Az íreket és az olaszokat összehozni a cigányokkal? Hát ez elég meredek. Ez volt előző két posztom kommentjeinek egyik tanulsága. Mi a cigány ebben a képletben? Jelző? Állapothatározó? Vagy a romani nép megjelölése? Talán az összes egyszerre.

Ki a cigány, és ki a néger?

  A cigány egy népcsoport, melyet több olyan etnikum alkot, akik néha egymás nyelvét sem értik. Ha úgy tetszik egy nomád törzsszövetség. Amerikában a fekete sem csak bőrszín, hanem egy sajátos népcsoport megjelölése. Az afroamerikaiak, ha lehet, még a cigányoknál is tagoltabbak, mégsem vonja senki kétségbe, hogy az utóbbi háromszáz év alatt saját identitással rendelkező egységes néppé szerveződtek. Ebbe a black nationbe beletartozik a karibi, a maroon, a joruba, free negro, vagy mulatto származású csakúgy, mint a legutóbbi évek afrikai bevándorlói. A négerség élménye ezt, az egyébként heterogén társaságot fekete nemzetté kovácsolta. A többségi társadalommal szembeni közös szociális helyzet és a bőrszín közös nevezőjén, egymástól egyébként független eredetű és kultúrájú csoportok szerveződtek társadalmi egységbe.

„Van egy álmom..."  A nemzeti hőssé lett jogharcos, Martin Luther King Jr.

  A „cigány” fogalom hasonlóan behatárolhatatlan. Egyrészt egy történetét Kre.250 körülig az indiai Rajastan régióhoz visszavezető nomád népcsoport neve. A nemzetek, nyelvek azonban ugyanúgy születnek és halnak el, ahogy minden más. Egyes népek, vagy azok maradványai (kunok, besenyők) más népekbe olvadnak, míg korábban heterogén csoportok új néppé szerveződnek. Vannak népek, amelyek évszázadokig folytantak meghatározott életformát, majd pár generáció alatt váltanak egy másikra (magyarok, litvánok). Sok baloldali gondolkodó szeretne túllépni a nemzet fogalmán, ám épp az afroamerikaiak esetében annak lehetünk szemtanúi, hogyan születik etnikum egy korábbi szociális csoportból. A cigány nép nem pontosan ilyen. Indiából származnak ősei, ugyanakkor kezdettől nem rendelkezik fix határokkal.  Az indoeurópai népek többségével ellentétben sem génjeikben, sem a szállásterület tekintetében nincs jelen a ilyen fogalom. Ez a nép sajátságából adódik. Átalakul, változik, növekszik, vándorol és attól függően milyen kultúrába igazodik, más formákat ölt, és elemeket szív magába. Más a muzulmán berber-cigány, más az indiai cigány, és az európai cigányok is más és más utakon indultak el.

  Traveller-gypsy: az ír cigány

  Az egyik House-epizódban szerepel egy cigány szereplő. Feltűnő, hogy ennek ellenére korántsem barna bőrű, sőt szőke. Brad Pitt a Blöffben szintén cigánynak lett fordítva, holott mindkét figura az úgynevezett traveller népcsoporthoz tartozik, akik az ír nemzet részei. Magukat pavee névvel illetik, a kelta törzsi megnevezésük an Lucht siúil. Eredetük rejtély, az ír történészek a mai napig vitatják. Többek szerint a cromwelli kampányok során Ulsterben otthonukból elűzött katolikus írek leszármazottjai, akik úgy döntöttek, nem telepszenek le. Ez kevéssé valószínű. Lehetséges, hogy egy soha le nem telepedett ősi ír klán leszármazottjai ők. A saját eredetmondájuk szerint ők öntötték Krisztus keresztjére a szögeket, s ezért Jézus megátkozta őket, hogy vándorolniuk kelljen az ítéletnapig.

A travellereket az angolok is csak gypsynek hívják. Brad Pitt Guy Ritchie-vel a Blöff forgatásán.

