A tavalyi évben a kolozsvári Főteret jelentősen átalakították. Virágágyások (és persze gödrök) zsupsz, a helyükre kockakő, valamennyi szökőkút - más struktúrájú Főtér lett az eredmény, sokan fel is emelték a szavukat, hogy most már a Főteret is románosítják. A városvezetés arra hivatkozott, hogy a virágágyásos elrendezés miatt a tér nem lehet nagy városi rendezvények helyszíne. Azóta pl. a kolozsvári filmfesztivál (TIFF) nagykivetítős programjaival sikeresen tesztelték az új teret. A kockaköves terepről egyébként nem föltétlenül jut az eszébe az embernek, hogy meggyalázták a magyarságában, legfeljebb unalmas szar az egész, tényleg jobb volt régen.
A becsomagolt Mátyású Főtér az I. Kolozsvári Magyar Napok egyik legfőbb színhelye. Nagyszínpad van itt a koncerteknek (Kaláka, Kalapos Band, Hot Jazz Band) és nagykivetítő - na, ezen volt látható tegnap este az István, a király eredeti, Koltay-rendezte felvétele. A rendezvénysorozat címerállata - ráadásul nem akármilyen gesztussal: László Noémi költő románra fordította a szövegkönyvet, és a román feliratozás igen-igen nagy fegyvertény. Amellett, hogy persze lehetett ebben megfontolás is a szervezők részéről: mégiscsak tudjuk, miről szól, a dátum mégiscsak a magyar állam ünnepe - ehelyett a tény helyett legyen inkább téma a román felirat. Plusz egyáltalán: mi a fene az, hogy nem ismerik a modern magyar kultúrtörténet egyik alapművét?
És a végeredmény: a (Kolozsvárhoz képest khm… mégiscsak hazai pályát jelentő) Csíksomlyó után István, igen, a király: megérkezett Erdélybe. Hungarikumként, de nem kizárólagos magyar örömként. 2010. augusztus 20-án. Egy igazán emlékezetes estén, akármilyen barom módon hangzik is.
A tömeg olyan háromezres lehetett (nem rossz az), és bizony hallottam román mondatokat. A románok ugyanis kíváncsiak ránk. Lényegében erre is épül ez az egész magyarnapozás. Az említett TIFF-en talán nyár elején ugyanitt vetítették le az Almási Tamás-féle remek Puskás-filmet, és ott még több volt a román. Egyik legfőbb érzésem, hogy az elmúlt tíz évben sok dologra rájöttek, amire mi még nem. A taxis ma kézzel-lábbal igyekszik megértetni magát, ha magyarországi turista ül be mögé - tíz éve ez nagyon nem így volt. A kisebbség, a szomszéd nép: érték, ez a nagy román újkori felismerés (ami, tegyük hozzá: azért még nem mainstream-szinten tapasztalható, de vanni van). Nem biztos, hogy amiatt kezdtek el kicsit bírni minket, mert olvasták István király intelmeit, szerintem saját ötlet. Fiatal génvilágú, ügyes, bizonyos dolgokban nálunk sokkal nagyvonalúbb nép.
Azért nem minden fenékig tejfel. A valahogy pont a Magyar Napok idejére intézett Főtér-felújítás mellett említsük meg, hogy a tér körüli forgalmat nem állították le a vetítés alatt, a tér lámpáit nem kapcsolták le (a nyár eleji filmfesztiválon igen!), és a vászon képe nem volt az igazi. Ráadásul a szervezőknél tíz órakor megjelentek a zsandárok, hogy tessék azonnal leállítani a vetítést, mert lejárt az engedélyük. Ami nem igaz, mert a Magyar Napok tizenegyig kapott engedélyt hangoskodásra. Szomorú, hogy Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, László Attila (a Magyar Napok egyik főszervezője hivatalosan az RMDSZ!) a főtéri Corso kávézó kiülős helyén ült, háttal a tömegnek, és amikor a szervezők megkérték, hogy beszéljen már a drága rendfenntartókkal, csak nagy nehezen vette föl a telefont. A vetítés éppen 11 előtt ért véget, Istvánt megkoronázták, a talpnyalók is megkapták a birtokokat, Gizella lenyugodhatott.
Egy embernek sajnos tönkretettem a napját: halványan azon lamentáltam, hogy az István, a király sztorija (és egy-egy vezérmondat) mennyire konnotál az '56-os eseményekkel, és ez mennyire véletlen. A leányka elkenődött egy csöppet, más arccal ízlelgette a fejében évek óta élő mondatokat, de a végére lekopott róla minden egyéb értelmezés: egy remekművel nincs mit csinálni, pláne nem kell firtatni a születésének körülményeit, ha egyszer remekmű. És ebben egyet is érthetünk. Minden, Magyarországon élő értelmezés lekopik itt: az István, a király Erdélyben tényleg az összetartozás rekvizítuma, és tényleg tilos belekérdezni a pitiáner magyarországi aggyal.
A városon halványan azért érződik, hogy magyar napok vannak - de a tegnapi vetítés után főleg. A vetítés: igazi ünnep volt. A tömeg a lefújás után azonnal szétszéledt, és eloszlott az ismert magyar szórakozóhelyeken. A Bulgakovban és a Spritzben alig lehetett lépni a vetítés után félórával. Az István, a király közönsége túlnyomóan fiatalokból állt. Van remény: a tavaly már elsiratott Főteret is visszavettük egy estére.
