A nagy generáció - a Nyugat 2.
2010. augusztus 23. írta: aristo

A nagy generáció - a Nyugat 2.

  Írásunk első részének folytatása következik.

  Európában - érthető okokból - másképpen mentek a dolgok. A Németország fölött aratott győzelem nem volt alkalmas időpont a háború okainak, az elkövetett hibáknak az elemzésére. A baloldal mindenütt diadalünnepet ül magán a jobboldalon, a reakción, a jobboldal és a nácizmus összemosásának nemes hagyományai alapján. A Szovjetunió háborúban játszott szerepe okán különösen nagyszájúvá válik a kommunista baloldal, feledhető kitérőnek minősítve a Molotov - Ribbentrop paktumot, magát tünteti fel a háború igazi győztesének. Ekkor születik az aki nem baloldali, az fasiszta megközelítés. A kultúra és az oktatás területén egyértelmű, militáns, baloldali szupremácia alakul ki. Akik nem állnak be a sorba, azokat - különböző vádakkal - mint Camus-t, vagy Heideggert félreállítják, ellehetetlenítik. Jellemzően, minél erősebb volt az adott országban a helyi náci párt, annál sarkosabb a baloldali fordulat. Az óriási vérveszteséget elszenvedő nemzetek - némiképpen igazolva Napóleon cinikus megjegyzését, aki wagrami csatatér halottain végigtekintve megjegyezte: „Párizs ezt egy éjszaka alatt behozza” - hihetetlen gyorsasággal pótolják a veszteségeket. Nagy létszámú fiatal nemzedék teremtődik tehát és már készen állnak az egyetemek, ahol majd a szabadságról tanítanak nekik, meg a fasizmus rémtetteiről. A kommunizmus rémtettei nincsenek a színlapon. A Szovjetunió által bekebelezett kelet-európai országok emigrációjának nincs sajtója, a Vörös Hadsereg rémtetteit, népirtásait egyszerűen szemenszedett hazugságnak minősítik, és ezzel el is van intézve. Lázas sietséggel épül a szép új világ.

  A helyzet annyiban azonban hasonlít az amerikaihoz, hogy itt is gyors gazdasági fejlődés kezdődik, és szinte teljes a foglalkoztatottság. Amerika divattá válik, a televíziózás elterjedésével, az american way of life egyre többek számára válik elérhetővé. A proletariátus - a marxizmus elérhetetlen szent Grálja - korrumpálódik. Az 1956-os magyar események fölött még simán napirendre tértek, sőt ellenforradalminak titulálva, az elvakultabbja leverésének szükségességéről fecsegett. A helyzet azonban egyre katasztrofálisabbá válik az osztályharc híveinek szemében, megbukni látszik a történelem kovásza, az örökös, kiengesztelhetetlen osztályháborúról szóló teória és - ami még rettenetesebb - nem a vérszomjas kapitalista hordák dörgő fegyverei által, újabb mártírokat teremteve, hanem autók, mosógépek, televíziók és más vacakok révén. A világforradalom lángszavú prófétáit kacatok tengere győzi le és az emberi természet, a lustaság és a bírvágy, mely iránt oly közömbösek voltak mindig. A helyzet adott volt, új válaszok kellettek, olyanok, melyek minél többet megőriznek az eszméből, legalábbis hihetőnek látszanak és - ami a legfontosabb - biztosítják a tudományos és kulturális életben elfoglalt meghatározó pozíciókat is. A jelentősen kompromittálódott Marx mellett mesteréhez, Hegelhez fordulnak. Amerika készséggel visszaadja amit kapott - teret hódit az új baloldal, a három M jegyében (Marx, Mao, Marcuse).

*

  Itt - talán - tehetünk egy kis kitérőt. A marxi örökség igen sokféle volt, a Marx halála után elszaporodó iskolák és tanítók szerint. Esetünkben a leglényegesebb az, amit talán kultúr-marxizmusnak nevezhetünk. Ez, egyrészről meg kívánta védeni a marxizmust az esztétika területéről érkező támadások ellen, másrészről tompítani igyekezett legbrutálisabb közvetlen konzekvenciáit, mint a proletárdiktatúra. Az első követelmény a magas-kultúra közvetlen védelmét eredményezte, illetve a tömegkultúra elutasítását. Ez jól tükröződik például Adorno, vagy Marcuse munkásságában, de akár Lukácsot is említhetnénk. A második követelményt egyszerűen teljesítették: hallgattak róla. Ez jellemző a poszt-marxista iskolák tizenkilencedik század végétől, huszadik század közepéig terjedő időszakára, arra, amiről most beszélni szeretnénk. Később, miután a történeti meghatározottság nihilista esztétikai végkövetkeztetéseit levonták, a szélsőségesen liberális eszmék győzni látszottak, a magaskultúra védhetetlennek tűnt, a maga polgári és konvencionális mivoltában, megnyílt az út a minden lehet művészet posztmodern elmeszüleményei előtt. Megkezdődött a művészet-elméletek szabad szárnyalása a györgypéteri magasságokig.