A travellereknek tehát semmi közük nincs a romanikhoz. Nyelvük a shelta, amit sokan csak kántálásnak hívnak: gyakorlatilag eldönthetetlen, hogy az ír nyelvből származó dialektus, vagy az angolnak egy írrel kevelt kreol változata. Mások úgynevezett kriptolektusnak azaz tolvajnyelvnek tekintik. Mindenesetre láthattuk mennyire lefordíthatatlan, amikor Brad Pitt „anutájának” akart venni lakókocsit a Blöffben. Angol nyelvterületen is tehát a gypsy egyrészről az ott élő romanik megnevezése, másrészről minden egyéb olyan népet is ezzel a szóval illetnek, akik hasonló életformát folytantak. A többségi társadalom szemében ezek az írek is cigányok. A keveredést tovább súlyosbítja, hogy míg az ír és skót travellerek egyazon kelta törzs két ága,  a wales-i „cigányok”, a kale-ek viszont valóban a romanikhoz tartoznak, s gyakran keverednek Angliában a travellerekkel. Ők az 1400-as években érkeztek Avram Wood vajda vezetésével a Szigetekre.

  Yo soy Ungaro

  Ha valaki Mexikóba, vagy Andalúziába látogat, és egy beszélgetés során megjelöli saját nemzetiségét, ne csodálkozzon, ha furcsán néznek rá, és megjegyzik, hogy nem is néz ki cigánynak. Csodálkozásunk oka az lehet, hogy Spanyolország déli részén, illetve Közép-Amerikában az „ungaro” a cigány egyik megnevezése. Azért, hogy megkülönböztessék a „quinqui”-k től, akik muzulmán cigányok, és a „calo" nyelvet beszélő spanyol romáktól, az „ungaro” kifejezést a keleti származású keresztény cigányokra használják.

A spanyol cigányok a flamenco legnagyobb mesterei. Olyan művészekre hatottak, mint Goya, vagy Bizet, aki Carmen személyében az leső cigány operahősnőt alkotta meg.

Egyes kutatások azt bizonyíják, hogy a romani nép genetikailag különböző alapító csoportok konglomerátuma (Genetic studies of the Roma, szerz. Luba Kalaydjieva, David Gresham és Frances Calafell, BMC Medical Genetics, 2001), Ezek alapján nem annyira genetikai, mint kulturális alapon szerveződő nemzet, ahogy a nomád népek többsége. Ha már az analógiáknál tartunk: a magyar törzsszövetség is hasonló volt Szent István előtt több száz éven keresztül, míg a magyarok több évtizednyi belső háborúskodások, és több hasonló nomád nép asszimilálása után (pogánylázadások, kun háborúk) sikeresen és véglegesen letelepedtek. A cigányok ezt nem tették meg egészen a XVIII-XX. századig, és akkor sem önszántukból tették. A romák többsége ezt kulturális sokként élte meg. Legtöbb sérelmük, és a hozzájuk kapcsolódó devianciák többsége is innen ered.

  A XVIII-XIX. századtól Európa urainak többsége erőszakos asszimilációs politikát folytatott a cigányokkal szemben. A skandináv területeken élő sinti, azaz német cigány gyerekeket elvették az anyjuktól és intézetekbe zárták. A spanyol cigányoknak megtiltották a vándorlást, míg a Habsburgok több kényszersorozást is végrehajtottak a cigányok körében, hogy a hadsereg fegyelmezze meg őket. A XX. században a porjomos, azaz a cigány holokauszt révén egész törzsek tűntek el, mint például az eredeti bohémok, a sinti romanik csehországi alcsoportja. Ők voltak azok, akik többek között ruházkodásukkal, zenéjükkel, de főleg vándorcirkuszaik, színes karavánjaik révén nagyban meghatározták a XIX.-XX. század fordulójának romantikus divatját. Ők teremtették meg a szabadságszerető, nomád, hollywoodi-kendős-gitáros cigány sztereotípiáját is.

  A kommunizmus idejében az erőszakos letelepítések, a rendszerváltás beköszöntével a tömeges elbocsátások váltak a cigányok osztályrészéül. Ezek a folymatok a cigány nép egészét érintették a Baltikumtól Oroszországon át a Balkánig. A határokon átnyúló, negatív folyamatok illeszkedtek egy többszáz éves erőszakos asszimilációs folyamatba. A cigány életforma teljes kriminalizálása is a kommunizmus öröksége, hisz a vándorló életformából következő „közveszélyes munkakerülésért”, „lakcímelhagyásért” komoly bűntetések jártak, ahogy korábbi vásározó, piacozó és kézműves tevékenységüket sem végezhették a tervgazdálkodás keretei közt.

