Ők nem a Mandiner szerkesztői

  Brékin Nyúz! A Mandiner szerkesztősége a hét második felére gyakorlatilag felszívódott. Na nem a becsomagolt bőröndjeinken kucorogva, egy szál fogkefével menekülünk a hideg napok elől - egyrészt a napok forrók, a rettegést pedig elvégzik a Kovalikok és Kertész Imrék helyettünk.

  Ugyanakkor mink mindannyian a trianoni gyalázathatárokon túl járunk a napokban.

  Bukovics „Alternatíva” Martinunk Berlinben épül be a német földalatti mozgalomba, Zulik „Cool List 2011” Ákos kollégánk pedig az ausztriai Beat Patrol technofesztiválon építi a Nemzetközi Együttműködés Rendszerét. Ők azonban csak a Mandiner kommuna nagyra becsült apraja; miközben a nagyja a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítén dolgozik a Kárpátok fenyvesekkel vadregényesében.

  Évtizedes hagyományainkhoz híven az ufis-reakciós-mandineres brigád zöme a Bálványosi Szabadegyetem felé vette az irányt. Hol vagytok székelyek? - kiáltozhatják a sötétben a fenyvesek alatti kocsmák bejárása után. Drukkoljunk Baranyi „Woody” Marcinak, aki a pannon dombok közül elmozdulva először találkozik az egzotikus Erdéllyel. A szellemi szférák mannájának napközbeni elfogyasztása után az éjszaka végére remélhetőleg talajgyakorlatokat mutatnak be Turulék. A csapat kisebb osztagokban érkezett meg a helyszínre.

  Csütörtök délutánra konkrétan én maradtam egyedül a szerkesztőségben, tartottam a frontot a bejövő telefonhívások ellen, és még a Duna TV-nek is sikerült nyiladoznom valamit a készülő médiaszabálozásról. Nem tudom, mit vágtak be végül az adásba, tőlük függött, hogy vonalas fidesznyikként vagy szélsőliberális anarchistaként szólaltam-e meg fél perc erejéig a híradóban.

  Az este azonban már szeretett Balatonomon ért, hogy aztán másnap nyakamba vegyem a Kárpát-medencét.

  „Péntek hajnalban Siófok, három óra múlva Kassa, délben megfejtések a médijáról jófej felvidéki bloggerekkel Krasznahorka vára alatt, délután Miskolc, este Siófok. Öt kávé, egy Bomba és a frizura még mindig tart!” - írtam ki a mikroblogomra tegnap.

  A krasznahorkaváraljai rendezvény azonban sokkal több kifejtést érdemel meg ennél. A Gombaszögi Nyári Táborban jártam a rendezők szíves meghívására, a Mandiner képviseletében.

  A felvidéki magyar egyetemisták diákhálózata által évek óta megszervezett nyári tábor egy afféle mini-Tusnád északi szomszédunknál. Koncertek, népzenei előadások, napközbeni foglalkozások, politikai, kulturális, társadalmi témájú kerekasztal-beszélgetések színesítik a programot. Reméljük, az itt is fellépő Bëlga előadta az ékes felvidáki magyar taajszolaasban előeadatt Készüljél fel a hangulatra c. slaagert.

  A vár alatti, erdővel borított kempingben hangulatos, pár száz fős minitáborban cserélnek eszmét, elemózsiát, alsőneműt és egyebeket a fiatal résztvevők. A pár száz kilométer autósztráda letudása után üdítő érzés volt megérkezni a színes faházak, sátrak, tűzrakóhelyek és rögtönzött kézműves avagy zsírosdeszkás pultok közé. A péntek délelőtt még csak ébredező, vidám, józan/másnapos/aznapos felvidéki magyar egyetemisták között szívesen ellógtam volna pár napot, de most csak egy nyilvános beszélgetés erejéig maradhattam közöttük.

Hangolnak a felvidéki tesók a gombaszögi fesztiválra

  A tábor médiasátrának, ezen belül is Stubendek Attilának a szervezésben a felvidéki magyar bloggerek színe-java, és Kis-Magyarország képviseletében a Mandiner képviseltette magát egy laza hangvételű kerekasztal-beszélgetésben, amelynek fókuszában a blogvilág, az online média, a felvidéki magyar bloggerek történetei és a szlovákiai politika eseményei álltak.

