Vasárnap tartják a parlamenti választást Svédországban (a tartományi és helyhatósági választásokkal együtt), bár előszavazni már szeptember elseje óta lehet az erre kijelölt helyeken. A kampányharc a jobb és baloldali blokk között zajlik, egy ideje már a kormánypárti jobboldal vezet, a legfrissebb felmérés szerint jelenleg majdnem 9 százalékkal.
Nézzük meg kicsit közelebbről, hogyan alakul a politika és kampány a svédeknél.
A miniszterelnök, Fredrik Reinfeldt egyik legnagyobb érdemeként szokták említeni, hogy 2004-ban egy zászló alá tudta fogni a négy ellenzéki pártot, így 2006-ban a Szövetség Svédországért nevű koalícióval ismét a jobboldal vehette át a hatalmat Svédországban, 12 év szociáldemokrata kormányzás után. A biztonság és a munka értékeire épülő kampányuk hét mandátumos többséget eredményezett a Riksdagban. Ez a fajta összefogás új jelenségnek számított a svéd politikában, korábban a választások utáni alkudozás eredményeként alakultak a kormányok. Persze az ideológiai közelség azelőtt is meghatározó volt, de 2002-ben például a 6 százalékot szerzett Centerpartiet koalícióból való kiugrásának volt köszönhető, hogy a Göran Persson vezette szociáldemokrata kormány hivatalban maradhatott. (Külön érdekesség, hogy a zöld Miljöpartiet is tárgyalt a polgári pártokkal, de végül maradt a szocikkal kormányon.) A jobboldal tehát 2006 előtt nem volt képes igazán összefogni.
Idén a kormányzó Reinfeldték ismét a 2006-os győztes felállású koalícióval indultak neki a választásnak. Az immár egyszerűen Szövetségnek nevezett együttműködés egységes kommunikációval is rendelkezik (a Szövetség nevet ügyesen az elmúlt négy évben is használták a kormányzati kommunikációban), de a pártok külön-külön is kampányolnak, és külön indulnak.
Az ellenzék azonban láthatóan nehéz helyzetben van az egységes fellépéssel. A baloldal először indul blokkban a választásokon, vagy inkább úgy is fogalmazhatunk, hogy először kényszerül blokkban indulni. Vörös-zöldek néven fogtak össze két évvel ezelőtt, dacára annak, hogy a „vörös-zöld” kifejezést a mostani külügyminiszter, Carld Bildt használta először 1994-ben – pejoratív jelzőként a Miljöpartiet és a szocdemek együttműködésére. Ráadásul a szociáldemokraták kezdetben csak a zöldekkel jelentették be az együttműködést, majd a párton belüli kritika illetve a szakszervezetek nyomásának hatására voltak kénytelenek a szocialista Vänsterpartietet is beengedni. A Dagens Nyheter diagramján jól látszik, hogy azóta folyamatosan csökken a szociáldemokraták támogatottsága, a jelenlegi 28,5 százalék történelmi mélypontnak számít az egykoron egyedül is kormányképes pártnál. Arról nem is beszélve, hogy a Vänsterpartiet remek támadási felület a jobboldal számára. Carl Bildt például két hete egy beszédében úgy fogalmazott, hogy egy esetleges baloldali kormány egyik legnagyobb veszélye, hogy Lars Ohlyból (a V vezetőjéből) miniszter lehet. Ohly azonban mindent megtesz, hogy kedveljék, szerdán este például élő tévéadásban kérte meg barátnője kezét (aki természetesen igent mondott).
A 2010-es választás egyik legnagyobb kérdése mégis az, hogy bejut-e a parlamentbe a szélsőjobboldali Sverigedemokraterna nevű párt. A pártszimpátia-kutatások már jó ideje a 4 százalékos küszöb felett mérik őket, jelenleg 7,5 százalékon állnak. (Egy – nyilván nem reprezentatív – facebookos szavazóalkalmazás több, mint 200 ezres mintája szerint pedig a választók 17 százaléka szavazna rájuk!) A nyíltan bevándorlóellenes SD reklámfilmjét a kereskedelmi TV4 csatorna eleinte nem is engedte vetíteni, majd egy cenzúrázott verziót mégis beengedett. A kisfilm a nyugdíjasokat célozza, burkás muzulmánokkal fenyegetve őket:
„Minden politika prioritásokról szól. Most van választásod. Szeptember 19-én a bevándorlás megfékezését választhatod a nyugdíj megfékezése helyett. Szavazz a Svédország demokratákra!”