„Szicíliában cigányok laknak”

Láthatjuk azonban más népeknél is, hogy cigány valójában bárki lehet. Milánói ismerősöm, aki mellesleg a Lombard Liga nevű enyhén széljobb párt lelkes támogatója, többször magyarázta nekem, hogy „azok ott lenn délen cigányok. Nem csinálnak semmit. Felveszik a segélyt, lustálkodnak, zenélgetnek mi meg megdöglünk itt északon. Beszélni se tudnak hidd el, ha meghallod majd észreveszed. Nem véletlen a maffia és a Camorra sem..."

Fantomcigányok

  Az érvelés nem kevés párhuzamot mutatott a Magyarországon is hallható nézetekkel. Azt tehát láthatjuk, hogy a szociális és kulturális szerep, valamint adott nép között az összefüggés sokkal komplexebb annál, semhogy le lehessen sarkítani „a cigányoknak a vérükben van a lopás” kitételre. Másik részről viszont puszta szociális kérdéssé sem lehet degradálni. Míg a szélsőjobb interpretáció a cigányság népi jellegét, a szokásos baloldali magyarázat inkább a szociális aspektust hangsúlyozza. A cigányság azonban épp e kettő határán vándorol, és ahogy nem szorítható fizikai falak közé, úgy a mi fogalmaink közé sem nagyon.

  Nomád hagyományok

  A cigányok eredetileg nomád nép, tehát a tulajdonhoz való viszonyuk is alapvetően másmilyen. Ezen szokatlan szabadság mellett nagyonis konzervatív belső értékrendjük van. A család szeretete, a szűzesség tisztelete, a belső hierarchia nagy szerepet játszik náluk. A sok-sok ékszer és színes ruhák használata többezer éves hagyomány, s még Indiából ered, hisz az ékszer védelmezi a tiszta lelket a Démonoktól. Ez a babonás vallásosság mindig jellemző rájuk akár a muszlim, akár a keresztény hitet vallják. Régen a hamvasztást tiltó keresztény egyházak többsége azért üldözte őket, mert sokan közülük elégetik a halottaikat. Más cigány csoportok, szintén a nomádokra jellemző módon, földi javaikkal együtt bocsátják útjukra az elhunytakat.

Ma a világ romának alig 6%-a követi ősei életformáját, és vándorol karavánokban.

  Ezek mind inkább kulturális sajátságok, semmint devianciák. Ahogy a bohémoknál vagy Carmennél láttuk, akár inspiráló és divatteremtő elemek is lehetnek. Nem is ezekkel lenne a gond, ha nem a klasszikus devianciák lennének feltűnőek manapság a cigányság kapcsán. Nem az általuk hordott színes ruhákkal, hanem az általuk elhordott színes fémekkel van a baj, ha hatásvadász poénnal kívánnék élni. Ahogy azonban a korábbi két részből is kitűnik, nincs különbség cigányok és más népek között, ha kollektíven a deviancia útjára lépnek, a cigánybűnözés"karaktere megegyezik a kisebbségi bűnözés máshol látható formáival.

  A világ bármely pontján azok a népek, melyek a többségi társadalom részéről elutasítást, erőszakot, elnyomást, asszimilációs kényszert tapasztalnak, vagy korábbi státusuktól, életformájuktól erőszakkal megfosztották, a többség felé bűnözéssel, maguk felé önpusztító magatartással felelnek, és mélyszegénységbe zuhannak. Felerősödnek az önsorsrontó tendenciák, az alkoholizmus, kábítószer használat és prostitúció. Az amerikai nomád indiánok, a maorik, az aboriginalok, és az írek is így reagáltak arra, amikor megfosztották őket korábbi életformájuktól, és elvárták, hogy asszimilálódjanak. Ez ugyanis egy komplex kollektív válasz az adott népcsoport részéről.

  A cigányok sajátos temetési szokásai nomád hagyományaikból erednek.

  Ezek a devianciák nem a cigányok véréből hanem a cigány nép helyzetéből adódnak. Az a mindennapi tapasztalat, ami a cigányokra, mint népre vonatkoznak voltaképp helyesek, hisz a cigányok is népként élik meg a fenti a traumákat. Ha pedig a traumák és problémák kollektívek, így az arra adott válaszok is azok. Nem igaz a „gonosz többségi társadalom vs. szegény elnyomottak” szociális maszlaga, ahogy nem igaz a „nincs cigánybűnözés, csak szegénybűnözés van” című liberális slágerszöveg sem. Kimondhatjuk rasszizmus vádja nélkül is, hogy népek bűnözhetnek testületileg.