  Méla Béla, Párkányer, Szótlan Szemtanú, a Felvidéki és a Komáromi blog, és a Körkép bloggerei voltak az esemény meghívottjai. A szlovákiai magyar blogvilág örvendetesen gyarapodik, az elmúlt években nem egy határozott értékrendet és stílust képviselő blogger is felnőtt a közösségből, akik ma már a lokális és országos médiatérben, közéletben is szóhoz jutnak. Több blogger tudott már helyi jelentőségű ügyekben előrelépést kiharcolni a hivatalosságoktól. A felvidéki blogvilágban ma már rejtélyes és/vagy legendás bloggerek is működnek, akik nem voltak jelen a nyilvános eseményen (vagy igen, de senki nem ismerte fel őket).

  A bloggerek kollegialitása mellett természetesen nézetkülönbségek is fennállnak: eltérően ítélik meg a szlovákiai és ezen belül a felvidéki magyar politikát. Ki a Híd-Most, ki az MKP szimpatizánsa, vagy épp egyik vagy másik (vagy mindkettő) kritikusa. A felvidéki magyarok mintegy félmilliós közösséget alkotnak: ezen belül persze sokkal szorosabb az ismeretségi háló, és a szűkre szabott közösségekre jellemző módon, az olvasók és a kritikus kommentelők közül sokan sejtenek titkos hátsó szándékokat egy-egy vélemény mögött. Abban minden blogger egyetértett, hogy örvendetes a blogok és a sokszínű vélemények szaporodása. Abban is egyetértés volt, hogy a jelenlegi szlovákiai felállás, csak a Híd parlamenti bejutásával és egy négyszázalékos MKP kiesésével nem jó a felvidéki magyarság egészének.

  A jövő ugyanis számos lehetőséget (és zsákutcát rejteget), amelyekről sokat beszéltünk. Magam is számos dilemmát látok: ha a Híd nem képes az egész felvidéki magyarságért tenni, vagy ha a választók ezt érzik, akkor a Híd kerülhet veszélybe négy év múlva. Ha az MKP nem képes megújulni, akkor később és azután is megismétlődhet, hogy nem ugorja meg a parlamenti lécet, ami a lassú eltűnéshez vezet. Ha később az MKP jutna be, és a Híd esne ki, akkor az érdekképviselet körüli változás, a bizonytalanság gyengítené a felvidéki magyarok politikai erőit. Politikai nézetektől függetlenül a legtöbben egyetértettek abban, hogy mindkét felvidéki párt bejutása lett volna a legjobb, ami egészséges versenyhelyzetet teremtett volna. Abban is egyetértés volt nagyjából, hogy az MKP amatőr és elavult eszközökkel folytatott, lagymatag kampánya, és a Híd-Most profi kampányolása erősen közrejátszott az eredményekben. A két párt közeljövőbeli kiegyezésére, koalícióra lépésére, esetleges egyesülésére azonban senki nem lát komoly esélyt.

  A párbeszéd azonban legalább elindult: beszélgetésünk után, délután az MKP részéről Bárdos Gyula frakció-vezető, Köteles László Kassa-megyei elnök, a Híd-Most részéről pedig Pfundtner Edit és Jakab Elemér tartottak vitát a gombaszögi táborban, amiről a tábor blogján olvashatnak hosszabban.

  A szervezőkkel és résztvevőkkel később még sörök és sült kolbászok mentén beszélgettünk a magyarországi és felvidéki eseményekről, valamint a média jövőjéről, miközben a pad végén egy rocker fiatalember sziesztázott magába roskadva.

  Felvidék, én így szeretlek. Köszönjük a meghívást, csaó, csók, RG, Mandiner.

  PS: Czimi blogger jegyzete a tábor blogjáról. Hát igen. Éljenek és virágozzanak a felvidéki magyar nők!

„Szerencsém volt ma elkapni egy bezélgetést a Wc-n, mivelhogy az az a hely ahol beszélgetéseitek titokban nem maradhatnak. Két férfiú beszélget (igen, úgy kezdődik, mint amazok a viccek):
-Szia- szól a fiú az egyik WC-ből
-Szia, te vagy az? Majdnbem nem ismertem fel a hangod.
-Beszélgessünk!- ajánlja fel az egyes számú ferfi.
-Miről?
-A nőkről. Te megalapozatlanul sok szép nő van a táborban.
-Neked melyk tetszik?
-Nekem? Sok.”

(A fotók a gombaszögi tábor blogjáról származnak.)