Bokros Lajos kommunistázta le már néhányszor az LMP-t, elsősorban azért, mert a neoliberalizmussal szemben határozták meg magukat. Aztán a párt programját olvasgatva olyan részre bukkantunk, amitől összerándult az európai értelemben véve konzervatív gyomrunk: ha rajta múlna, az LMP bevezetné a garantált minimumjövedelmet.
3. A garantált minimumjövedelem rendszerének bevezetésével kell védelmet biztosítani a tartós mélyszegénység ellen, és ösztönözni kell a munkavállalást.
Ma népszerű dolog a segélyezettek, különösen cigány segélyezettek ostorozása. Egyrészt tévképzetek terjednek arról, hogy a romák segélyezése mekkora terhet jelent a költségvetésnek, másrészt sokan azt gondolják, hogy a segély csökkentése vagy megvonása alkalmas eszköz az érintettek munkára kényszerítésére. A segélyezés költségei valójában a jóléti kiadások töredékét teszik csak ki. A támogatás a rászorulók majdnem feléhez egyáltalán nem jut el, összege pedig nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a mélyszegénységbe süllyedést.
Természetesen minden jóléti és szociális ellátás csökkenti a munkakínálatot, de ha nincs kereslet a képzetlenek munkaerejére, a segélyek csökkentése önmagában senkit nem segítene vissza a munkába, viszont az amúgy is kritikus helyzeten tovább rontana: nőne a mélyszegénységben élők száma, és tovább terjedne az uzsora.
A segélyezés jelenlegi gyakorlatát olyan garantált minimumjövedelemmel váltanánk fel, amely minden rászoruló számára biztosítja az esélyt az emberhez méltó életkörülmények minimumának megteremtésére, ugyanakkor a lehető legkevésbé hat ellenösztönzően a munkavállalásra. Az új rendszerben azok a háztartások lennének jogosultak támogatásra, amelyekben az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a törvényben meghatározandó minimumszintet. Ehhez a szociális ellátáshoz való jogosultságot azokra is ki kell terjeszteni, akiknek van munkajövedelmük, de a család egy fogyasztási egységre jutó jövedelme alapján jogosultak lennének támogatásra. A célunk az, hogy az összes magyar család közül a legszegényebb 10% jogosultságot élvezzen, ehhez a segély ma érvényes jogosultsági küszöbének kisebb emelése szükséges. A garantált minimumjövedelem összegét úgy állapítanánk meg, hogy nagyjából az alsó jövedelmi tized határáig egészítse ki a családok egy főre jutó jövedelmét, azaz mindenkinek legyen legalább annyi jövedelme, mint az éppen a mélyszegénység határa felett élő családoknak.
Ezen túlmenően az átmeneti segélyezés rendszerében az önkormányzatok eltérő jogalkalmazási gyakorlatából adódó egyenetlenségeket az odaítélési szabályok és az eljárásrend pontosításával, az egységes eljárást támogató útmutatókkal és az önkormányzati gyakorlat ellenőrzésével radikálisan visszaszorítanánk. Az alapellátás részévé tennénk azokat szolgáltatásokat, amelyek jelenleg csak a nagyvárosok lakói számára elérhetőek (például adósságkezelési szolgáltatás), illetve mindenki számára hozzáférhetővé tennénk azokat az ellátásokat, amelyekből jellemzően a legszegényebb csoportok szorulnak ki (például lakásfenntartási támogatás, szociális kölcsön). Végül bevezetnénk az egyablakos ügyintézést, amely lehetővé tenné, hogy minden társadalmi jövedelmet egy helyen, egy ügyintézőn keresztül lehessen igényelni. Ez az intézkedés jelentősen növelné annak az esélyét, hogy az állampolgár minden olyan ellátást megkapjon, amire jogosult, és csökkentené az önkormányzati önkény lehetőségét is.
Ezektől a lépésektől a mélyszegénység és a vele összefüggésben álló problémák (megélhetési bűnözés, uzsoracsapda, mentálhigiéniás problémák) visszaszorulását várjuk.
A garantált minimum jövedelem munkavállalást ellenösztönző hatását, azon túl, hogy munka mellett is igényelhetővé tennénk, azzal is csökkentenénk, hogy az újonnan munkába állók esetében az első évben a jogosultság szempontjából a bérjövedelem egy része nem számítana be a háztartás jövedelmébe. A munkanélküliek esetében a garantált minimum jövedelem feltétele lenne a munkaügyi kirendeltségekkel való, a jelenleginél szorosabb együttműködés is, amelyet következetesebben érvényesítenénk.
A javaslat a program A cigányság társadalmi integrációja c. fejezetében szerepel, hogy ne maradjanak kétségeink, kiket célozna az intézkedés. Az LMP nem konkretizálja, hogy mennyi is lenne ez az egy fogyasztási egységre jutó garantált minimumjövedelem. Azt írják, az alsó jövedelmi decilisbe tartozó családokat mind jogosulttá szeretnék tenni a különféle állami transzferekre, hogy elérjék a következő decilis alsó határát (persze egy ilyen intézkedés következtében megváltoznának a határok, hiszen mindig lesz alsó decilis). De vajon segítenek-e a magasabb (akár garantált minimumjövedelemnek nevezett) segélyek a szegénység problémájának megoldásában? Munkára és kitörésre ösztönöznek-e, vagy inkább konzerválják a nem-túl-jó-de-azért-elviselhető élethelyzeteket?