  A jólét növekedésének hatására - a média hathatós közreműködésével - megnőtt az igény a szórakozás és a szórakoztatás iránt. A háború előtti időkben és azelőtt évezredekig a művészetek rendszeres élvezete kevesek kiváltsága volt, a nép keveset látott és még kevesebbet ismert belőle. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy nem volt ideje rá. A napi 12 - 16 órás munkaidő után nemigen jártak koncertre, egészen egyszerűen túl fáradtak voltak a hedonizmushoz. A gyorsan fejlődő gazdaság és a növekvő jólét a szabadidőt is radikálisan növelte, a szabadidőt, melyet el kellett tölteni. Miután a rádiózás időben megelőzte a televíziót, a legkézenfekvőbb szórakozási forma a zene lett. Természetesen nem Mozartot hallgattak, hanem szórakoztató-, ma úgy mondjuk, könnyűzenét. A több szabadidő fokozta szórakoztatás iránti igényt, az pedig mértéktelenül növelte a szórakoztatók, a művészek társadalmi presztízsét. A rádiózás elterjedésével az egyes előadók addig sohasem látott ismertséget és népszerűséget értek el, melynek kiaknázására egész iparág alakult ki. 1963-ban az addig alig ismert angol zenekar, a Beatles a televízió közvetítette koncertet adott a londoni Palladiumban. Talán innen számíthatjuk a beat-korszakot. 1964-ben indult a Rolling Stones, majd sorra a Brit invázió nagynevű együttesei. Szinte néhány hónap alatt végigsöpört a világon az új őrület. A példátlan népszerűséget és sikert sok minden indokolta, történetünk szempontjából itt ennek két elmét emelném ki. Az egyik - a szabadsághoz hasonlóan - kulcsfogalom a huszadik században,:  az új. Az új=jó a felvilágosodásban nyeri el mai, triviálisnak gondolt tartalmát, abból az erőlködésből fakadt, hogy a felvilágosítók a maguk gondolatait megkülönböztessék a régi (nyűtt, avíttas, vacak) gondolatoktól. Az új varázsa nem csak a zenére, a művészetekre általában is hatott. Miután kínosan közel került a hegeli művészetek vége pillanata, továbbá a művészet maga is a régit akarta meghaladni, közvélekedéssé vált az újdonság, az eredetiség és az igazi művészet azonossága. A másik fontos vonás, hogy ez az új zene nagyon alkalmas volt valamiféle életérzés kifejezésére. Az életérzés nem más, mint a görcsös unalomból és némi félelemből fakadó rosszkedv, utálat és az ebből felhorgadó lázadásvágy. Nagy szerepet játszott az életérzés kialakulásában a hidegháborús szembenállás gerjesztette félelem a nukleáris Armageddontól. Ma már szokatlan és talán érthetetlen is, de a kor többé-kevésbé elkerülhetetlennek tekintette a nukleáris háborút. A kölcsönös elrettentés, mely - kis szerencsével - megakadályozta a nyílt háború kitörését, csak egy teória volt még ezidőtájt. Ezek együtt tették elsöprő hatásúvá az új zenét és ami fontos még, tették közösség-formáló erővé, hiszen ebben az életérzésben egyesülhetett egy egész generáció. A nagy generáció megtalálta benne a saját nyelvét, mit nyelvét, az indulóját.

*

  A generációs lázadás eltérő utakat járt be Amerikában és Európában. Amerikában, az erős keresztény gyökerek hatására, a hippi mozgalom vált a legnépesebb protest-irányzattá, a maga szelídebb, utópikus kommunalizmusával, amíg Európában a baloldali, forradalmár tradíciók hatására egy sokkal kombattánsabb és ideológia-vezéreltebb irányzat követelt helyet magának. Marcuse - az egyik M - arra a következtetésre jutott, hogy a korrumpált munkásság helyett a fiatalok az új forradalom autentikus harcosai. (Ebben, annyiban igaza is volt, hogy a fiatalok valóban eléggé tapasztalatlanok - különösen ilyen zűrös időben - hogy beleképzeljék magukat a hős forradalmár szerepébe.) Így azután fiataloknak való programok - mint a szexualitás felszabadítása - kerültek a programfüzetekbe. Voltak azonban közös vonások is az amerikai és az európai mozgalmakban. A legalapvetőbb az egyéni és társadalmi szabadság kiteljesítésének igénye. Ez - alapvetően - nem volt más mint a ködös szabadságfogalom tartalmi kitöltésére tett kísérlet. A szabadságról azt tanította a kritikai iskola, hogy az nem adottság, hanem ki kell vívni, harcolni kell érte és más forradalmi és erőszakos tetteket kell elkövetni, hogy létrejöjjön - egyszóval - forradalmat kell csinálni. A szabadságnak a társadalmi represszióval szemben való meghatározása szükségszerűvé tette a társadalmi kisebbségek és általában az elnyomottak iránti szimpátiát. Így kerültek Amerikában eleinte a négerek és a nők, majd miután őket felszabadították, mindenféle egyéb és egyre deviánsabb kisebbségek a megmentendők listájára. Európában a nőkön kívül más segítségre szoruló kisebbség nem nagyon lévén, a felszabadító düh első sorban a gyarmati népek sorsát karolja fel. A felszabadító háborúk melletti tüntetések - mely háborúk többnyire esztelen vérengzésekbe torkollottak - a 60'-as évek utcaképének megszokott részévé váltak. Így lett a vietnami háborúból az elnyomott nép felszabadító háborúja az amerikai kizsákmányolás ellen; holott valójában az északi kommunista diktatúra - orosz és kínai segítséggel - éppenséggel leigázta a déli törzseket, valami elképzelhetetlen kegyetlenséggel.

  Mindezek Európában - az inkább komikus, mint tragikus - '68-as eseményekhez, Amerikában Woodstockhoz vezettek. Párizsban a diákság megszokott tüntetései és utcai megmozdulásai egyre hevesebbé váltak. Ezeknek a lázadásoknak és tüntetéseknek óriási tradíciói voltak errefelé, már az 1400-as években rendszeresen kitörtek, az elnyomás olyan eklatáns formái hatására, mint például a bor árának emelése, és diákok, valamint királyi íjászok tucatjai haltak bele. Az állam vezetőinek eleinte nem volt túl nagy kedve hozzá, hogy saját gyerekeit és unokáit veresse véresre a Quartier Latin utcáin, de azután mégis cselekedtek. A rendőri erők ésszerűtlen és indokolatlan bevetése olaj volt a tűzre. A forradalmi hangulat a tetőfokára hágott. Ez - praktikusan - azt jelentette, hogy még hevesebb viták folytak a kizsákmányolásról, az elidegenedésről és más magvas témákról az egyetemek udvarain és előadótermeiben, melyeket csak a rendőrökkel, vagy egymással folytatott verekedések szakítottak meg pihentető közjátékként, miközben patakokban folyt a calvados. Amint a rendőri erőket visszavonták, a háború - ellenség híján - véget ért. A célhoz, a szabadság tartalmának meghatározásához azonban nem jutottunk közelebb. A szexuális forradalomból mindent elöntő pornográfia, a felszabadító háborúkból hutuk és tuszik, a szabad művészetből Hermann Nitsch hentes-artja, a droghasználatból a medellíni kartellek lesznek. A társadalmi szabadság kék madara ugyan elrepült, de a mindent szabad gondolata - mint a szabadság egyetlen lehetséges tartalma - kitörölhetetlenül befészkelte magát az egymást követő generációk üres fejébe. Megmaradt az elnyomott kisebbségek felszabadítása mint kötelesség, és a világ megmentése is változatos veszélyektől. Ezek a veszélyek a legkülönbözőbbek, és egymásnak ellentmondóak lehetnek, mint a globális felmelegedés, az atomenergia, vagy a bálna vadászat. Meglepően keveseket zavar, hogy a világ megmentésére javasolt receptek forradalmi etikája tételesen mond ellent az általuk használt szabadságfogalomnak.

