„És nyert Rabló Reni. :)" - írta a Facebookra az egyik erdélyi humorista a Megasztár döntője után. Talán kell ez a nyegle és felszabadult humor ahhoz, hogy oldjuk azt a görcsöt, ami Renáta győzelme után az agyhalál különös megnyilvánulásait eredményezte a magyar és román fecsejben, nesze nekünk a szólás szabaccsága. A humoristával egyébként OTP-reklámokban találkozhattatok, a külhoni tehát pénzlenyúlásra is használható, jelezném a NOL kedves kommentelőjének, aki rákérdezett, hogy „Nincs e kis hazánkban elég jó hangú »csalogány?« nekünk mindig külhonival kell parádéznunk?” Ez a „mindig” azért zavaró, igaz, én is gyanakodtam, a Facebookos utókommentem arról szólt: „Nem tudom, feltűnt-e, a Megasztár eddigi nyertesei: egy vidéki lány, egy roma fiú, egy vajdasági csoda, egy Amerikából hazaszakadt magyar, most meg egy nagyváradit szavaztak élre a túlnyomórészt anyaországi nézők. Ki milyen következtetést von le ebből?”
Felütésként ide kívánkozik a felvidéki ismerősöm hozzászólása, aszongya: „Hogy Budapesten a kutya nem nézi”, szmájli.
Még mielőtt belecsapnánk a lecsóba, itt is megvallom: lehet, hogy velem van a baj és kiírnak a magaskultúra fehér könyvéből, de én a zenei tehetségkutatókat kedvelem. Igaz, hogy néha nézhetetlenek és trallalala, de nekem határozottan jól esik, ha valaki el tud énekelni valamit tisztességesen. Az is lehet, hogy csak a zenét kedvelem, a konzumidiótának dalból van a lelke.
Mindenesetre nem okoz önértékelési problémákat, ha társaságban be kell vallanom, én bizony odacüvekelek néhanapján pattogtatott kukoricával az ölemben (tetézem) a bambaláda elé, bár utoljára Rúzsa Magdira toltam az sms-t, az asszony duplázott, így nem volt vita a telefonszámla fölött. Azóta is csitrisen rajongok Magdiért, az viszont soha nem jut eszembe őt hallgatván, hogy vajdasági származású magyar, sőt, még csak az sem tűnik fel, hogy magyar. Valamiért nem gondolkodom ilyeneken zenehallgatás közben, pedigrére kottázni a Szózatot szerintem baromság.
Márpedig ez képezi a vita tárgyát az erdélyi magyar kommenthuszároknál, magyar-e vagy, Reni, vagy félig román, vagy tán egészen az? Ha valaki nem fáradt még bele a belhoni Dr. Mengelékbe, érdemes megnézni a szűkebb pátriája (Bihar) napilapjának adott interjúja alatti kommenteket (a helyesírásból egyébként nyugodtan lehet következtetni a nagyváradi színvonalra. Ilyen. Ady Endre a túlvilági kaszinóban letagadja, hogy valaha is betette a lábát ebbe a városba).
A nemzeti oldalra törjünk át, az erdély.ma kommentelői, hát, hogy is fogalmazzam meg, némiképp sokszínűbbek, de nem árnyaltabb a véleményük. Olvassák a Borsot és a kuruc.infót is, így kerek a világ, bár azért én egy kis Arany Jánost még javasolnék a szókincs bővítése végett. Itt többek között azt is megtudhatjuk, hogy a magyarromán Renáta az amerikai világhülyítés eszköze; egyébként a magyar Renáta nemzetáruló, mert továbbevezne nemzetközi vizekre; a magyar Renátát a magyarországi cigányság románozza, mert haragszanak, hogy nem közülük való nyerte a versenyt, ám a cigányozást a bunkó magyarok nyomatják, akik egyébként „befogadnak kínait, vietnámit, mindenfélét, de mi erdélyi magyarok meg románok vagyunk a szemükben”; ugyanakkor „Magyarország ismét bebizonyította, hogy a világ egyik legtoleránsabb, legelfogadóbb országa. Szeretném látni, mikor nyerhetne egy félig magyar, magyarországi, magyar állampolgár egy ilyen kaliberű román műsorban?”. Továbbá: a félig magyar Renáta a nagymagyar asszimiláció titkos fegyvere; a román Renátát pedig a román sajtó futtata/szavaztatta meg, hogy jót röhögjenek rajtunk, magyarokon.