A párt szimpatizánsai többnyire az alacsony képzettségű, munkás rétegek, kifejezetten az ország déli régiójában lakók. A társadalom nagy része és a média azonban látványosan ignorálja őket, de ez persze remek alkalmat biztosít nekik a médiamártír szerepének eljátszására.
A választási kampány egyébként egész érdekes. Alább néhány szubjektíven válogatott fotó a stockholmi plakátokról:
Nehezen lefordítható (~bolondalacsony, megahibás, butafukar), de sértő szavak az oktatási miniszter, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter fordított fején. – A szociáldemokratákkal tradícionálisan közeli kapcsolatban álló LO (svéd szakszervezeteket tömörítő csúcsszerv) plakátai (nagyfelbontásban).
„Igen az euróra” - „Vagy úgy!?!?”
Előszavazás a városi könyvtárban. Ezt javaslom a magyar honatyáknak is megfontolásra, mind a sorbanállásra, mind a választási részvételre gyógyír lenne.
Kommunista párt. Ilyen is van, bár nem sok vizet zavarnak.
Szocdem-közeli tüntetés Stockholm belvárosában a nácik ellen. Elsősorban természetesen az SD ellen demonstrálnak, de a kormánypártok áthúzott logóit ábrázoló transzparenseik is vannak.
„Csak egy munkapárt képes munkát szerezni”
Nagyon érdekes, ahogyan a Moderaterna igyekszik kifogni minden szelet a szocdemek vitorlájából. Már 2006-ban is munkapártként hirdették magukat, és a retorikájuk jelentős része épül a munkahelyteremtésre.
„Egy emberibb Svédországért” – A kereszténydemokraták elnöke mindenféle vadállattal szemben pózol a párt plakátain (lásd a bejegyzés elején is a képet), hangsúlyozva, hogy nem vagyunk állatok (egyéb variáció a témára).
„A Szövetség zöld hangja/szavazata” – Szintén érdekes újrapozícionálás: a parasztpárti gyökerekkel rendelkező Centerpartiet zöld pártként próbálja magát eladni 2010-ben.
„Ugye már kicsivel jobb Svédország, mint négy évvel ezelőtt? Anita és Catharina 15 éve élnek együtt. De csak 2009 május 1-én tudtak végre összeházasodni.” – Plakát a Moderaterna kampánybódéjában.
A kalózpárt kitelepülése mindössze egy emberből és egy zászlóból állt.
Anders Borg pénzügyminiszter adócsökkentést és új autópályát ígér, amelyre az S nemet mond, az M pedig igent.
A szocdemek vigyáznak a gyerekekre is.
„A vörös-zöldek életre akarják kelteni az ingatlanadót. Senki sincs biztonságban!”
Nem sajnálják a pénzt Reinfeldték, ha kell, hát akkor felhúznak egy óriási sírkövet egy földből kinyúló kézzel Stockholm közepén.
„Egy új kormány egész Svédországnak”
Mona Sahlin és a vörös-zöldek megjöttek a vonattal, és hatalomra törnek!
„Fredrik Reinfeldt olyan, mint Robin Hood. CSAK PONT FORDÍTVA!”
Az utolsó képhez: a jobboldali pártokkal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy a gazdagok pártján állnak, és ez állandó pontja is a szocdemek retorikájának. A kereszténydemokraták elnöke, Göran Hägglund azonban egy 2007-ben tartott beszédében erre egy tökéletes fordulattal válaszolt, amit viszont már nehezen lehet támadni: „Mi nem a gazdagság ellen küzdünk. Mi a szegénység ellen küzdünk.”
A végére pedig jöjjön egy rövid videó arról, hogy hogyan próbálnak szavazatot szerezni a svéd szociáldemokraták a Stockholmi Egyetem campusán, egy Xbox segítségével: