Ma 19 órától a Menta Teraszon (Budapest, II. kerület, Margit körút 14.) bemutatjuk a Bűn és büntetlenséget (aztán fél 9-től és aztán még többször is levetítjük az este folyamán a 66 perces filmet azok kedvéért, akik valamiért lemaradnak az első körről). Itt egy rövid trailer a filmből:
Sok vita folyt a bemutatás jogi megítéléséről, ezért álljon itt Dr. Buczkó Péter ügyvéd szakvéleménye a Biszku-filmről:
A Ptk. 80. § (1) bekezdése értelmében a „személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés szerint a „képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.”
Mindezek következtében annak elbírálásához, hogy a film nyilvánosságra hozatala jogsértőnek minősül-e elsősorban azt kell vizsgálni, hogy nyilvános közszereplés-e, amikor a megszólaltatott riportalany az alkotók számára nyilatkozik.
E körben jelentősége van a megszólaló státuszának, illetve a konkrét cselekmény körülményeinek is. A közszereplő fogalmát a jogszabályok nem definiálják taxatív jelleggel, ebben a vonatkozásban a jogalkalmazói és jogtudományi értelmezésre lehet támaszkodni. A jogirodalom szerint közszereplőnek minősül az a személy is, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította. A bírói gyakorlat szerint a politikai közszereplő korábbi élete, annak megítélése a jelenlegi közszereplői mivolttal azonos, tehát magasabb elbírálás alá esik. Ennek megfelelően Biszku Béla közszereplőnek számít.
Gyakori jogértelmezési kérdés az is, hogy egy közéleti személyiség esetében hol húzódnak meg a hozzájárulásától független nyilvánosság határai, s mely helyzetek sorolhatók a képmáshoz és hangfelvételhez való jog szabályozásával már védett magánérdek körébe. A gyakorlat ebben a körben a védelmet nem a nyilvános megjelenés tényéhez, hanem annak céljához, rendeltetéséhez köti. Közszereplésnek tekinthető minden olyan megnyilvánulás, amely befolyásolja a szűkebb vagy tágabb értelemben a társadalom életét, a helyi vagy országos viszonyok kialakulását. Ez azért értelmezhető így, mert a társadalom tagjai igénylik, hogy e személyeket megismerjék, ezért a közszereplés a közéleti szereplők tevékenysége elválaszthatatlan a nyilvánosságtól. Biszku először a szülőfalujában született emberekről készítendő almanach összeállításával kapcsolatban állt kamera elé. Az almanachban való megjelenés érdekében adott interjú és az erről készült felvételek egyértelműen közszereplésnek minősülnek, hiszen az almanach kimondottan azért készül, hogy az abban összegyűjtött közérdeklődésre számot tartó információk a társadalom tagjai számára széles körben váljanak ismertté. A film készítőinek adott interjúk, és a faluban tartott rendezvényeken való megjelenés már a riportalany közszereplői minőségétől függetlenül is közszereplésnek számítanak.
Azt követően, hogy az alkotók közölték a megkeresés valódi okát is, a riportalany ennek ismeretében sem zárkózott el a nyilatkozattételtől, sőt a film alkotói számára írásban, szóban és ráutaló magatartással is többször hozzájárulását adta, hogy az interjút minden felhasználási területen felhasználják. A képmás jogvédelmével kapcsolatban fontos szabály a Ptk. 75. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés is, melynek értelmében a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult.
A hozzájárulás esetleges visszavonása a jelen esetben azért lehet irreleváns, mivel valójában nincs mit visszavonni a nyilvános közszereplés esetében, ahol eleve nincs szükség a hozzájárulásra. Önmagában az a körülmény, hogy valakit esetleg trükkel vesznek rá a közszereplésre, az önmagában nem változtat a közszereplés minőségén, s így az arról készített filmfelvétel hozzájárulás nélküli felhasználhatóságán.
Mindezeken túlmenőleg a film bemutatását követően, a film tartalmának ismeretében lehet majd állást foglalni abban, hogy az alkotás esetleg sérthet-e más személyiségi jogokat, így jár-e például a jó hírnév megsértésével. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Ebben az esetben a viszont a filmben szereplő tényállítások bizonyításának lehet helye, amely peres eljárásban bíróság előtt történik, s aminek eredményéhez képest lehetséges dönteni a jogszabályok betartása kérdésében. A közszereplők személyiségvédelmével kapcsolatos ellentmondások feloldásával az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozata foglalkozik. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága általában mindenféle közlés szabadságát magában foglalja, azonban a határainak megállapításánál különbséget kell tenni értékítélet (vélemény) és tényközlés között.
Az értékítéletre, az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadság minden esetben kiterjed, függetlenül attól, hogy az értékes vagy értéktelen, igaz vagy hamis, érzelmen vagy észérveken alapul. A véleménynyilvánítás alkotmányban is rögzített szabadsága folytán az értékítélet, a bírálat önmagában nem jogsértő. Így van ez akkor is, ha a vélemény az érintettre nézve sérelmes, illetve ha azzal nem mindenki ért egyet. A bírálat csak akkor válhat jogellenessé, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. A véleménynyilvánítás szabadsága mellett a szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület és jó hírnév védelme lehet az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja. A határokat ezen kívül a Ptk. 5. § (2) bekezdésében és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített elvárások jelölik ki, amikor kimondják, hogy bármely jog csak a társadalmi rendeltetésével összhangban gyakorolható, s ennek során a fél a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően köteles eljárni. Akkor nem elégíti ki ezeket az elvárásokat a személyre vonatkozó értékítélet - s ekként akkor lépi túl a szabad véleménynyilvánítás határait -, ha az önkényes, nem felel meg a személy valós társadalmi értékelésének, ill. nem felel meg az emberi gondolkodás, ítéletalkotás elemi szabályainak.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzók és felfokozottak. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében elvi éllel emelte ki, hogy a vélemény, a bírálat, az értékítélet kifejezésmódjában nem lehet indokolatlanul sértő, bántó, lealázó.
Az, hogy a sérelmes közlés az adott esetben mennyire fogadható el a véleményszabadság körében, vagy hogy éppen mennyiben lépi túl azt, mindig csak a konkrét jogvitás ügyben, a képmás és hangfelvétel felhasználásának módjának, körülményeinek-, illetve a szövegkörnyezet ismeretében dönthető el.
A tényállítások tekintetében a véleménynyilvánítási szabadság már nem feltétlen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e szabadság nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának, illetőleg foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de az elvárható gondosságot elmulasztotta. A közszereplést vállaló személyeknek vállalniuk kell azt is, hogy a szélesebb közvélemény figyelemmel kíséri minden megnyilvánulásukat, így nagyobb toleranciát kell tanúsítaniuk a kritikai megnyilvánulásokkal szemben. A véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed a becsületsértésre ugyan alkalmas, de a valóságnak megfelelő tények, információk közlésére is, amennyiben egyéb alkotmányos jogot nem sértenek.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a film megtekintését követően lehet teljes körűen állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alkotás sérti-e bárki személyiségi jogát vagy sem. A személyiségi jogok megsértésének, vagy meg nem sértésének kérdésében erre irányuló kereset esetén a bíróság fog dönteni a lefolytatott bizonyítási eljárást követően. A hasonló esetek megítélésében a bírósági gyakorlat nem egységes, különböző döntések és vélemények ismertek mind a jogalkalmazás, mind a jogirodalom területén, mivel a közszereplők személyiségvédelme különleges jogalkalmazási problémát jelent, hiszen több alkotmányos alapelv ütközéséről van szó.
