Az Országgyűlés december 7-én legfőbb ügyésszé választotta Polt Pétert. Újra. A posztot egyszer már 6 éven keresztül betöltő jogtudós mostantól immár 9 évig felel a büntetőügyek vádhatósági képviseletéért. És miközben azt gondolom, hogy a demokrácia ettől nem veszett el, Polt kinevezésének rendkívül rossz üzenete van.
„Polt Péter »örökös legfőbb ügyész« lehet, hiszen amellett, hogy kilenc évre szól a mandátuma, kétharmados többség kell majd a következő legfőbb ügyész megválasztásához. Ha az akkori kormánynak nem lesz ekkora parlamenti többsége, akkor az új legfőbb ügyész megválasztása lehetetlenné válik...” - mondja Mesterházy Attila és mind a kritika hangvétele, mind pedig tartalma miatt nem lehet eléggé egyetérteni vele.
Ugyanis a legfőbb probléma nem Polt személyével van, akit magam nem ismerek, jogászi kvalitásait semmi okom kétségbe vonni, ugyanakkor kinevezése súlyos és kontraproduktív üzenet, mert tovább erősíti az antidemokratikus, egyeduralomra törő Fideszről kialakított képet. Azt a képet, amelyet az elmúlt 8 év oly sikeresen homályosított el. Kinevezése legalább két (három) okból problematikus: először is csorbítja a független igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalmat. Egy-egy, akár a politikától független ügyben is folyamatosan mindannyiunk orra alá lehet dörgölni: az ügyészség pártpolitikai alapon dönt, politikai megrendelésre dolgozik, bosszúhadjáratot folytat. Másodszor a kinevezéséhez olyan jogi kelléket társítottak, amelyet minimum hangos nemtetszés-nyilvánítás kellett volna, hogy kövessen, de a már idézett sajtótájékoztatón túl komoly ellenzéki visszhangról ez ügyben nem hallottam. (Harmadszor és csak nagyon zárójelben jegyzem meg: Gyurcsány Ferenc esetleges ügyészségi bevádolása ezzel a döntéssel szinte lehetetlenné vált, és ezt még csak nagyon magyarázni sem kell.)
Pedig az eddigi szabályozást, amely szerint a főügyészt 6 évre választják egyszerű többséggel, megváltoztatták, 2/3-os szavazatarányhoz kötötték és mandátumát 9 évre hosszabították meg. A legnagyobb probléma azzal a törvényi kitétellel van, mely szerint a mindenkori főügyész „a legfőbb ügyészi jogköröket az új legfőbb ügyész megbízatása kezdetéig gyakorolja”. És miután 2/3-os többséggel kell az utódot megválasztani (ami egyébként előremutató dolog, mert a konszenzus kényszerét hordozza magában, miközben tudom, hogy a kormányzati többséget nem e nemes cél hajtotta), az új főügyész megválasztásában nem érdekelt fél éveken át obstruálhatja a döntést. Pozíciójában hagyva elődjét, jelen esetben Polt Pétert. Az sem teljesen érthető, hogy milyen megfontolások álltak a mandátum 9 évre történő meghosszabbítása mögött. Mit lehet 9 év alatt elvégezni, amit 6 év alatt nem? Értem, hogy a főügyészi ciklust el kell választani a parlament választási ciklusától, de erre a 6 év is tökéletesen alkalmas volt. Ráadásul a Fidesz most már sokadszorra rövidtávú (vagy jelen esetben inkább középtávú) politikai érdekeit az államszervezet stabil, kiszámítható működése elé helyezi és nem számol azzal, hogy a narancsuralom nem tart örökké, a szerepek változhatnak, az ellenfélen pedig nem lesz számonkérhető, ha ugyanúgy saját emberét helyezi fontos, bizalmas és érzékeny pozíciókba mint elődje.
Az egyetlen támogatható döntés a legfőbb ügyész interpellálhatóságának megszűnése. Egyrészt, mert így valóban (működése teljes idejére) teljesen függetlenné válik a mindenkori hatalomtól (az interpelláció el nem fogadása parlamenti bizottsági vizsgálatot von maga után), másrészt kérdést az országgyűlési biztosokhoz, az ÁSZ és az MNB elnökéhez hasonlóan továbbra is lehet intézni hozzá.
Joggal teheti fel nekem a kérdést a t. olvasó, hogy miért tartom rossz üzenetnek Polt megválasztását, miért veszem készpénznek a komcsik kritikáját vele kapcsolatban. Először is nem veszem. Ez a poszt nem azért született, mert elhiszem, elhittem mindazt, amit a szocialisták Poltra aggattak. Másodszor nem gondolom, hogy egy több ezres ügyészi szervezet által kezelt évi több százezer ügybe a legfőbb ügyész bármikor csak úgy bele tudna szólni, ahogy a mostani ellenzék sugallja. Nem tud és valószínűleg nem is kockáztatja meg, hogy ilyet tegyen. A saját személyes integritása, becsülete forog(na) kockán. De jól kalkulál a Fidesz, mert már Polt híre is elég lehet ahhoz, hogy bizonyos ügyekben a kormánypártoknak kedvezőbb ügyészségi döntések szülessenek, ami a jogbiztonság és a jog előtti egyenlőség elvének csorbulásához vezethet. Ezért tartom rossz döntésnek. Olyan látszatot kelt, amelyben már nem egy-egy konkrét ügy tartalma a mérce, hanem az, hogy ki a szervezet vezetője és annak milyen vélt vagy valós politikai előítéletei vannak.
Úgy gondolom, hogy valójában az mutatja meg egy párt, illetve kormány igazi erejét, ha képes nagyvonalú gesztusokra, ha képes bizonyos esetekben (igen, a saját kárára is) engedményeket tenni. Ez esetben nem sikerült, és sajnos nem először.
