A magyar-szerb határral folytatjuk barangolásunkat a Google Earth légifelvételeivel, a Panoramio képeivel. (Továbbra is várjuk olvasóink tippjeit!) A határ itt az Alföldet szeli ketté. Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén királyság és Magyarország határa volt, majd 1929-től jugoszláv-magyar határ. 1945 után ismét magyar-jugoszláv határ. 2006-tól szerb-magyar határ (ekkor szakadt el Montenegró Szerbiától).
Utazásunkat a román-szerb-magyar hármashatáron, Rábé (Rabe) térségében a Panoramion talált határkővel kezdem. Látszik a felvételen, hogy a MNK (Magyar Népköztársaság) jelzést átfestették MK feliratra (Magyar Köztársaság).
Az észak-bánsági tájon a magyarországi oldalon a szebb napokat látott tiszaszigeti malom után egy földrajzi érdekességbe botlunk. Itt található Magyarország legmélyebb pontja. A tölgyfaoszlop és a bronzjelvény tengerszint feletti 75,8 méter magasságot jelöl Tiszaszigettől nyugatra. (Fotó:Kiss Laszlo pixelfoto.hu). A mélyponttól északra a Tisza királynője: Szeged fekszik. Ez a város annyi mindent jelent és annyi mindenkit adott, hogy felsorolni se lehet. Egyetemi kalandozásaim emlékeként egy Szeged by night fotót ajánlok az olvasók figyelmébe.
Szeged alatt rövid szakaszon régi ismerősünk, a Tisza vonala a határ. Követve a folyót csorgunk le Magyarkanizsáig (Kanjiža). A Délvidék egyik legnagyobb magyar közösségű városában találtam a környéken is megfigyelhető kérész rajzás (közismertebb nevén tiszavirágzás) köztéri emlékművét.
Magyarkanizsától nyugatra fekszik Palics (Palić). A városban a tó partján találjuk a szecessziós stílusban még a Monarchia idején emelt nyaralósort.
Sanyarú állapotában is talán a legszebb ezek közül az egykori Bagolyvár. (Fotó:arkiss) Az egykor felkapott fürdővárosban Titonak is volt rezidenciája. Itt találjuk Szerbia egyik legnagyobb állatkertjét is. Palics tőszomszédságában fekszik Szabadka (Subotica). Ez a soknemzetiségű város (mai is jelentős horvát és bunyevác nemzetiség él itt, sőt néhány éve a városban dzsámit is emeltek a muszlim közösségnek) a magyar kultúrtörténetben a szecesszió építészeti fővárosa rangot érdemelte ki. Két pesti építész tervei alapján épült meg az impozáns méretű városháza, de a város történeti központját járva számos épület (pl: a gimnázium és a zsinagóga) és homlokzat őrzi ezt a korszakot. Szabadkán járva nem feledkezhetünk el Kosztolányiról és Csáth Gézáról, akik a városban látták meg a napvilágot. Szabadka térségében Kelebia a vasúti határátkelő, Tompa pedig a közúti. Csendes tanyavilágot oszt ketté itt az államhatár. Azért Rákosi és Tito viszálykodása keze nyomát hagyta a tájon. Az 1950-es években a magyar állampárt vezetése műszaki zárat épített a határra. Az erődrendszert, ami soha nem készült el teljesen, alig néhány évig használták. 1956-ben sorsára hagyták. Néhány harckocsi álláspont és bunker mai napig fellelhető. A Panoramion Tataháza mellett találtam egy bunkert.(Fotó:Mi M&C).
A tájból a határ egész területén kiemelkednek a szerb őrtornyok, mementói ezek Szerbia viharos közelmúltjának.
Az őrtoronytól alig néhány kilométerre, Katymár mellett érdemes felkeresni a katymári kápolnát. A zarándokhely, ahol a helyiek szerint Szűz Mária is megjelent a XIX. század végén épült a környékbeli szerbek, németek, horvátok, bunyevácok (róm. katolikus szerbek) és magyarok adományaiból. A XX. század második felében a határ közelsége miatt egyre kevesebb zarándok jöhetett ide. A rendszerváltás idejére a templom teteje beomlott, az összedőlés fenyegette. Az elmúlt években egyházi és állami forrásból és a helyiek adományaiból kezdték meg helyreállítását.
A topolyai (Bačka Topola) malom Szerbia területén. (Fotó:stancha) A bácskai térség egykor a Monarchia éléskamrája volt. Ennek a magas színvonalú agrárkultúrának az emlékei a még meglévő szélmalmok a környéken.
Topolya mellett fekszik Bácskossuthfalva (Stara Moravica). 1907-ben vette fel a település a Kossuthfalva elnevezést. A falu névhasználata jelképes, mert 2003-ig, ha Magyarországhoz tartozott így nevezték, ha Szerbiához (vagy elődállamaihoz), akkor Stara Moravica-nak. A Magyar Nemzeti Tanács (Szerbiában a magyar kisebbség közhatalmi jogosítványokkal felruházott képviselete) 2003-as döntése értelmében ismét Bácskossuthfalva a hivatalos elnevezése. Vajdaság két Kossuth-szobra közül az egyik a faluban található, a másik: Magyarittébe református temploma mellett áll. (Fotó:Wikipédia) Nesze neked Anyátok! A magyarveréseket nem felejtve, azért a pozítiv eredményeket is jegyezzük fel!
Még mindig Szerbiában maradunk. A közeli Zombor (Sombor) régi megyeházának nagytermében van Szerbia egyik legnagyobb méretű olajfestménye: Eisenhut Ferenc:Zentai csata c. képe. (és hogy ne maradjunk ebbe a posztban sem festmény nélkül!) A képet a milleniumra festette a mücheni akadémia stílusában alkotó festő, a kép mérete 420X700 cm.
(Forrás:Wikipédia)
A határ északi oldalán ajánlom Bácsborsod községet. A Latinovics család egykori birtokán áll a nemzetség kastélya és kápolnája. (Fotó:www:kirandulastervezo.hu) A településről származott el, a Bauhaus iskola egyik mestere, a budapesti iparművészeti egyetem névadója Moholy-Nagy László, hogy végső nyughelyét Chicago-ban lelje meg. A Duna felé közeledve megláthatjuk a világ legnagyobb Mária szobrát Hercegszántó határában. A tíz és fél méter magas, rozsdamentes acélból készült szobor egy '56-ban az USA-ba emigrált herecegszántói adománya.
A szerb-horvát-magyar hármashatár a Ferenc-csatornánál találkozik. A XVIII. század végén, I. Ferenc uralkodása alatt kezdődtek a munkálatok. A végső cél, a Duna és a Tisza összekötése az Alföldön keresztül 1899-ben valósult meg. A Vajdaságot átszelő csatorna igazi természeti és ipartörténeti csemege. A csatorna 123 km hosszú, Baja és Óbecse (Bečej) között. (A képen az óbecsei zsilip látható, forrás:Wikipédia).
Az etnikailag és vallásilag sokszínű, sokat szenvedett térségtől és határsávtól a Duna-Dráva Nemzeti Park területére lépve búcsúzom.
"A Panoramio által rendelkezésre bocsátott fotókra a tulajdonosaik szerzői jogai érvényesek."