  Hatásvadász NatGeo fotók helyett valós megoldás kéne nekik...

  Jóval összetettebb dolgok játszódnak le ahhoz, hogy egy több évszázados folyamatot Horváth Aladár, vagy Balogh lelkészúr egy-egy látványos kormányzati programmal megfordítson. A mainstream politikai válaszok túlzottan leegyszerűsítőek ahhoz, hogy bármelyikük is egymagábanl megoldáshoz vezessen. A felületes és elnagyolt, végéhez soha nem érő programok és viták porhintések, és többet ártanak, mint használnának. Nem fog több generáción átívelő új életstatégia, néplélektani változás épülni arra, hogy négy évig ki miben látja onnan felülről a cigányok boldogságát.

  Az ír példa: Vedd kezedbe a sorsod!

  Nem fognak egy csapásra eloszlani évszázados előítéletek a többség részéről sem. Amit már a világ rendjének képzel mindenki, viszont korántsem olyan stabil, mint azt sokan gondolnák. A népesedési trendek nem szoktak 4 év alatt megfordulni, de 4 generáció alatt annál inkább. E téren igenis érdemes első látásra mégoly átvolinak tűnő párhuzamokat vizsgálni, mert más stratégiák sikere, illetve sikertelensége tanulságos lehet.

  Az írek Európa szemében majd' 600 évig voltak a brit szigetek cigányai. Alkoholista, szapora, nyomorgó, ostoba, tanulatlan népség. Egyik klánjukat, mint láttuk a mai napig kapásból le iscigányozza" az angol köznyelv.

  Alkoholizmus, bűnözés, nyomor... Frank McCourt regénye egy limerick-i ír munkáscsalád életéről szól. Nem cigányokról...

  A XIX. században az írek megfogyatkoztak a Nagy Éhezésben. Ezt követően azonban nemzetstratégiát váltottak és alig 100 év alatt majd 40 milliós nemzetté fejlődtek, igaz az angolszász nyellvterület diaszpóráiban szétszóródva. Nyelvüket időközben elvesztették, s genetikailag is jóval kevertebb képet mutatnak ma, hisz a cigányokéhoz hasonló alulról asszimilálást hajtottak végre, azaz magukba szívtak más hasonló helyzetű társadalmi kisebbségeket is. Volt idő amikor írnek lenni az Angol Birodalomban elsősorban szociális és vallási kérdés volt: aki katolikus, az ír, aki szegény, az ír. Sok baloldali angol értelmiségi ekkor szolidaritásból lett ír.

  Mára ez nem kérdés, az ír nemzet újraszületett, s alig 10 éve fordított Észak Írország népességi számarányain is. 100 éve ez korántsem volt ilyen egyértelmű. Az ír katolikusok falak mögött, gettókban éltek totális mélyszegénységben. Példájuk azonban mutatja, hogy vannak népek, akiket bár halálra ítéltek, és majd' 90%-ban asszimiláltak is, mégis ki tudtak lépni több évszázad után a cigányokéhoz hasonló, és megváltoztathatatlannak vélt társadalmi helyzetükből.  Bár történetük, eredetük kétségtlenül különbözik, mégis létezik olyan radikális fordulat a történelemben, amikor egy korábbi helyzethez képest "rapid" gyorsasággal megy végbe változás bármiféle külső segítség nélkül. Majd' 800 év elnyomatása, és szinte teljes kipusztulás után az írek alig 100 év alatt megsokszorozták létszámukat (a Great Famine után kb. egymillió ír maradt életben), majd szűk 100 év alatt kivívták függetlenségüket is.

Indián példa: kiszolgáltatottság, asszimiláció - vagy halál.

