Traian Băsescu román és Mihai Ghimpu moldovai államfő
Kétharmad utáni hajnali életkép: a Fideszre szavazó budapesti taxisofőr lazán elküldi az anyjukba az erdélyieket, merthogy most az Orbán állampolgárságot ad nekik, azok meg jönnek, és elveszik a nyugdíját. Anyamagyar kolléga vitatkozik, pedig az előbb még örült, hogy a komcsik végre eltakarodnak, én meg a kétharmados, pardon, négyharmados víziót színezem: a határon túli magyarok nagy tételben vásárolják a kínai strandpapucsot és a pizsamát, készülünk megszállni a magyarországi kórházakat, kórházban feküdni jó, az ember nem dolgozik és mégis van társadalmi státusza: ő a beteg.
Az uccáról a kommunikációs árnyékbokszolás erőterébe emelkedve sem nyugszik a vér, keverjük az állampolgársági és a választójogi törvényeket, a kórházi széfbe választási pecsétet zár a frissen kékmagyar, a felsőházból nagy ívben hanyítjuk a fokost, ha valaki bántani meri a nemzetet.
És miközben mi a pirosfehérződ ködben tán egymásnak tántorodunk, Traian Băsescu román államfő vendégül látja a Moldovai Köztársaság ideiglenes elnökét, Mihai Ghimput, és azon háborog, hogy csupán havi 5400 moldovainak tudják biztosítani a román (onnan nézve: kettős) állampolgárságot, de a tengerészkapitány összevonja a szemöldökét, év végére havi tízezer moldovai kaphatja majd meg baromira könnyített módon – két ország, egy nemzet, közös jövő, mondja, ez a jelszó.
Băsescu őszinte ember, belemondja a zsurnaliszták tollába: 1992 óta hozzávetőlegesen 40.000 Pruton túli fiatal tanult Romániában, ezeknek egy része hazament, másik része a román gazdaság fellendítésén dolgozik, köszönet érte (most meg évi 100–150.000 a célszám, tessék levonni a megfelelő következtetéseket). Európáznak is, persze, Románia a legőszintébb ügyvédje a Moldovai Köztársaság EU-csatlakozásának, stratégiai nyilatkozatot írnak alá, adólejeinkből vissza nem térítendő támogatást nyújtanak százmillió euró értékben. Băsi az Európai Bizottság elnökével még arról is egyeztetett, hogy a nem EU-tag Moldovai Köztársaság infrastruktúráját összekötik a románnal, három projektet is kidolgoztak, Ungheni–Chişinău vagy Jászvásár–Chişinău vasútvonalat építenek, a két ország földgázvezeték-rendszerét, illetve villamoshálózatát összekapcsolják.
És, mutat rá a lila dalra kelt román államfő, amikor módosították a román állampolgársági törvényt, az Európai Unió egyetlen politikusának sem habzott a szája, semmiféle kifogást nem jeleztek azért, mert visszaadták a román állampolgárságot azoknak, akik önhibájukon kívül veszítették el azt. (A lényeg: könnyített eljárással kaphatnak román állampolgárságot mindazok a volt román állampolgárok, illetve első-, másod- és harmadfokú leszármazottaik, akiket állampolgárságuktól korábban megfosztottak. E lehetőséggel élhetnek mindazok a moldovaiak, akik – illetve akiknek felmenői – 1940-ben a Molotov–Ribbentrop-paktum nyomán veszítették el román állampolgárságukat. Nem kell sem nyelvvizsga, sem a himnuszt nem kell elénekelni hátulról visszafelé, fejen állva, miközben bal kezünkben a Révai nagy lexikonát, a jobban pedig Gyurcsány Ferenc baloldalról szóló kibaszott jó értekezéseit egyensúlyozzuk.)
Persze, Románia nem integrálódott még az EU-ba, bólint magának minden románok kapitánya, épp csak csatlakozott – a teljes mértékű integrálódás hosszú folyamat, amit közösen kéne abszolválni a Pruton túli testvérekkel.
Akiknek egy része – gyaníthatóan – Erdélyben alapozza majd európai jövőjét.
