Különböző indokokkal és színvonallal kritizálják tőlünk balra azokat a felvetéseket, hogy kerüljön-e a kereszténység, netán Isten az alkotmányba. A legutóbbi vicces kezdeményezés az volt, hogy csoportot alapítottak a Facebookon „Dinoszauruszokat az alkotmányba!” néven - bár a dínókhoz hasonlóan ez a csoport is kihalt, a közösségi oldalról. Mégis, mégis, felteszem a kérdést a kedves szervezkedő, felvilágosult agnosztikus barátaimnak: nagyanyátok keresztény/zsidó volt, vagy egy triceratopsz?
Szeretném elkerülni az ideológiai csapdákat, amik ebből a bejegyzésből adódhatnak. Engem úgy hagy hidegen Orbánék ideológiai kulturkampfja, amikor Szabó Ervinre dohognak, és helyette inkább Wass Alberteznének meg Hamvas Béláznának, mint amikor Fletó és csapata nyomatja a „köztársaság eszményét”. Ez a kulturkampf valójában iszonyú unalmas, bármely oldalról is nézzük. A preambulum-vita viszont némileg túlmutat ezen, és olyan mezsgyékre mászik, amik az én alapvető filozófiai kérdésekre kiélezett elmémet piszkálják.
Esetünkben jóval többről van szó, mint a 20, 60, 100, 300 éve folyó kulturkampf újabb fejezetéről. Ez már az a pont, amikor a vert hadak partizán dühe odáig fajul, hogy már a ennen farkukba harapnak. Megszületett a felvilágosodás Twilight-generációja: az aufklérista vámpírból (akiben kétségtelenül volt elegancia, báj és valamifajta vonzerő) a Daybreakers filmhez hasonló, brutál zombi generáció született meg.
Ez az érvelés már sutba dob bármifajta ésszerű logikát, és kifejezetten a hívószóra ugrik. A reflex idegből jön, nem pedig az észből. Mert amikor valaki az alaptörvény előszavába esetleg beleillesztendő „zsidó-keresztény kultúrkör” szókapcsolatra ugrik, akkor már rég nem néz se a szókapcsolatnak, se a dolog textualitásának utána, csak ugrik a szóra, mint a szagot kapott zombi. Itt már nincs nemes küzdelem, hanem megy a darálás ezerrel.
Ha lenne párbeszéd, akkor pusztán evolúciósan megközelítve megkérdezném: honnan jön az egész kultúra, ha nem a kereszténységből? Kant, Hegel, a felvilágosodás miből, mivel szemben fogalmazta meg önmagát, s mely hagyományt értelmezte újra 300 évvel ezelőtt? Mert nem az iszlámot, de nem is a buddhistát. Ha az emlékezet része az, hogy a majomnak és az embernek közös őse volt évtízezredekkel ezelőtt, akkor egy közvetlenül a miénket megelőző „memetikai szakasz” miért nem érdemel említést? Hisz jelen korunk a zsidó-keresztény kultúrkörből fejlődött ki, elemei abból erednek.
Ennek alkotmánybeli megemlítésétől még nem kell hinni se Jézusban, se a Megváltásban, pusztán rögzítve van egy tény. Valójában teljesen természetesen, hiszen az első törvénykönyvünk, Szent István törvényei nehezen választhatóak el az említett ethosztól, és ugye evolúciósan is Szent István államának upgrade-elt verziója a Magyar Köztársaság. ahogy az Európai Unió, az egységes kontinens eszméje is részben a Szent Római Birodalom feltámasztása.
Zombiéknál viszont már nincs szó liberális, vagy bármilyen érvelésről, itt már a hívószavak számítanak csak. Csodás felvilágosult liberalizmusunk, mely saját szocialista elődeit is oly sikerrel darabolta vagdalttá, mostmár csak önnön élőhalott léte fenntartásában érdekelt. Az Evolúció istenítése után pont a tudományos tény marad elsikkadva. Az a faj ugyanis, amelyik elpusztítja alapjait, végül magát is elpusztítja, s ez látszik akkor is, amikor a Nyugat gazdasága, társadalma, környezete viharos gyorsasággal zabálja fel önmagát.
Mint a Daybreakersben. A Cég fejleszti a „mesterséges természet” receptjét, hogy a zombizabálás kultúráját fenntarthatóvá tegye. Haladiék is csak addig érdeklődnek a történelem, társadalomtudományok, és kultúrantropológia tudományai iránt, amíg az őket igazolja, amíg muníciót szolgáltat a maradék populáció feldarabolásához. Kicsit mélyebbre mászva ugyanis már nagyon ciki, és szükségtelen az egész „tudomány”. Kiderül, hogy korántsem ellenkezik a vallással, még csak nem is feltétlenül ateista. A tudomány valójában előszeretettel tanulmányozza még a maga agnosztikus módján is a zombik által oly gyűlölt vallások metaforáit, rendszerét, narratíváit. Sajnos kicsit módosítani kéne az amúgy koherens ideológián, és épp a liberalizmus nevében örülni annak, hogy elfogadóan és toleránsan viszonyulunk a múltunkhoz, tanulmányozva, megnézve, vizsgálva azt.
De Ó! Azt nem lehet! Borul a Rendszer, ha esetleg belátnám, hogy marhaságokat beszélek, ezért inkább nekimegyek a Valóságnak mint olyannak, hogy nekem legyen igazam. Mert ez éltet.
Barátunk, amikor megkapta a vírust, valószínűleg ugyanolyan ember volt, mint bárki. Aztán hirtelen úgy érezte, a boldogabb jövő érdekében tennie kell. Szabadulna a megkötő, visszahúzó hagyományoktól, és szívesebben lenne független egyén. Pedig az egyén sem független: őt az ideológia, a társadalom és a rendszerek határozzák meg. De azért hajtogatja: „Ez a Isten dolog rohadtul bekavarna az alkotmányban, hiszen Richard Dawkins is megmondta, hogy nincs Isten! Pedig én már annyira haladó vagyok! Már a komplett szabad akaratom feladtam, már totálisan a társadalmi determinációban hiszek, már nincs semmi hitem, semmi kultúrám, civilizációs foszlányokból építkezem, lassan végleg kikopik belőlem a múlt, és helyhez, időhöz, kultúrához nem kötött globális egyén leszek. Ezek után jönnek Szent Koronával meg Istennel ezek a vén szivarok. Miért nem Brian Molkót és a dinókat teszik bele?”
Pedig valójában minden ideológia arra akar rávenni, hogy fogjunk egy irdatlan konyhakést, harapjunk rá egy nadrágszíjra, és kezdjük el levagdosni a tagjainkat. Ne tegyük.