  A nagy generáció vívmányai, a '68 utáni önmegtagadásukkal együtt is jelenünk talpkövei lettek.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr112238457

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TaTa86. · http://archiregnum.blog.hu 2010.08.23. 12:27:49

Remek poszt!

Szívesen olvasnék mg a "forradalmárok" motivációjáról is...

Alfőmérnök 2010.08.23. 12:33:51

Aha, a globális felmelegedés a 68-asok konstrukciója.
Szuper, megnyugodtam.

szotyolapa 2010.08.23. 12:40:45

A Stones 1962-ben indult. Amúgy tényleg jó írás.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.23. 12:43:39

Hm, egy ilyen írást "Folyt. köv"-vel befejezni...
Ez most pesszimizmus vagy a tarfor.hu/
optimizmusa?

2010.08.23. 12:49:41

Több vörös khmer vezető is Párizsban ismerkedett meg a 'forradalmi eszmékkel', hogy aztán hazatérve létrehozzák a 20. század legbrutálisabb diktatúráját.

Különben meg : a 'bálnavadászat' egy szó

Téglagyári Megálló 2010.08.23. 12:51:15

@tölgy:

Maga miket nem talál! Egy gyöngyszem:

"Az ún. Isten létében való hit tudománytalan, puszta szubjektív vélekedés, még akkor is, ha az egyházak létezése, története az objektivitás halvány látszatával ruházza fel. A világegyetem anyagelvű, tudományos megismerésén az emberiség jelentős hányada dolgozik nap mint nap az eddig felhalmozott kollektív emberi tudás továbbfejlesztésével. A fasizmus irracionalizmusa ezzel szögesen ellentétes, az emberi kultúra, az emberi erkölcsök teljes lerombolására törekszik, tehát minden egyes lépés melyet a magyar politikai rendszer a fasizmus megteremtése irányába tesz, az emberiség ellen elkövetett bűn. Az utókor ítélete pedig az emberi történelem valós tette lesz, a nem létező pokollal és ekvivalens fenyegetéseivel ellentétben. A világtörténelem megismerhető anyagi törvényszerűségeken nyugvó menete, a világméretű kommunista forradalom vihara pedig nemcsak a történelmi mértékben kérészéletű leendő magyar alkotmányt, hanem a több száz éves amerikait is tollpiheként fogja elsodorni."

tewton 2010.08.23. 13:09:20

@tölgy: @Téglagyári Megálló:
haha. érdekes, hogy az anarchokommunista oldal tele van élettartamnövelésről szóló cikkekkel. nem úgy volt, hogy a forradalmárok generációi követik egymást a lassú osztályharcban?

nagy baj lehet, ha örökké akarnak élni ezek. már nem bíznak az Eszmében, ami kövekből is tud követőket támasztani :)

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.23. 13:17:46

@tewton: egy fityeszt! Öregszenek a forradalmárok.

"Ma Óta Nyugdíjpénztár", "Vörös Alkony Nyugdíjas Otthon"

bz249 2010.08.23. 13:23:52

@Téglagyári Megálló: ez friss? Vagy valami regebbi idezet. Mert, ha uj, akkor eros hite van a gyeroknek.

tewton 2010.08.23. 13:32:02

"Akik nem állnak be a sorba, azokat - különböző vádakkal - mint Camus-t, vagy Heideggert félreállítják, ellehetetlenítik."

ha ha ha ha
megint butaságok, de miért,
könyörgöm, miért?

azért heidegger nem azért nem állt be a sorba, mert nem volt baloldali. jóval korábban már H. konkrétan a náci párt tagja volt, alig tudta utólag kimagyarázni magát a nácitlanításban. annyi történt, hogy öt éven át átmenetileg nem a katedráról, hanem otthonról formálta a filozófiai közvéleményt.

azért fura "félreállítás" ám, hogy egy volt náci pár évig nem taníthat 1945 után (surprise! surprise!), aztán emeritálva meg igen, folyamatosan publikálhat és meghatározó befolyást gyakorolhat a kortárs franciákra, aztán 75-től kezdve kiadják az életművét.

a szerző precízebben is használhatná a fogalmakat. szeretnék én csak ennyire "félreállítva" meg "ellehetetlenítve" lenni.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.23. 13:43:07

@tewton:
eh, ne kukacoskodjon mán, jó kis cikk ez. ha könyv lesz, majd pontosít a szerző :)

aristo!
azért az ilyenekkel jó lesz vigyázni!
"...nem a vérszomjas kapitalista hordák dörgő fegyverei által, újabb mártírokat teremteve, hanem autók, mosógépek, televíziók és más vacakok révén."

ha elpet kiszúrja, hogy maga a lét értelmét vacaknak nevezi, hát lesz nemulass. :)

Alfőmérnök 2010.08.23. 13:46:08

@Grift: Tewtonnak igaza van, és máshol is bosszantó az írás, de én büntiben vagyok, úgyhogy inkább nem írom le amit gondolok.