A liberálisabbnak és kozmopolitábbnak elkönyvelt Transindex portálon viszont a kommentelők elnézték Rúzsa Magdi származási helyét, Erdélyi nick is keveri Vajdaságot Felvidékkel, ettől még lazán odamond: „A magyarországiak egy része az mszp politikája révén elsősorban az erdélyieket (és nem más határon kívüli magyarokat) szidták, utálták és féltékenykedtek rájuk.” Azért ez a féltékenykedés túlzás, ez csak mostantól van, Renáta egy egész Gyurcsány Fan Clubot lekomplexált, amint azt fentebb a Népszabadság törzsolvasóinál is láthattuk. (Anyamagyarban csak egy dolgot nem tudtam dekódolni, a Népszava három kommentelője közül az egyik biztos abban, „hogy Semjén beleugatott a végső döntésbe.” Valaki ezt megmagyarázná nekem?)
Minderről nekem egyetlen szó jut eszembe: zakuszka.
És amíg mi, ahogy mondani szokás, határon innen és túl anyázzuk egymást Renáta (és hozzávetőlegesen több százezer vegyes házasságból született személy) identitása kapcsán, a román média skrupulusok nélkül azzal a címmel jelentette be a hírt: „Egy román lányka megnyerte a magyarországi Megasztár versenyt” [O româncă a câştigat concursul Megastar din Ungaria], illetve ennek érdemben alig módosított variációival találkozhatunk majdnem az egész román nyelvű sajtóprérin. Hír volt bizony, lám, egy román Budapesten győzedelmeskedett, az egyik kommentelő meg is fogalmazza: „Magyarország értékei...románok. Ahogy mindig”.
Természetesen beindult a kommentáradat, az egyik legolvasottabb hírportálon, a Realitatea.net-en végre magyarul is olvashatni kommentet, pl.: „az anyatok pivsaja roman. Renata magyar csaj!”, higgadt és józan érvelés. Az alapkérdés viszont akörül forog, hogy ő akkor magyar nemzetiségű román állampolgár, más megfogalmazásban: magyar származású román - vagy román? Utóbbi esetben az a gáz, hogy ha minden román állampolgár Románia határain kívül románnak minősül, akkor mit mondunk a Franciaországból hazataloncolt cigányokról? Vagy a Moldovai Köztársaságban születettek: oroszok?
Az Evenimentul Zilei oldalára is odalopják a magyar érvkészlet gyöngyszemét, „Szopjon le minden geci faszszopó oláh cigán basszátok ki a kurva retkes anyátokat!”, írja Gárda. Román megfelelőit - ellenkező előjellel - nem fordítom most le, itt viszont találunk érdekesebb dolgokat is, angol szócikkeket vágnak egymás fejéhez, illetve érdemes szemelgetni a józanabb hozzászólásokból is.
Például felhívják a figyelmet arra, hogy a cím talán tudatosan provokáló, egészségesebb lett volna, ha azt írják, hogy "A nagyváradi Tolvai Renáta”.
Meg arra, hogy december 18-a a nemzeti kisebbségek napja volt (egyébként mindkét országban).
Végezetül az egyik hozzászólót idézem: „A hozzászólások 90%-a egy dolgot bizonyít: a román és magyar szélsőségesek jó testvérek, egypetéjű ikrek azonos DNS-sel, azonos identitással: ugyanolyan primitívek, vulgárisak és ugyanúgy nincsenek érveik.”
Velük szemben Renátának vannak.
