Ahonnan most nézem, Csíksomlyó borzasztó messze van. Viszont nehéz nem észrevenni az erdélyi zarándokhely fontosságát: több egy vidéki búcsúnál, és több a Hargita megyei magyarok összejövetelénél. Figyelmet, megbecsülést érdemel.
A Somlyó-nyereg rendkívül befogadó hely. Ezért nem is kell feszengve éreznünk magunkat, ha megjelenik egy csapatnyi sznob anyaországi, aki mondjuk látta a kedvezményes buszos hirdetést a Demokratában. Vagy amikor az élelmesebb helyiek hosszú bazársoron kínálják olcsón a búcsúgagyit. (Figyelem: Marlborós szalmakalap!) – A Somlyó-nyereg az övék is. A közösség és a hagyománytisztelet élménye rájuk is hat, mint ahogy a zarándoklelkülettel összegyűlő többségre.
Idén Böjte Csaba beszélt, mégpedig méltó, tartalmas üzenettel. Ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogyan kell a szegény, hitét és reményét vesztett emberhez szólni. Leginkább egyszerűen. „Ne a gondok diadalmaskodjanak, hanem az Istenben bízó ember.” Közben kihelyezett perselyekben az árvízkárosultaknak gyűjtenek.
Erdélyiek, magyarországiaknak. Főhajtás.
Ha ez a mező hosszú idők óta évente egyszer ilyen elképesztően megtelik, az erdélyiekben is lehet bizalom. Ami Csíksomlyón pünkösdkor történik, még mindig az egyik legfontosabb létakarat-nyilvánítás.
A somlyói nyereg: mérce.