Most, hogy a Nemzeti Tanévnyitó után már Nemzeti Oktatás folyik az iskolákban, hadd járuljak hozzá egy igazán konzervatív javaslattal a hoffmanni reformokhoz: legyenek újra egyenruhák az iskolákban! Nem megijedni.
Nagy-Britanniában járva ismét feltűntek azok a bizonyos jellegzetességek, amik a szigetországot olyan egyedivé és a magunkfajták számára vonzóvá teszik. Ezek közé tartoznak az iskolai egyenruhák is. Annak idején, angliai cserediákként egy szerényebb kisvárosi famíliánál laktunk, két fiúgyerek volt a háznál. Reggelente mi a kilencvenes évek elején szokásos edzőcipőben meg béna pulóverben indultunk az iskolabuszhoz, míg a család délutánonként egyébként suhogós melegítőben gameboyozó és videózó fiai jól szabott öltönyben és nyakkendőben feszítve sétáltak mellettünk. És persze a helyi kiscsajok is csinos szoknyában mentek az iskolába. Nem volt nagy dolog, de valahogy kissrácként is átéreztük, hogy itt bizony valamilyen hagyomány és intézmény össznépi tiszteletével állunk szemben.
Snitt: az egyik este a BBC 2-n épp arról ment egy riportműsor, hogy kell-e vagy sem az egyenruha az angol iskolákba. A megszólalók többsége az egyenruha mellett tette le a voksát, de az ellenvéleményként megszólaltatott, nyilván liberális pszichológusnő is csak annyit mondott: nincs baj az egyenruhával, de azért egyébként ne akadályozzák meg a gyerek önmegvalósítását.
Régi keletű vita ez azokban az országokban, ahol általánosan elterjedt az iskolai egyenruha használata.
Melyek is az érvek az iskolai egyenruha mellett? Hecceljünk liberálisokat!
1. A komolyság: az azonos ruhába öltöztetett gyerekek megtanulják, hogy egy intézményhez tartoznak, egy épületbe lépnek be, ahol fegyelmezetten és felelősséggel kell viselkedni, hiszen ettől az intézménytől kapnak majd tudást és felhatalmazást a továbbtanulásra és a felnőtt létre. Egyesek szerint az egyenruha bevezetése javít a tanulók fegyelmén, odafigyelésén, hiszen így nem feltétlenül egymás ruhadarabjait lesik a menőségre vágyó srácok a két csengetés között. Vannak, akik persze vitatják ezt, mondván: az egyenruha nem javít a fegyelmen. A bennem élő józan paraszt nem így gondolja.
2. Az identitás: hanyatló korunk identitásválságban szenved - olvashatjuk megannyi esszében, tanulmányban, tankönyvben és publicisztikákban, ugye. Na most, egy jól működő, jó szellemiségű iskola (legyen bármilyen irányzat híve) képes identitást adni tanulóinak, amely gyerekkorukban és egész életükben hozzátesz valamit személyiségükhöz. Egy egyedi, iskolai színekkel és címerrel ellátott egyenruha, zakó vagy pulóver is hozzájárulhat közösségek képződéséhez (amik amúgy is létrejönnek, csak mondjuk különböző popsztárok vagy akcióhősök iránti rajongás mentén). Arról nem is szólva, hogy milyen jó kis bandázásokhoz adhat okot egy-egy kisebb település különböző iskoláihoz való tartozás.
3. Az elegancia: amikor iskolai egyenruhákról beszélek, nem a megboldogult Kádár-kor kék műszálas köpenyeire, hanem zakókra, mellényekre, nyakkendőkre, blézerekre gondolok, amiket Nagy-Britanniában vagy éppen Japánban hordanak a tanulók. Ezek viselése időben belevési a gyerekek fejébe, hogy bizonyos helyeken máshogy kell megjelenni, mint az otthoni homokozóban. És bizonyos helyeken, bizonyos időkben illik adni magunkra. Ez is gyógyír lehetne arra a jelenségre, amely a minap szemlézett Fortepan-fotóoldalon (és annak alkotójával készült interjúnkban) is felbukkant: Magyarország szellemi és fizikai elprolisodásáról van szó, amikor is a régi szép időkkel szemben már a vasárnap délutánt is suhogós melegítőben tölti az utcán a lakosság. Arról a nem elhanyagolható tényről se feledkezzünk meg, hogy a család kicsi fia már nyolcévesen megtanulja a nyakkendő megkötését, és nem kell még a diploma átadására is apukának megkötnie a nyakkendőt.
