A lehető legjobban jött ki a saját magának feladott leckéből Orbán Viktor: az LMP-nél tett látogatása után elment a Jobbikhoz is, a találkozók után pedig teljes nyugalommal elmondta saját álláspontját az adott párt politikájáról. Mivel az országos politikában sem az LMP, sem a Jobbik támogatására nincs szüksége a kétharmados párt elnökének, meglehetősen szabadon fogalmazhatta meg véleményét róluk. Az előző években és a kampányban a nyílt konfrontációktól, szemtől szemben történő vitáktól tartózkodó kormányfő a választási győzelem és a biztos hatalom birtokában immár nyugodtan tehet gesztusokat a gyenge, többfelé szakadt ellenzék felé.
A kormányfői nyilatkozatokban viszont feltűnően eltér Orbánnak az LMP-ről illetve a Jobbikról alkotott véleménye: „Azért is tudtam elmenni jó lelkiismerettel az LMP-hez, mert ha lehet más a politika, akkor lehet más Magyarország is” - mondta el Orbán Viktor, miután részt vett az ellenzéki párt frakcióülésén. A kormányfő hangsúlyozta még, hogy a magyar választók 80 százaléka a változásra szavazott az áprilisi parlamenti választásokon. Csupán egyetlen olyan párt van Magyarországon - tette hozzá - amely védeni akarja az elmúlt nyolc évet. A miniszterelnök szerint a kormánytöbbség és az LMP között fennálló jelentős véleménykülönbség ellenére is lehetséges bizonyos együttműködés a változás érdekében. Még úgy is, hogy tudomásul veszi, hogy nem jelentéktelen kérdésekben fennálló viták hosszabb távon is fenn fognak maradni - jegyezte meg. Orbán tehát nyitottnak mutatkozott az LMP-vel való együttműködésre, és konstruktív hangnemben nyilatkozott a két párt viszonyáról.
Ugyanez nem mondható el a mai, Jobbikkal folytatott találkozóról. Orbán sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, véleménykülönbség van közte és a Jobbik között a Magyar Gárda helyzetét illetően. Orbán Viktor úgy fogalmazott, ahogyan a nemzeti együttműködés rendszerében „nem hagyjuk büntetlenül a tyúklopást sem, azt sem tűrhetjük el, hogy félkatonai szervezetek a törvényen kívül akarjanak igazságot szolgáltatni, vagy hogy országgyűlési képviselők semmibe vegyék a magyar bíróságot és annak határozatait”. „A magam részéről nem járulok hozzá ahhoz, hogy kimasírozzunk a civilizációból” – idézte a Jobbik-frakció ülésén elmondott szavait a kormányfő.
A miniszterelnök kemény szavai persze nem hatnak újdonságként: az ellenzéki időkben is elhatárolta magát a gárda-jelenségtől. Az eltérő hangnemről viszont érdemes beszélnünk. Ahogy az előbb írtam: Orbánnak a konkrét hatalomgyakorláshoz, törvényalkotáshoz nincs szüksége az ellenzékre, főleg azokban a hónapokban, amikor továbbra is magasan áll saját illetve a pártja népszerűsége. Lehetséges-e, hogy a körülmények miatt viszont mégis szükség van olyan ellenzéki pártra, amely - kellően kordában tartva - vállalható vita- avagy szavazópartnere lehet a Fidesznek?
Az MSZP és a Jobbik nem ilyen: a megroppant, közutálatnak örvendő szocialisták segítségéből biztosan nem kér a Fidesz, főleg, hogy az elszámoltatások szezonja (és a háttérben a szocialista hálózat felszámolása) még csak most következhet el. A jobbikosokból Magyarország és a magyar jobboldal pocsék nemzetközi megítélése miatt nem kérhet a Fidesz. Ha egyáltalán volna mit kérnie: a radikális politizálás, a kuruc mentalitás rövid távon sikert hozó, ám hosszú távon fenntarthatatlan képviselete zsákutcába juttathatja a Jobbikot. És akkor még nem beszéltünk a radikálisok gyenge politikusi emberanyagáról és a kormánypárt ügyes megmozdulásairól, amelyekkel már eddig is kifogta a szelet a Jobbik vitorláiból. A jobbikosok már a kormánypárti úthenger miatt panaszkodnak, ami nem igazán áll jól egy magát radikálisnak nevező politikai erőnek.
Marad tehát az LMP: vajon tényleg talonban tartja-e a Fidesz a zöldliberális pártot, hogy a politikai szükség pillanataiban őket vegye elő? A közeljövő Fidesz-dominanciájú belpolitikájának egyik izgalmas kérdése ez.
Az LMP számomra sötét ló. A kognitív disszonanciától kényszeresen irtózók már rég rájuk sütötték „az új SZDSZ” billlogát, amely - valljuk be - a legsúlyosabb vád, amivel egy magyar politikai erőt illethetnek 2010 nyarán. Az LMP-sek persze kétségbeesetten tiltakoznak a jelző ellen. Az persze nyilvánvaló, hogy nagyrészt az SZDSZ volt szavazói támogatják az LMP-t, itt azonban a kritikusoknak fel kell tenni magukban a kérdést: az SZDSZ nevű párttal és kísérőjelenségeivel, vagy pedig a baloldali liberalizmussal, mint létező eszmével van-e bajuk. Egy párt tönkremehet, ha érdemtelenné válik a szavazatokra, de a világnézet, az eszmeiség megmarad, az ezt vallók pedig képviseletet keresnek maguknak.
Bár nem egyszer írták már meg az LMP-ről, hogy most már aztán tényleg itt az ideje a színvallásnak, hogy az MSZP / a Fidesz / a globalogazdi / a szcientológusok / a Zorbán ügynökei, a párt egyelőre halad egyedül tovább a maga útján, építgetve saját hitelességét.
Az eddigi legkomolyabb vizsga az őszi budapesti választás lesz. Többen fejtegetik már, hogy előfordulhat: a Fidesz nem tud egyedül többséget szerezni a fővárosi közgyűlésben. A meccs még nyitott, ráadásul a listás helyek drasztikus csökkentésével a legnagyobb párt járhat jobban a választásokkor. Ha viszont a Fidesz nem tud egyedül többséget szerezni, és akár koalíciós társra, akár külső szavazópartnerre van szüksége, az MSZP-Jobbik-LMP kombóból az utóbbi a legkényelmesebb megoldás, főleg Budapesten, ez belátható. Addig persze még sok víz lefolyik a Dunán. A magam részéről - a jelenlegi ismeretek birtokában, elviekben - nem irtózok egy fővárosi Tarlós-Jávor tandemtől: az LMP legfeljebb megkap pár szociális, környezetvédelmi, urbanisztikai feladatot, és a kerékpárosok, gyalogosok (és az ördögbotosok, hogy Turul kolléga is elégedett legyen a szóhasználattal!) talán még nyernek is velük valamit. Zöldfelületet, mondjuk.
A jobber rettegők figyelmébe lehet ajánlani: a fideszes hatalomtechnikákat és - az LMP-vel szemben - a Fidesz mély társadalmi-gazdasági beágyazottságát ismerve nem lenne gond azzal, hogy a kutya csóválja a farkát, if you know what I mean.
***
A két ellenzéki pártnál tett látogatása után semmi elvi akadálya annak, hogy Orbán elmenjen az MSZP-hez is. Az amúgy is bénult állapotban lévő szocialistákat - egy kézfogás és némi párbeszéd után - játszi könnyedséggel porba tudná alázni néhány, elszámoltatásról szóló mondattal.
