Én mondom, olyan ezeknek a kétharmados Orbán-kurzus, mint párkányra dermedt légynek a reggeli napfény. Nyilván minimum egy ciklus óta készítik a patronokat, hogy nyugi, nem kell sokáig égni az offshore-király igazmondók segge alatt, lesz még a Köztársaság is ellenzékben – és lám, már élénkül, de nagyon élénkül a Demokratikus és Szabad Magyarország hangja, tobzódik a Heti Hetes, nyomtatott sajtóban fehér címlappal jönni meg akkora stílus, hogy lassan nagyobb lázadó cucc lesz az #FFFFFF színkód, mint egy raklap Che Guevara-póló.

  De elvtársak, most megállunk egy ásónyomra. Bíró Mihály kalapácsos munkását kereken 100 év után címlapra tenni, az hót nagy öngól.

  Kiszúrták ezt már tegnap a c:c-n is, meg a jobb híradókban is pedzegették, hogy tán nem évszázados munkásmozgalmi plakáthősökkel kellene kiállni a sajtószabadság mellett, de pár lépéssel hadd fűzzem tovább a témát.

  A Népszava ugyanis nem szarral gurít, amikor mondott kalapácsos alakkal jön; ez biz a munkásmozgalmi ellenállás egyik legfontosabb ikonja, eredeti megjelenései olyan korokhoz kötőnek, amikor háborús helyzet, de minimum patakvérrel végződő utcai flash mobok ideje járta. A reakcijós tetvekre könyörtelenül lesújtó vastagkarú brokkolit először 1911-ben lehetett látni – majdnem pont úgy, mint hétfőn – a Népszavában (híressé téve alkotóját), majd 1919. május 1-jén, a munkások ünnepi plakátjai között.

  Az 1919-es eredetije, egy 128x35-ös litográfia rendszerint a Magyar Nemzeti Galériában található, most viszont éppen Bécsben (Museum für Angewandte Kunst) még pár napig, a Pátosz vörösben c. kiállításon. Kevesen tudják, de a munkásfigurának eredetileg egy olimpiai bajnok birkózó állt modellt, aki alapján életnagyságnál nagyobb köztéri szobor is készült a proletariátus legnagyobb dicsőségére. Az alak annyira népszerű lett, hogy 1922-ben és 1923-ban egy kínai sztrájkborsúrára is rátették, majd 1965-ben az angol John Berger festő-novellista A painter of our time c. könyvének címlapjára (a könyv egy képzeletbeli magyar festő naplójáról szól).

Jobb oldalon Bíró Mihály (Bécs, 1947)

  Az alkotó, Bíró Mihály a szocreál plakátművészet (Pór Bertalan és Vértes Marcell mellett) legnagyobb és legtöbbet foglalkoztatott alakja volt. Meggyőződéses kommunista: Kun Béla és a geng hónapjaiban kormánybiztos és az ünnepek látványtervezője volt. A TK bukása után külföldre menekült, ott készítette el Horthy Miklósról és rendszeréről szóló, 20 képből álló, kissé azért tendenciózus rajzsorozatát. Íme néhány dia, mutatóba:

Horthyfasiszta katonák nőt erőszakolnak

Horthyfasiszta ellenforradalmárok lekötözött férfit kasztrálnak

  Bíró szobrászként is működött, mely minőségében igen közepes volt (bronz relief, mutatóba); hogy grafikusnak milyen, arról már inkább hajlok vitára. Ha rajzolni tudott is, rossz korba született.

  Nos, ennek az embernek ez a rajza kíván ábra lenni a demokráciát, a demokratikus jogokat, a sajtó- és szólásszabadságot védő haladár tiltakozás mellé. Kár. Ám leginkább az a szomorú, hogy ilyen pitiáner sajtótörvényekre lövöldözi el a baloldal központi ikonjait. Elvtársak, mi marad így a tarsolyban, ha majd indulnak a bebörtönzések, meg ha kezdődik a koronázás?

Egy európai uniós országban a sajtószabadság alapvető érték. Meg kell védenünk Magyarországon a demokratikus jogainkat. Követeljük a sajtó szabadságát!
Népszava, 2011. január 3.