Szó volt már itt a nagyváradi utcanév-mizériáról, a lényeg: Nagyváradon 2006 óta megy az izmozás a város közterületeinek magyar elnevezéséről. Ugyan városi tanácsosi határozat is született félmegoldásként (hogy majd kiírják az utca, tér stb. megnevezéseket, hátha Ady félanalfabéta örökösei megnyugszanak), ám azt sem léptették érvénybe. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi csoportja többször akciózott a történelmi utcanevek visszaállítása, az érdemi kétnyelvűség érdekében, de lecsapták őket, mint a bánatos őszi legyet. Amióta viszont betárazhatóan a Fidesz közelebb került a nemzeti kormányrúdhoz, a helyi RMDSZ lehátrált a nyakóista vonalról, és pofátlanul lenyúlva az EMI-sek ötleteit a pártpolitikai kurzus fő topikjává tették a magyar utcanevek ügyét.

  Csakhogy a magyar utcanevekhez elsősorban magyarul kéne tudni, és ez az, ami láthatóan nehezen megy a tulipános bihari bölényeknek. A magyar alpolgármester-asszony honlapján is közzétette azt a hivatalos fordító által készített névjegyzéket, amely ugyan nem a történelmi utcanevek jegyzéke, viszont nem is a román megfelelő helyes magyar fordítása.

  Csak néhány példa, mecsoda gyöngyszemeket szórtak a város diszn polgárai elé: Bánat utca (strada Banatului), Piros tó utca (Lacul Roşu, azaz Gyilkos-tó), Háborúzók utcája (Războieni –  a Fehér megyei Războieni falu magyar neve Székelyföldvár), Galacticon Gála utca (Gala Galaction – Grigore Pişculescu román író álneve), Szalázs utca (Sălajului – Szilágy megye), Élúk utcája (valószínűleg Élőkre kívánta magyarosítani a Viilor román kifejezést a fordító, pedig a szó valójában szőlőst jelent), Parasztok tere (Piaţa Ţăranilor, azaz Földművelők tere, Transzilvánia utca (Transilvaniei). A Sanatoriului (szanatórium) elnevezést egyenesen Szenátusnak fordították. Stb.

  És Karinthy fejében elindult az első Combino.

  Ezen röhög egész Erdély. Pedig sírnunk kéne.