Lehet-e egy nyilvánvalóan hazáját szerető, becsületes magyar ember antiszemita? Állhat-e budapesti köztéren gróf Teleki Pál miniszterelnöknek szobra? Tehető-e a csupán szavak szintjén antiszemita, illetve a tettlegesség terén is „bizonyító” zsidógyűlölő közé egyenlőségjel?
A kérdés annál is inkább aktuális, mivel a szoborállításra láthatóan ismét lenne igény, s tervek is készülnek a második próbálkozásra. (Az első szobor fent a várban állt volna, ám végül a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottsága jogkörét ez ügyben Demszky magához vonva felfüggesztette az engedélyezési eljárást, így a már elkészült alkotást Balatonbogláron a katolikus egyház tulajdonolta területen állították fel.) A napokban ünnepelt lengyel-magyar barátság kapcsán ismét reflektorfénybe kerülő miniszterelnökről, mint a lengyel (részben zsidó) menekültek oltalmazójáról közteret neveztek el Lengyelországban, de Magyarországért tett lépései, a náci Németország, (következésképp az Endlösung) elutasítása, a nyugati orientáció megkédőjelezhetetlenné teszik felelős államférfiúi nagyságát. Tegyük hozzá nettó antiszemita volt, mondjuk a szoftabb változatból.
A szoborállítás a numerus clausus illetve a második zsidótörvény fényében azért is necces, mert még ma sincs a kommunizmus elítéléséhez fogható, általános társadalmi konszenzus arról, hogy az antiszemitizmus sem menő. Sőt.
A Szomszédok című egykori tévésorozatban az emlékezetes GáborGábor fotóstúdió egykori fodrásza, Pregitzer Fruzsina, magas művészi színvonalon patkányozik a szemmel láthatóan a Fideszt támogató Echo TV műsorában. Persze csak Wass Albertet idéz, a szöveg természetesen nem a zsidókról szól, viszont van nála kevésbé szemérmes parlament közeli arc, lényegesen több önbizalommal és ravasz politikai megfontolásokon alapuló kódolt zsidózással. Lehet az ő foglyuk Telki Pál?
