Egyes hírek szerint a Fidesz arra készül, hogy az Országgyűlés legfiatalabb tagjává avanzsált Novák Elődné Dúró Dórát megakadályozza abban, hogy a május 14-én esedékes alakuló ülésen a parlamenti szokásjog szerint képviselőtársai előtt előolvassa a képviselői eskü szövegét. Láttunk már példát máshol is hasonló törekvésekre, tavaly például csak azért módosították az Európai Parlament házszabályát, hogy az alakuló ülést korelnökként ne a francia radikális politika nagy öregje, Jean-Marie Le Pen vezesse.
Az én demokrácia-szenzoraimat már ez a cseppet sem európai értelemben vett módszer is birizgálta, de magunk között azért valljuk be, Dúró Dóra közel sem olyan fajsúlyos szereplője a politikai paletta radikális felének, hogy miatta érdemes legyen évtizedes hagyományokat felrúgni. Különösen akkor, mikor lassan már kezdhetünk büszkék lenni arra, hogy nekünk is van a nagy demokratikus nemzetekével vetekedő, eddig jól bevált struktúrában működő és mindenki által tiszteletben tartott parlamenti szokásjogunk.
Attól, hogy Dúró Dóra a maga huszonhárom évével előolvas egy pár soros esküszöveget, még nem jelenik meg glória a várhatóan kismellényben parádézó Vona Gábor feje felett, és a Szent Koronára sem szakad rá a Parlament sokat látott kupolája. Valahogy mindenki túl fogja élni, még a tévénézők is azt a három másodperces vágóképet. Épp elég disznóság miatt lehet jogosan ekézni a Jobbikot és holdudvarát, nem kéne egy ilyen szükségtelen és várhatóan sokak szemében visszatetszést kiváltó gesztussal mártírrá avatni radikálisainkat puszta elhatárolódási kényszerből. Hogy Vona Gábortól megihletve stílszerűen magát bölcs Salamont idézzem, mindennek megvan a maga ideje, így az elhatárolódásnak is. Én nem hiszem, hogy ennek demonstrálására éppen a parlamentáris demokrácia egyik legnagyobb ünnepén, az új magyar Országgyűlés alakuló ülésén lenne szükség.
