Az elején azt hittem, a dolog eltűnik magától, de aggasztó jelek vannak, hogy mégse. Ezért most itt is, még egyszer elmondjuk, hogy mindenki hallja: a bikicsunáj nem vicces, már tegnap sem volt az, sőt, keletkezésének pillanatától kezdve kimondottan ócska, áljópofi. Amúgy nem sorolnám munkaköri kötelességeim közé, hogy a magyar internet kevésbé szerethető hatása következtében terjedő szar vicceket értékeljem, viszont az aktuális Helyi Téma címlapja láttán elgurult a gyógyszer:

  Persze a Helyi Témában hétről hétre olvasható címek, mondatszerkezetek és hírszerkesztési (khm-khm) trükkök külön bejegyzést is megérnének, mert elvileg ugye ez lenne a jobboldali bulvár, melyre nagyjából akkora szükség volt, mint a jobboldali ÉS-re; viszont az is biztos – és itt most Oli bácsira nézek – hogy sokan annyira várták, mint a katolikus (oh, a fenéket: református!) pornót.

  Ám figyeljünk inkább a bikicsunájra, melynek terjedését érzékelve például Feösthy kollégát is már-mát inkvizíciós hevület kerülgeti a Vámosmátén. Ugye ezzel a poénnal a baj leginkább az, hogy a szerencsétlenkedő, angolul nem tudó polgár képében inkluzíve még minimum néhány százezer honfitársunkon is röhögcsélünk (már aki röhögcsél). Tehát van annak humortartalma, ha 2010-ben Magyarországon valaki nem tud angolul? Nincs.

  Most jöhetne valami médiaszakos hozzáértő azzal a szöveggel, hogy de hát a közösségteremtő internetes folklór, meg a negatív hősök. Az a bökkenő, hogy válogatás nélkül nem lehet minden szart folklórnak hívni. Kézenfekvő hasonlat a néhány évvel ezelőtt keletkezett „ne fürgyé’ le” poénkodás, mely szintén elég alacsony röptű humor, gyakorlatilag egyetlen érdeme volt, hogy a fesztiválokon keresztül közel hozta egymáshoz társadalmunk legalját és a leendő értelmiséget. Néhány sikeres példa (Szalacsi bácsi, Dzsínó majális stb.) után viszont nagyon felbátorodott az internetes közönség, és egyből lett póló, meg egyből lett fanclub, meg photoshopos túlkapások. (Itt jegyzem meg, hogy Szalacsiban – túl azon, hogy a vidéki alkoholizmus nem túl szívderítő példája – legalább annyi kraft volt, hogy megemlítette a Malvin nevet, továbbá Dzsínóban sem az infláció szó jelentését nem ismerő, buta cigány a maradandó, hanem az olyan mondatok, mint: „Jók a programok, csak sok köcsög van.”)

  Egy ideje automatizmusként lép be a poéngyártó turbó minden szerencsétlenkedés láttán, ennek az eredménye a bikicsunájozás, mely ráadásul kilépett a szubkultúrából, már a trendiséget erőltető ingyenes hetilap is címlapon hozza.

  Oké, végülis ezt még lenyelem, nem gond. De könyörgöm, nagyon szépen kérem: kólát meg ne próbáljanak eladni vele, mert akkor valahogy bosszút állok. 

*a szerző tanú, gátőr