tewton 2010.08.23. 13:46:58

@tölgy:
forever young, who wants to be forever young -- énekelte az alphaville.

mindjárt lehetne is egy fél flekket kerekíteni arról, hogy a természetes öregedés, a növekedés a bölcsességben mennyire konzervativ dolog, szemben a gyerektestben koraöreg vagy öregen is infantilis opciókkal, blabla.

tewton 2010.08.23. 13:50:49

@Grift:
hmmm. tudja mekkora meló az ilyeneket pontosítani? átfogalmazni a gondolatmenetet, aztán annyi mindent kell újra pontosítani, hogy inkább újraírja az ember. áh.

ez szóban előadva még jó, mert akkor az ember figyelme koncentrálva van, és hajlamosabb a kegyes értelmezésnek, meg félszemmel a lányokat nézi. így hogy csak egy kijelző jutott, előugranak a hibák.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.23. 13:51:38

@Alfőmérnök:

nem, maga ebben az aristos viszonyban olyan mint egy sértett körömépítő kisasszony. hisztizik, toporzékol, a haját tépi. rossz szerep. álljon félre kissé magától, nézze végig ezt a szcénát, aztán nevessen egy jót magán, és olvassa aristot elfogulatlanul.
:)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.23. 13:53:02

@tewton:
én azt hiszem, hogy egy poszt sokkal közelebb áll az élőbeszédhez, a kávéházi észosztáshoz, mint egy tanulmányhoz. vagy vázlat egy tanulmányhoz. és lám, maga mán pontosított is rajta. :)

Tehetetlen Dodó 2010.08.23. 13:54:18

Nekem tetszik a cikk.
(Mint általában, ha valamely cikkben viszontlátom gondolatfoszlányaimat szépen megfogalmazva).

bz249 2010.08.23. 14:00:04

@tewton: "ez szóban előadva még jó, mert akkor az ember figyelme koncentrálva van, és hajlamosabb a kegyes értelmezésnek, meg félszemmel a lányokat nézi. így hogy csak egy kijelző jutott, előugranak a hibák. "

On most megfejtette, hogy miert volt (vagy meg mindig?) Kinai a mandiner legnepszerubb szerzoje. Mindig voltak janyok, vagy doglott bebifokak a poszt mellett illusztracionak.

betyár (törölt) 2010.08.23. 14:01:44

@tewton:
""Akik nem állnak be a sorba, azokat - különböző vádakkal - mint Camus-t, vagy Heideggert félreállítják, ellehetetlenítik."

ha ha ha ha
megint butaságok, de miért,
könyörgöm, miért?"
No azért nem olyan nagy butaság. Nekem olyan emlékeim vannak, hogy camus sartre-ral rúgta össze a port, aztán még ott volt '56 is:)

tewton 2010.08.23. 14:04:20

@betyár:
azért ez 2 külön eset ám, amit csak nagyon nehezen és felszínesen lehet összesöpörni egy kategóriába.

egyébként igaza van, pontosabban kellett volna fogalmaznom, butaság 1-es számban, mert H-re értettem igazából.

Alfőmérnök 2010.08.23. 14:30:33

@Grift: Próbáltam én már nem csak hogy elfogulatlanul, de még jóindulatúan is olvasni, a hatás ugyanaz.
Aristo olyan, mint egy inverz Lukács. Ugyanúgy mos össze mindent, ami „baloldali”, vagy valami köze van hozzá, ahogy L. minősített mindent „fasisztává”, ami neki nem tetszett. Sajna, ez nekem nem jön be.

Téglagyári Megálló 2010.08.23. 14:43:53

@Grift:

Elpet barátunk kommentbéréből a Bahamákon tartózkodik, ne ízetlenkedjen vele!

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.23. 14:59:51

@Téglagyári Megálló:
magára szorul, maga szerint? ne nézze le!
és nem ízetlenkedés, hanem megkerülhetetlenég. maga seggnyaló:)

tewton 2010.08.23. 15:03:07

@Téglagyári Megálló:
lol. a bahama nem menő. a lobster island a menő.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.08.23. 15:12:17

@Téglagyári Megálló:
piha! és hozzon nekem valaki repülősót, mert menten elájulok! :)

Babilen Tatarszkij 2010.08.23. 15:13:24

Egy igazi, keményvonalas Jobber a Ferenc József-földre megy nyaralni, gecókáim.

TH 2010.08.23. 15:58:14

"A társadalmi szabadság kék madara ugyan elrepült, de a mindent szabad gondolata - mint a szabadság egyetlen lehetséges tartalma - kitörölhetetlenül befészkelte magát az egymást követő generációk üres fejébe."
Annyira érdekelne, hogy a szerző mit gondol a szabadságról...ez nekem nem világos. Nekem van egy elképzelésem arról, hogy egy ember mikor érezheti magát szabadnak - azt hiszem, hogy ez jelen társadalmunkban elég jól teljesül. De érdekelne, hogy a posztoló mit gondol erről, illetve hogy ezt jónak vagy rossznak tartja?

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.08.23. 17:10:54

@TH:
Hát ez eléggé messzire vezet. Az a szomorú helyzet, hogy a bármilyen értelemben vett szabadság, nem való mindenkinek. Kétségtelen, szabadságunk tartalmát és terjedelmét nekünk magunknak kell meghatározni, sőt kivívni. Aki erre nem képes, az alkalmatlan a szabadságra, inkább árt neki mint használ. A szabadság ugyanis - ez a szabadság - kockázatos vállalkozás, ha szabadon döntök, szabadon viselem a következményeit is, életemből nagyon hiányozni fog a kiszámíthatóság. Az emberek többségének tekintélyre és függésre van szüksége, mely kiszámítható életutat és döntések következményeinek elkerülését eredményezi.

Természetesen a szabadok között is lehetséges a tekintély és a függés, melynek szabad döntésem alapján, valamely cél érdekében alávetem magamat. A szabadoknak vezér, a birkáknak pásztor kell - jegyezte meg Arisztotelész.

