A pártok választási programja azért remek dolog, mert rá lehet húzni az orrukra. Mondjuk a választás nagyjából lefutott meccs, amit a programmal elsőként tavaly decemberben jelentkező MSZP, majd az összes soron következő szervezet elkönyvelt, így az öt nagyjából komolyan vehető pártból négy gyakorlatilag tét nélkül bármit idenyomhat nekünk. Az arcvesztés kockázata e négy közül egyedül az LMP-t fenyegeti, mivel potenciális szavazói meg vannak győződve róla, hogy ők a hit helyett inkább az érvek emberei (talán ezért is állt elő ez a párt a legrészletezőbb anyaggal). A vállalások tétjének terhe egyedül a Fidesz vállát nyomja - nem is írtak olyan programot, amely pontosabb eligazítást adott volna, mint egy Orbán Viktor-évértékelő.
Bár a végső döntés meghozatalának számos egyéb faktora van, mi most mégis, mint a több gyermeket nevelő, sok adót fizető kevesek egyike, arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon melyik párt az, amelyik ezen paraméterek alapján nekünk smúzol; emelkedettebben fogalmazva, a nemzetpolitikai szempontokra figyelemmel ösztönzi a gyermekvállalást és a megszülető gyermekek egzisztenciális biztonságát.
Tehát a közzétett pártprogramokat fürkésztük, szóbeli (kiguglizható) ígérgetést nem vettünk figyelembe. A startvonalon a témáról hallgató érdektelenek, a kell a gyerek általános bíztatóin át egészen a konkrét családi adózás bevezetőéig öten guggolnak. Indulhat a verseny.
Nagy valószínűséggel egy 57 éves, gávavencsellői banki hitelkárosult asszony képe lebegett az MSZP-anyag készítőinek szeme előtt, amikor összerakták a cuccost. A család nem téma, összesen kétszer említik (a családi pótlék összefüggésében, illetve, hogy megakadályozzák, hogy az átmeneti családi nehézségekből tartós és többgenerációs leszakadás legyen). Távlati vízió nulla, az épp aktuális gondokkal szöszölnek. A család teljesítményétől független támogatásban gondolkodnak, az elbírálás gyakorlatilag normatív alapú. (Nem is nagyon értjük, miért ekézik a Fideszt, amikor szinte ugyanolyan általánosságokat – de több indulattal és hátrafelé mutogatással – vetettek papírra.)
Az elmúlt nyolc évben közel duplájára nőtt mind a bruttó, mind a nettó átlagkereset, annak ellenére, hogy a világválság akadályozta a folyamatos emelkedést. A fizetések és nyugdíjak vásárlóértéke 30 %-kal nőtt. 2001-ben az átlagnyugdíj 38.000 Ft volt, ma jóval 80.000 Ft felett van. Egy kétgyerekes család akkor 9.400 Ft családi pótlékot kapott, ma 26.600 Ft-ot.
… a kényszerű áldozatok közepette is csökkentettük a munkát terhelő adókat…
Továbbra is a többkulcsos személyi jövedelemadót tartjuk igazságosnak, mert elsősorban a saját munkájukból élő kis- és közepes jövedelműek terheit akarjuk csökkenteni.
Az LMP nem fecsérel túl sok energiát a polgárosult középosztály meghódítására, kimondottan a kistelepülések és nagyvárosok munkanélküli, mélyszegénységben élő cigány lakosságára izgul. Az ő felzárkóztatásukban látja a kitörési lehetőséget. Kulcsfogalmuk a kirekesztettség megszüntetése. A gyermekvállalás kérdésköre az LMP cigányfókuszú szemüvegén keresztül egészen izgi téma lehetett volna, kár, hogy szóba sem került.
A Fidesz a legrészletezőbb ebben a témában, itt érezhetik először a magunkfajta városi, horthysta dzsentrigyerekek, hogy róluk szól a játék. Kopp Mária soraival adják fel a programírók a labdát:
A magyar társadalom a leginkább családbarát az európai országok között. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy a fiatalok bátran merjék vállalni a kívánt, tervezett gyermekeiket, ne hagyjuk, hogy versenyhátrányba kerüljenek a gyermektelenekkel szemben. Alapvető a családok biztonságának megteremtése, a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolásának elősegítése rugalmas munkaidő és rugalmas gyermekgondozási módszerek alkalmazásával.
amelyet Soltész Miklós üt le:
A közös értékeken és a nemzeti ügyek képviseletén alapuló új kormány számára a társadalompolitika alapját a család jelenti. A család az a nemzeti és európai közös nevező, amelyet a lehető legnagyobb gondossággal kell védenünk... Túl kell lépni tehát azon a szűk látókörű szemléleten, amely kizárólag a magánszférába tereli a családok és ezen belül a gyermekvállalás ügyét. Egyértelműen arra kell törekednünk, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot a családok számára.
A munkaerőpiac sem lehet akadálya annak, hogy a családok annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szeretnének és amennyit tisztességben fel tudnak nevelni. A család, a gyermeknevelés és a munka összeegyeztetését foglalkoztatáspolitikai és munkajogi eszközökkel segítjük elő. A munkaerőpiac jelenlegi családellenes jellegét megszüntetjük.
A családpolitikánkban tehát azt tervezzük, hogy fokozottan elismerjük azoknak a szülőknek, családoknak a többletteljesítményét, akik a nemzet gyarapodásához, a szociális piacgazdaság fenntarthatóságához nemcsak munkával, hanem gyermekek gondozásával, nevelésével is hozzájárulnak.
Kiestünk a pikszisből Bokros Lajos pártjánál. Noha az adópolitika taglalásában lehetett volna kapcsolódási pontot találni, a Fórum csak a kis és közepes vállalkozókra gyúr. A letett anyag amúgy egy korrekt makroökonómia jegyzet, de annál nem több.
Vona Gábor pártja, a csak rájuk jellemző, egy okosság, egy hajmeresztő marhaság egységcsomagban osztja a politikai piacon a nekünk szóló üzenetet példás konkrétsággal. Egyedüliként vállalták be a családi adózás szóösszetételt, amit ezúton is üdvözlünk. De – figyelemmel arra, hogy csak a gyógyszerek és könyvek estek eddig az 5%-os áfakulcs alá (uniós csatlakozásunk óta nincs 0%-os kulcs), tehát még az alapvető élelmiszerek sem – igencsak meglepődünk azon, hogy épp a pelenkák, cumisüvegek, és Milupa tejpépek frontján keresi az áttörést a Jobbik.
Nemzetünk és gazdaságunk jövője szempontjából kulcsfontosságú társadalmi értéket hordoznak a többgyermekes családok, ezért támogatásuk az adózás eszközeivel is fontos. A Jobbik bevezetné a választható családi adózást, mely a családot adózás szempontjából egy adóalanynak tekinti. Az adó mértéke a családban realizált jövedelem, valamint az eltartottak száma alapján kerülne meghatározásra.
A gyermeknevelés anyagi terheinek enyhítése érdekében javasoljuk a gyermekneveléshez szükséges termékek és szolgáltatások (pl. gyermekruházat, bébiélelmiszer, gyermekpiperék, tanszerek, gyermekélelmezés) 0%-os áfakulcs alá történő besorolását.