Mik az érvek az egyenruha ellen?
A legfőbb érv nyilván az, hogy egyformaságra kárhoztatja a diákokat. Nos, ez csak részben van így: jellemzően minden iskola maga határozhatja meg egyenruháját, tehát legfeljebb egy-egy intézményen belül viselnek egyforma ruhát, és azt is csak a tanítás idejére. Senki nem akadályozza meg, hogy a délutáni szabadidőben meg a hétvégi bulikban azt vegyenek fel, amit akarnak.
Az egyéniséget féltők el szokták felejteni, hogy ha nem egyenruhát viselnek, akkor általában a legújabb divat szerinti öltözködés az iskolások örök vágya, ami épp hogy nem szabad döntés dolga, hanem nagyon érzékeny és kényszerítő erejű igazodásra kötelezi a srácokat. A menőség-nem menőség kérdése, a gazdagabb és szegényebb családok anyagi lehetőségeinek különbsége miatti frusztrációkon sokkat csökkenthet az iskolai egyenruha bevezetése.
Az ellenzők egyik érve az is, hogy az iskolai egyenruha drága: na persze, mert a Bershka, a Retro Jeans meg a New Yorker olyan kedvező árú a tizenévesek (vagyis a szüleik) számára, a különböző kiegészítőkről nem is beszélve. A Telegraph épp arról számol be, hogy az elmúlt években felére estek az egyenruhák árai Nagy-Britanniában.
És hogy zavarja-e az egyenruha az iskolások önmegvalósítását, önkiteljesítését? Persze, ez korlátokat állít. De kell-e azt hangsúlyozni egy magát konzervatívnak tartó blogon, hogy korlátokra szükség van? És nem is biztos, hogy olyan egyértelműen az egyenruhák ellen lennének a fiatalok, és sokan megszeretnék ezeket a ruhadarabokat. Lázadók persze lennének, mindig is voltak - most is vannak! - akiknek soha nem lesz elég laza az iskolai szabályozás. Majd kinövik. Vagy kibuknak, és majd az élet tanítja fegyelemre őket.
Nyugi, ők csak a Girls Aloud tagjai
Nagy-Britanniában, ahol lecsúszottabb környékeken különösen elvadultak az iskolai közállapotok, maga a baloldali munkáspárti kormány vezetett be még tavaly szigorításokat az egyenruha terén - az akkori kulturális államtitkár szerint az old school öltözékek segíthetik helyreállítani az iskola megtépázott tekintélyét.
Magyarországon közmegegyezésnek tekinthető, hogy az elmúlt években sokat romlott a közoktatás színvonala. Nálunk jellemzően nincsenek egyenruhák (nem is tudom, vannak-e valahol). Tudom, az oktatás számos akut problémája fontosabb ennél. Magam előtt látom a munkahelyükért aggódó, sokat güriző tanárokat és a gyereknevelésben fáradozó szülőket, ahogy a fejüket fogják egy ilyen fölöslegesnek tűnő javaslat hallatán. Mégis, mégis úgy vélem, hogy az valahol javítani tudna a jelenlegi helyzeten.
És persze nem az lenne a megoldás, hogy a kormányzat kötelezően írjon elő egységes ruházatot a diákoknak. Maguknak az iskolai közösségeknek (ha még léteznek ilyenek) kellene ráébredniük a lehetőségekre, nekik kellene (újra) felfedezni saját hagyományaikat, színeiket, címereiket, egyéb összetartó szimbólumaikat. Én csak a siófoki négyes számú általánosba jártam. Mit nem adtam volna, hogyha a Szépvölgyiek egyenruhájában bandáztunk volna a Belvárosiak ellen akkoriban... Egy elképzelt régi-új Magyarországon akár az iskolai egyenruhák is újra megjelenhetnének. Csak nyernénk velük, nem vesztenénk.