Alfőmérnök 2010.08.23. 17:29:38

@aristo: Ön minek tartja magát, szabadnak, vezérnek, birkának, vagy pásztornak?

TH 2010.08.23. 17:36:24

@aristo: És ki mondja meg, hogy kinek VALÓ, és kinek nem való a bármilyen értelemben vett szabadság?
Én pl. elfogadom, hogy a kiszámíthatóságot feláldozzam, de cserébe a saját életem ura vagyok. És igen örülök, hogy az a kor, amiben élek, lehetővé teszi ezt. Élhetek ott, úgy és azzal, akivel akarok, azt dolgozhatok, amit szeretnék stb.
Nem hiszem, hogy ez rossz dolog lenne, és hogy örülnék annak, ha valaki meg akarná mondani nekem, hogy mit hogyan csináljak. Igen, így én vagyok a felelős a saját életemért, de ez szerintem így jó....
ebben egyetértünk?

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.08.23. 17:37:18

@Alfőmérnök: Ez - átlagember esetében - a szituációtól függ. Ha csoportot viszek kirándulni, akkor természetesen vezérnek, orvosnál például birkának.

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.08.23. 17:44:04

@TH: Természetesen. Mindaddig, amíg betartja az írott és íratlan szabályokat, melyek korlátozzák. Ez pedig észhasználatot tételez fel, ami - lássuk be - nem mindenki sajátja. Ezért van szükség a tekintélyre és a tradícióra, melyek egyfajta szamárvezetőként, megmutatják a kívánatos cselekvési irányokat és lehetőségeket.

TH 2010.08.23. 18:04:19

@aristo: kétségtelen, hogy nincs szabadság rend nélkül, de ehhez nekem sem tekintélyre, sem tradícióra nem érzem, hogy szükségem lenne. Vannak törvények, van valamilyen erkölcsi értékrendem (ez valószínűleg nagyon sok mindenben eltér pl. a tiedtől), de ennél talán még fontosabb az empátia, ami igen hasznos, hiszen ha jól bele tudjuk képzelni magunkat a másik helyébe, akkor erre tekintettel is tudunk lenni (már ha akarunk ugye ;-) ).
De nem tudom, milyen tekintélyre vagy tradícióra lenne szükségem (ok, nyilván mind az írott és íratlan törvényeinknek van hagyománya, és a többsége nem csak véletlenül alakult úgy, ahogy, tehát ilyen szempontból értem)...
És nem tudom, hogy ki lenne az, aki megmondja, hogy mi a kívánatos cselekvési irány, és lehetőség?
Az élet mely területeire hasson? Magánéletre? Vagy arra, hogy hogy viselkedjünk az utcán, vagy más emberekkel? vagy annak mi a határa, ameddig valaki irányt akar mutatni másoknak?

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.08.23. 18:14:02

@TH: Nyilván különbséget kell tennünk olyan helyzetek és döntések között, melyekben "kiismerjük" magunkat és amelyekben nem. Azokban a szituációkban, mikor döntésem következményeit - úgy vélem - meg tudom ítélni és azokat, éppen ezért, hozzá tudom mérni az értékrendemhez, nincs szükségem - legalábbis azt hiszem - külső útmutatásra. Azokban a döntésekben viszont mikor ez nem így van és nem tudom a saját ismereteim alapján eldönti, hogy mit tegyek, nos, ilyenkor fordulunk a tekintélyhez és/vagy a tradícióhoz - mint mintához.

Más kérdés persze, hogy az értékrendünk sem kizárólag immanens módon fakad belőlünk, annak kialakulását is a tekintély (a nevelés) és a tradíció (szokások) határozzák meg.

TH 2010.08.23. 18:18:36

@aristo: Hát erről ilyen általánosságban már nem is tudok nyilatkozni, de nem tudom, hogy a szokások és a nevelés mennyire van rám hatással. Utóbbi nyilván jelentősen, az előbbi meg nem érdekel túlságosan sok esetben...

aristo · http://aristo.blog.hu/ 2010.08.23. 18:24:24

@TH: Aki eltér a szokásoktól, általában, az is tudja, hogy éppen eltér tőlük. Mondhatni, szokásom, hogy eltérek a szokásoktól...:)

Chanyi · http://chanyi.blog.hu 2010.08.23. 20:11:49

Ha a szabadság fogalmához még hozzátehetek egy szp Schiller idézetet: "A jómodor első szabálya: kíméld a másik szabadságát. A második: mutass magad is szabadságot."
Mindkettő nehéz: az első azt jelenti, hogy képes vagyok rá úgy figyelni, hogy nem tukmálom rá a saját elképzeléseimet, hanem rájövök, mi az ő észjárása és hogyan látja ő a dolgokat. Talán neki is igaza van. A második azt jelenti, ha én mondok, teszek valamit, nem várok tetszést, nem akarok megfelelni semminek, belső indíttatásból cselekszem. Ez a kettő együtt ritka.

Chanyi · http://chanyi.blog.hu 2010.08.23. 20:16:50

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy itt a szabadságnak a másikkal való viszonyban van értelme: egyedül könnyebb szabadnak lenni. De úgy cselekedni, hogy a másikat szabadon hagyom, önjáró vagyok, és bízom abban, hogy mindenki más is az, aki körülöttem van, nehezebb.

betyár (törölt) 2010.08.23. 20:55:49

@TH:
"kétségtelen, hogy nincs szabadság rend nélkül, de ehhez nekem sem tekintélyre, sem tradícióra nem érzem, hogy szükségem lenne."
mondja, hogy mosogat? úgy, ahogy látta anyjától, apjától, esetleg valami más, nem tradicionális módon?

___________________________ (törölt) 2010.08.23. 22:14:28

Aristo,

egyetlen baj van csak ezzel a kiváló cikkel: mardos az irigység, hogy nem a konzin jelent meg :)))) Tényleg gratula, nagyon jó.