Az indiánok deviáns helyzete más szempontokból de szintén sokban hasonló az európai cigányságéhoz. Az angolszász világ őket egy a cigányhoz hasonló vándorló-nomád törzsi kultúrától fosztotta meg a civilizáció nevében. Ezután szándékos és erőszakos letelepítések következtek, majd a XIX. században asszimilációra ítéltettek. Hamar deviáns csoport lettek: a bűnözés, alkoholizmus, öngyilkosság mind hozzátartoznak az indián problémához. Az állami hatóságok a múlt század fordulóján már nem tudták tovább halogatni a kérdés megoldását. Vaskézzel rendelkezett felettük több olyan szervezet, mint a BIA, a Bureau of Indian Affairs valamint számos egyházi és emberi jogi társaság.

  A   Carlisle-i (Pennsylvania) Indián Ipari Iskola diákjai 1900-ban. Sokan nem élték meg az érettségit.

  Az általános politika az volt, hogy az indiánokat úgynevezett indian boarding schoolokba, az Egyesült Államokban indián ipari iskolákba vitték gyermekkorukban, hogy ott aztán megfosszák őket nyelvüktől, vallási és kultúrális hagyományaiktól, és jó amerikait neveljenek belőlük, elsősorban protestáns hittérítők hathatós bevonásával. Kanada hasonló intézményeiben a diákok szó szerint belehaltak ebbe. A huszas években egyes esetekben 35-60% közötti halálozási ráta volt az indián tanulók között. Voltak akik öngyilkosok lettek, illetve végtelenségig legyengült szervezetük az éhezés (éheztetés) és bűntetések miatt nem állt ellent a tüdőbajnak. Egyes leírások szerint a diákok a padokból estek ki holtan. A québeci hasonló, katolikus egyházi intézmények miatt maga a pápa is megkövette az őslakosokat.

  Az indiánok alig pár évtizede szintén magukon segítettek: kiismerve a rezervátumok sajátos jogállásából eredő lehetőségeket többen kaszinóhálózatokat építettek ki, míg mások a turizmusban rejlő lehetőségeket használják ki. Ennél is többen feladták a harcot, és beolvadtak a többségi társadalomba. Mára alig 2 és fél millió amerikai rendelkezik indián felmenőkkel, ennél is kevesebb őrzi hagyományait. Az őslakosok száma a XIX. században a legóvatosabb becslések szerint is ötször ennyi volt.

  A cigány példa: ...?

  Láthatjuk, hogy az erőszakos asszimiláció, mint modell megbukott, de a liberális modell, mely a többségi társadalom látványos hátravonulásával járt együtt, szintén nem működik. A folyamatos segélyezés, az integrált oktatás az Egyesült Államokban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és ahelyett, hogy a kisebbségi diákokat zárkóztatta volna fel, sokkal inkább a többségi diákok teljesítményét rontotta.

  Mi lehetne a középtávú megoldás tehát a cigányság problémáira? Hogyan lehetne mihamarabb megteremteni a békés egymás mellett élés feltételeit? Hogy lehetne véget vetni a cigányproblémának, illetve hogy lehetne elindulni egy másik irányba? Az asszimiláció útja megbukott. Az, hogy valakitől erőszakkal elvárjam, hogy „amíg az én országomban az én kenyeremet eszed, addig az történik amit én akarok”, már családon belül sem szokott működni. Derékszíjjal csak sunyi gyereket lehet nevelni, de jó gyereket biztos nem.

  A liberális „szaladj amerre látsz” a ló másik oldala. Egy szabadjára engedett gyerek ugyanúgy ön és közveszélyes, s felnőve ugyanolyan kezelhetetlen, mint az, aki gyerekkorában többet feküdt hason, mint háton. A következetes, ám szigorú, ellenben nem erőszakos, hanem magyarázó nevelés ahogy a gyereknél, úgy egész népcsoportnál is működhet. Esélyt kell adni, lehetőséget teremteni, de a jutalmazás és büntetés következetes rendjét kell megteremteni, melyben - a cigányság esetében - a szankciók és a segélyek egyaránt beletartoznak.

  A legfontosabb a többségi társadalom részéről, hogy legalábbis évtizedekre átlátható, kiszámítható lehetőségeket kell teremteni az integrációra a cigányok számára. Addig azonban, amíg ezt nem teremtettük meg a magunk számára sem, nem várhatjuk el a cigányoktól, hogy hirtelen feltámadjon bennük az alkalmazkodás vágya. Ugyanakkor amíg a cigányság nem találja ki saját stratégiáját a megmaradásra és a helyzetéből való kilépésre, a többségi társadalom csak a probléma tüneteire tud orvosságot nyújtani.