Suhant a kocsi Szekszárdra, Bajnai átvágta a szalagot, aztán arról jöttek a hírek estére, hogy a jónép az alagútban fotózza magát, míg a piros kisterepjáró ott villog a belső sávon. Kell az öröm, az eufória persze. Nagyon kell ebben az izzadtságszagú juhakolban, ahol még az a kibaszott Kispál is megszűnik.
Bajnai (Ollókezű) Gordonnak szar napjai vannak, mert sokkal inkább prezentálna órákig Póverpointról, semmint hogy egy ollóval a kézben végighaknizza az országot választások előtt tíz nappal. No azt azért nem mondhatjuk, hogy juj de ciki lenne neki a Gyurcsány-korszak dinoszaurusz-rakásait (völgyhíd, síkvidéki alagút) felkenni és felszentelni. Nem riad el ő az ilyen szép ötévesterves témáktól. Párnán kínált olló, mikrofon, rövid beszéd, kézfogás. Azt mondják, Bagi-Nacsa se talál rajta fogást, annyira jellegtelen arcízületei vannak.
Bajnai Gordonnak szar napjai vannak, mert most ott ül a huszonhét colos monitorja előtt, és nézi, mit is csinált ő. Esti magányát csak kormányszóvivő-haverja töri meg, aki telefonon értesíti a másnapi átadásokról. Szóval szerkesztgeti életrajzát, azt írja be épp, hogy Prime Minister 2009-2010, „Beletekintettem a szakadékba, láttam, az ott gázos, erre felvettem sok hitelt, ezáltal minden rendbe jött, stabilabb gazdaságot hoztam létre, mint Svédországé.”
Na de vissza haknihoz. A múltkor Kőbányán járt a panelek között, ahova Simon (Szociális) Gábor hívta. Tavaszi napfényben megszemlélték a panelprogram fantasztikus eredményeit, és rutinosan kikerülték az anyázó munkanélküliek csordáját. Egy szekrényhátú, egyenes tekintetű ember azonban eléje állt, és kifogásolta, hogy miért pont április 8-án adják át a térfigyelő rendszert, amikor a kamerákra már évek óta szükség lenne. Miniszterelnökünk azt válaszolta, örül, hogy a látogatása nyomán kamerák kerülhetnek a közterületre. Na szóval átadta a panelfelújítást, és még biztos sok mindent átad a jövő héten, de ami a legfontosabb, jövő hét végén átadja az egész országot, végre. Mert nagyon kell az öröm, az eufória. Igen, lehet készíteni a fényképezőgépeket.
És igen, adják át a Margit-hidat. A Belvárost. Adják át Budapestet, a Dunát, a budai gyümölcsösöket, a félig kész lakóparkokat, a BKV-t, a kórházakat, az állami cégek igazgatósági székeit, mindent. Mindent, ami maradt, ami még megmaradt. Mert vége van. De jó kimondani.