Nekem mondjuk nem igazán hozott sok új infót - van viszont valami más, amiről jóval kevesebbet tudok, ha esetleg abban is képben vagy, írhatnál arról is: a megelőző korszak, 1910-1950.

Mint annyi minden a modern törtélemben, 1968 is egy fajta szélsőségre adott másik szélsőséges válasz, az inga egyik abszurd kilengésének a másik irányba való kilengésével követése volt.

1910-1950 máshogy volt szélsőséges: brutális, embertelen, harcias, aggresszív, hangos, közönséges, vérszomjas és durva.

Természetesen a jéghegy csúcsa a nemzetközi és a nemzeti szocialisták, de az igazság az, hogy még a normálisabb országokban is egy meglepően durva korszak volt, pl. 1950 körül elterjedt Angliában és Amerikában a nyomor elleni háború, war or poverty kifejezés. Na most hadd ne kelljen magyarázni, hogy ha egy alapvetően jótékony, szenvedésenyhítő, gyógyító jellegű célt a háború mint a brutalitás és öldöklést kifejező szó metaforájával írnak le, ott bizony valami nem teljesen stimmel pszichológiai és spirituális szinten.

Erről a korszakról tudnál-e írni esetleg? Tipp: Babits.

Bell & Sebastian 2010.08.23. 22:39:15

@aristo:
Ehhez a posthoz (sajnos) meg is kellett hogy éljed ezeket a nehéz időket. Sok olyan információ van benne, amit utólag már nehéz összeszedni, szubjektívre súlyozottan. Ha a mai clearvoyance már akkor is - legalább csírájában - létezett benned, nagyon tudok gratulálni hozzá.

Érdekes, a Bitlic elsőre nem jött be, inkább Mungo Jerryvel kábítottam a мисс -eket. Nem eredménytelenül. -jegyzem meg álszerényen.

Long Legged Woman Dressed In Black
www.youtube.com/watch?v=e6vlSw0i5AI&feature=related
Alright Alright Alright
www.youtube.com/watch?v=3vK4zJ80l5M&feature=related
It's A Secret
www.youtube.com/watch?v=_fJ7Y8PmcYc&feature=related
In The Snow / Yellow Gloves
www.youtube.com/watch?v=6NuA-9bpWDk&feature=related

Alfőmérnök 2010.08.23. 22:40:32

A végén még kiderül, hogy a „Nyugat” tényleg kizsákmányolta a gyarmatait, és a gyarmati országok jól jártak, hogy felszabadultak.
De még olyan ínyencségek is kiderülhetnek, hogy VAN globális felmelegedés, és az emberi tevékenység – elsősorban a nyugati civilizáció – tevékenységének „„köszönhető””.

Bell & Sebastian 2010.08.23. 22:42:26

- Apaaa, (már megint) kezdődik! :)

tewton 2010.08.23. 22:45:14

@Alfőmérnök:
"a gyarmati országok jól jártak, hogy felszabadultak."
csakis mucsai nacionalista szempontból.

evil overlord (törölt) 2010.08.23. 23:25:52

@Shenpen: Rég láttam.
"egyetlen baj van csak ezzel a kiváló cikkel: mardos az irigység, hogy nem a konzin jelent meg :)))) Tényleg gratula, nagyon jó."
Attól tartok annyira nem jó: a szerző az általánosítás bűnébe esik (mint ahogy Alfőmérnök korábban megjegyezte), és túlzottan hisz abban hogy a világot jó/rossz oldalra lehet osztani. Pl.:
"Így lett a vietnami háborúból az elnyomott nép felszabadító háborúja az amerikai kizsákmányolás ellen; holott valójában az északi kommunista diktatúra - orosz és kínai segítséggel - éppenséggel leigázta a déli törzseket, valami elképzelhetetlen kegyetlenséggel."
Milyen törzsek? Amúgy dél-vietnámi kormány sem volt sokkal jobb, egyrészt igen szemét módon bánt a többségi buddhista lakossággal, másrészt baromi korrupt volt. A végén az amik megunták, és megbuktatták. (A hülye JFK meg kiakadt, hogy likvidálták a Diem testvéreket. Mégis mit gondolt, azt hitte, hogy a katonai puccs egy babazsúr?)
A háborúban pedig mindkét oldal elég ocsmány módon viselkedett (ez a Koreai-háborúra emlékeztet, ott mindkét oldal szabályos népirtást végzett a másik oldal feltételezett hívei között).

"...a felszabadító düh első sorban a gyarmati népek sorsát karolja fel. A felszabadító háborúk melletti tüntetések - mely háborúk többnyire esztelen vérengzésekbe torkollottak -..."
Nem hiszem, hogy a gyarmati népek különösebben örültek volna a gyarmati létnek, tudom ajánlani pl. az amerikai indiánok sorsát és Belga Kongót. Az más kérdés, hogy (főként Afrikában) a felszabadulás után egymásnak (meg a maradék fehéreknek) estek.

"... és a világ megmentése is változatos veszélyektől. Ezek a veszélyek a legkülönbözőbbek, és egymásnak ellentmondóak lehetnek, mint a globális felmelegedés, az atomenergia, vagy a bálna vadászat."
A globális felmelegedés miatt mesze nem csak a hülyehippiknek fő a feje. Azt pedig soha nem értettem, hogy miért jó a XX. sz. második felében - XXI. sz.-ban a bálnavadászat.

istvanffy 2010.08.24. 04:01:02

A poszt nyilván elfogult konzervatív/jobbos alapállásból íródott, de sok csúnya kihagyást/csúsztatást tartalmaz, amik nem teszik elegánssá.

Például 68 leírásából fura mód kimaradt a "fejlett világ" történetének legnagyobb általános sztrájkja, amikor gyakorlatilag leállt egész Franciaország, a ország teljes munkaerejének 2/3-a sztrájkolt - gondolom ez csúnya szépséghiba lett volna a proletariátus passzivitásáról szóló elképzeléseidben, úgyhogy 68 májusát egy elegáns húzással inkább a párizsi diákokra szűkítetted. A diákokról mégiscsak könnyebb elhitetni, hogy fene nagy jódolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal, mint 10 millió sztrájkoló munkásról...

