Szlovákia mostanában hisztis picsaként viselkedik, toporzékolnak a magyar irredenták kétharmados győzelme miatt, Slota pedig bizonyára folyamatosan a magyarok miatti nemzethalált vizionál. Választások lesznek, no. Meg amúgy is. Na, néhány mélyszlovák úgy gondolta, micsoda poén létrehozni a Facebookon egy Anti-Hungary csoportot. (Anyátok, oda se megyek többet síelni.) Erre az egyik magyar válasz az, hogy öregebb vagyok, mint Szlovákia, ami igaz, meg hát igen, méltán vagyunk büszkék eme tényre, ami nem a mi érdemünk. Egyrészt viszont ez csak a magyarok egy - igaz, még jelentős - részéről mondható el, az idő azonban az 1993 után születetteknek dolgozik (akkor is születtek még emberek?). Másrészt csak növeljük vele a szlovákok kisebbségi komplexusait, ami ilyen hisztikben kulminál, mint a mostani.
Továbbá azért Szlovákiához rengeteg minden köt minket, történelem, kultúra, sokakat a család is. Azért mégiscsak Magyarország volt a Felvidék 1920-ig (ezen a ponton sóhajtozás megengedett, szentimentális, égre néző érzelgősség nem). Azaz ha Szlovákiát letagadjuk, nem szeretjük, akkor országunk egy részének, saját múltunknak tagadjuk le majd' röpke évezredét. Meg hát ki nem szeret átugrani Párkányba sörözni a Sherwoodba vagy a Green Pubba (esetleg a híd alá), vagy szilveszter előtt petárdát venni a híd jobboldalán a félszemű öregúrnál? És akkor még csak a Duna másik partján állunk, és nem mentünk föjjebb, Krasznahorkára, Szepesváraljára vagy Árvaváraljára, stb.
Naszóval: semlegesítendő a szlovák hisztit, a közeledés és a közös múlt jegyében, az Aranyfácán és a sztrapacska, a Csallóköz és a Tátra emlékezetére alakult a Facebookon a Love Szlovákia - Szeretem Szlovákiát csoport. Tessék csatlakozni! Aztán majd csak megszokják egyszer szlovák barátaink, hogy őket is lehet szeretni!