Heideggert sem azért "állították félre", mert nem állt be a sorba, hanem mert aktív náci volt már a húszas évek végén, aki diákjait a nácikra szavazásra buzdította, majd a hatalomátvétel után a közigazgatásban lévő nagy náci tisztogatás után ő lett a Freiburgi egyetem új rektora, aki megfelelt a III. Birodalom kívánalmainak.

Nem kell szeretni a balt, de nem kéne elvetni a sulykot, mert így a balos dogmatizmus helyett kapunk egy jobbos arroganciát.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 08:41:01

@evil overlord: nincs a poszttal semmi baj. Sok szín van, de van fekete és fehér is, és ha azokról akar beszélni nem beszélhet türkizről. Egy Fradi-Dózsa meccs leírásakor nem tűnik értelmesnek a Debrecen emlegetése.
Hogy nincs jó és rossz, maga sem gondolja komolyan.

@istvanffy: nincs itt semmi hiba: 68 vezetői diákok és nem munkások, miként az utcai verekedéseken is felső-középosztály fiai (diákok) verekedtek a munkások fiaival (rendőrök). London, US vagy Németország esetében nem tudok munkásmegmozdulásról 68-ban. Ha a szerző torzít 68 kapcsán, akkor az egész irodalom 40 éve azt teszi.

Alfőmérnök 2010.08.24. 09:13:55

@tölgy: Egy Fradi-Dózsa meccset le lehet írni úgy, hogy az csak az egyik szurkolótárbornak tetsszen, le lehet írni úgy is, hogy mindkettőt lekösse, és le lehet írni úgy is, hogy a Debrencen-szurkolók se unatkozzanak. Na mondjuk az már nehezebb, hogy egy olyan embernek (mint pl. én) írják le, akit nem érdekel a foci. De talán ez se lehetetlen.

Létezik jó és rossz, de ez nem jelenti, hogy minden ilyen felosztás helyes. Amikor pl. valaki „rablógyilkos hajlamú cselédekről”, „egymást követő generációk üres fejéről” beszél, én csak mosolyogni tudok.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 09:39:44

@Alfőmérnök: az egy meglehetősen modern divat, hogy egy konfliktus leírásától azt várja el, hogy mindenkinek tessen és mindenkit szórakoztasson.
A történetírás hagyományosan tanító-nevelő célú. Ma is az, csak képmutatóan.

Ahogyan én látom, sokan nem tudják elfogadni, hogy amit ifjúságuk hajnalán csipáztak - zene, ruha, viselkedés, stb. terén - az talán rossz, még akkor is, ha fiatalon nagyon élvezték. Nem ez-é az arrogancia és hübrisz (nem döntöttek sosem rosszul, már fiatalon is jó döntéseik voltak, megoldották a jó élet amúgy 2500 éves problémáját, stb.), amit úgy kárhoztatnak itten sokan mostanában?

tewton 2010.08.24. 10:27:46

@tölgy:
"modern divat"?
valami antik faszinger próbálta azért úgy is, hogy sine ira et studio. persze ha már a filozófiának is lehett, sőt kellett pártosnak lennie, akkor ezt lehet elvárni a történelemtől is. csak a kétoldali propagandát olvasni valami érdemi helyett időigényes.

TH 2010.08.24. 10:34:24

@betyár: ja, ha ez tradíciónak számít, akkor nyilván sokat számít a tradíció...azt hittem, hogy ez nevelés témakörbe tartozik, az pedig nyilvánvalóan fontos dolog.

Alfőmérnök 2010.08.24. 10:39:00

@tölgy: Nem létezik objektív történetírás, de létezhet kevésbé szubjektív és szubjektívebb. Én az előbbire szavazok. (Valamelyik nap ABA beszélt a rádióban arról, hogy vannak szlovák kollégái, akikkel együtt lehet működni, és vannak, akikkel nem.)

„Nem ez-é az arrogancia és hübrisz (nem döntöttek sosem rosszul, már fiatalon is jó döntéseik voltak, megoldották a jó élet amúgy 2500 éves problémáját, stb.)”

Lehet azt is arroganciának nevezni, de ettől még lehet a szerző által képviselt mentalitás is arrogáns. (Jellemzően mindig olyan csoportokat vesz górcső alá, amik nem tartalmazzák önmagát.)
De megértem, hogy Önnek, mint virtigli konzervatívnak, kevésbé sérti a fülét ez a fajta arrogancia.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 10:40:25

@tewton: ez csak arra példa, hogy a művészet része elrejteni a művészetet (az "ars"-t írnám most, de akkor jól lesznobbozna).
A római történetírók pont nagyon is pártosak voltak. Egyik leginkább pártos biztosan az idézett Tacitus.
Ha nem akar "propagandát" olvasni, akkor a világ írott szövegeinek hány százaléka marad meg? Marad az alanyi költők lírájánál?

Minden klasszikusunk valamely oldal mellett érvel, mások ellenében. És az érvelés színvonala miatt lettek klasszikusok.

tewton 2010.08.24. 10:48:35

@tölgy:
jó, igaza van. részben. csak tudja, megint ezek a stiláris dolgok a posztban, amin kibukott a dolog. lehet úgy is leírni egy eseményt, hogy 45% tényanyag 55% rizsa (pl. Echo tv vagy szilágyi ákos a másik oldalon), meg 85% tényanyag 15% rizsa. rizsa alatt értse a személyes álláspontokat, általánosításokat, retorikus köröket blabla.

tudja, van az, amikor az oktató úgy tart órát (BTK-n), hogy nem készült fel rendesen, homályosodó emlékezetéből beszél, elken és általánosságban beszél, és arra számít, hogy a hallgatóknak nem fog feltűnni.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 11:00:51

@tewton: ez a tény-rizsa pozitivista szétválasztás nem a kedvencem. Ugyi ott kezdődik, hogy mit nevez valaki ténynek, mit válogat be a 85% ténye köze.

Gondolom közös kedvencünk Szt. Ágoston. Ott nincs tény. Üti-vágja a pogányokat és eretnekeket. A rizsa, az érvei, előfeltevései, kérdései viszont igen gazdagok, rengeteget tanult a berbertől az európai kultúra. Most akkor dobjuk ki?

evil overlord (törölt) 2010.08.24. 13:44:59

@tölgy: Az abszolút jó és az abszolút gonosz nem biztos hogy létezik (bár van pár olyan ember, aki vagy ezt vagy azt elég jól közelíti). Politikai szinten azonban leginkább (világos-sötét) szürke a dolog - bár a Pojácáék elég jól közelítették a feketét :) - szivárványszínt csak a beszívott hippik vizonálnak.
Alfőmérnökkel folytatott vitájához: én óvnám a szerzőt az általánosítás bűnétől, a végén úgy végzi mint a Mester.

TH 2010.08.24. 17:23:49

@tölgy: "az talán rossz, még akkor is, ha fiatalon nagyon élvezték"
Ha élvezték, akkor lehet, hogy mégsem volt olyan rossz...

@evil overlord: "Az abszolút jó és az abszolút gonosz nem biztos hogy létezik"
Azt hiszem, hogy meg lehet kockáztatni azt a kijelentést is, hogy abszolút jó és abszolút gonosz biztos, hogy nem létezik...

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 17:34:13

@evil overlord: "abszolút jó és az abszolút gonosz nem biztos hogy létezik" maga sem egy bibliás ember.

"Politikai szinten azonban leginkább (világos-sötét) szürke a dolog" - leginkább. De volt Mao, Pol Pot, Hitler, 68 (amikor kitartott és erőtől duzzadó fiatalok nem követ törtek vagy építkeztek, hanem felszedték a követ, gyújtogattak - ha ez nem az ideológiai eredetű elmeháborodás, rajongás biztos jele, akkor mi?)

@TH: "Ha élvezték, akkor lehet, hogy mégsem volt olyan rossz" - ha maga esetlege epikureánus, az a maga baja. (Ha még 18 év alatti, akkor a korának elnézem.) A Pojáca & Co. most bukott be vele.

evil overlord (törölt) 2010.08.24. 17:53:09

@TH: Ebben azért nem lennék 100%-ig biztos.

@tölgy: Állítottam én ezt valaha?
"De volt Mao, Pol Pot, Hitler"
Öreg barátunkat, Kobát ne hagyja ki :)
Épp ezért írtam, hogy egyesek elég jól közelítették az abszolút gonoszt (míg pl. Kalkuttai Boldog Teréz vagy Albert Schweitzer a másik végletet).

Én nem tagadom '68 (szélső)balos hátterét, az utcai harcokba torkolló tüntetést (lázongást) sem bírom (a belvárosokat a G8 et al. találkozók kapcsán rendszeres szétverő szélsőbalos striciket pl. ideje lenne rendesen pofánvágni). Az állításom mindössze annyi, hogy aristo túl egyszerűen szemléli a világot, ami nem egészséges.

TH 2010.08.24. 17:57:30

@evil overlord: Én elég biztos vagyok benne, de jó közelítések tényleg vannak mindkét irányba. :-)

TH 2010.08.24. 18:01:28

@tölgy: Nem hinném, hogy az lennék (ezen eddig nem gondolkodtam ;-) ), de mondjuk hirtelen nem is értem, hogy az epikureizmus miért volna annyira rossz dolog...

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 18:09:03

@TH: ez már egy szabad ország, miattam nekrofil is lehet.

TH 2010.08.24. 18:16:04

@tölgy: de fejtse ki, hogy mik a fenntartásai az epikureizmussal kapcsolatban - most már érdekel. :-)

Kassad 2010.08.24. 18:22:48

Shenpennel értek egyet:

Shenpen · blog.skepticaldoctor.com/ 2010.08.23. 22:14:28
"egyetlen baj van csak ezzel a kiváló cikkel: mardos az irigység, hogy nem a konzin jelent meg..."

Konvervatórium, R.I.P. :)

Igazából nem ütötte meg az ingerküszöbömet ez a dolgozat, de a Beatles által fémjelzett "életérzés", görcsös unalomból, rosszkedvből és nukleáris Armageddonból való eredeztetése igazi reveláció volt számomra.

Megtértem, Mester!
Halleluja, halleluja...

evil overlord (törölt) 2010.08.24. 20:00:54

@TH: Mint agnosztikus nem lehetek biztos semmiben.

@tölgy: Nem szép dolog öntől, hogy lopja az imázsomat.

tewton 2010.08.24. 21:41:29

@tölgy:
tény/rizsa? tesztelje önmagán, hogy mennyire olvas így. szerintem igen .)
a teológia más, meg a történetírás is más. vietnamot is le lehet amerikai szempontból sikerként írni, csak sok-sok glettanyag kell a tényekhez.

tölgy · http://konzervativok.blogspot.com 2010.08.24. 22:52:09

@evil overlord: magának kapucnija van, nem imázsa.
Különben is, maga szerint nincs abszolút gonosz, így Ön legfeljebb relatív gonoszka lehet.

@tewton: nem tudom ismeri-e Ryle sűrű leírás fogalmát. (Kultikus antropológusok Geertztől ismerik.) Az van, hogy egy helyzet, egy történet végtelenül gazdag, a leírása mindig szelektálás, leegyszerűsítés. De a a gazdagságot jelentésekkel próbáljuk meg visszaadni. A jó történet leírás után azt mondja: Aha. És pár év múlva elolvasva egy csomó új elemet vesz észre benne. Talán egészen más értelmet. Hogyan lehetne ez, ha csak "tények" sora lenne egy leírás?

evil overlord (törölt) 2010.08.24. 23:37:54

@tölgy: Ez a kapucni öreg barátomat, Y. pestist és áldozatait rejti. Igaza van a relatív gonosszal: a baktériumoknak is élniük kell, nem?
süti beállítások módosítása