Mint már beszámoltunk róla, pénteken Lelky Lolával és Naményi kollegával részt vettünk a Magyar Demokratikus Charta rendezvényén, ahol a fő attrakció Gyurcsány Ferenc volt.

  Az alaphangot Vitányi Iván adta meg, aki a munkásmozgalmi legendárium szerint már az 1870-es években is jó elvtárs volt. Ő fő mondanivalóként azt fogalmazta meg, hogy vannak ezek a tudatlan, elmaradott, korlátolt, reakciós köcsögök, akik a szívük szerint a korai 1100-as évekbe vinnék vissza az országot, s sajnos mostanában ők vannak többségben; ám van egy szűk, de színvonalas (sic!) élcsapat is, amely tudja, mi lenne a jó mindenkinek, s amíg ők küzdenek, addig van remény. Hát igen, nem is tudjuk, mi lett volna Magyarországgal, ha az elmúlt kilencven évben kénytelenek lettünk volna nélkülözni ezt a remek kis csapatot, s vele együtt Vitányi Ivánt és volt pártbeli barátait és főnökeit, mondjuk Rákosi Mátyást és Kádár Jánost.

  Bauer Tamás feltünően indiszponáltan rettegett, pedig ha valaki a Jelenések könyvének nagyjeleneteiből ad elő, nem árt, ha van benne némi tűz és lelkesedés. Talán az volt a probléma, hogy Bauer elsősorban a Gyurcsánynak és Bajnainak való lehető legszervilisebb hízelgése koncentrált; ebben sikeres is volt, legalábbis mi ilyen lihegős nyilvános benyalást még csak az Orbán Viktort körbevevő értelmiségi kör részéről láttunk.

  Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselőre rossz hatással volt Bauer, mert élete egyik leggyatrább beszédét mondta el. A szokásos manírok megvoltak, de csak a régi és már a közönségnek is unalmas panelokat sorolta egymás után, amelyeket minden Népszava-olvasó már ezerszer hallott. Vártuk, hogy legyen valami váratlan fordulata, mondjuk elővesz egy nagykést és tökön szúrja magát, vagy bejelenti, hogy tegnap ufók rabolták el, vagy ott helyben meggyógyít egy rákos beteget, ehelyett csak klasszik kordonbontásozást meg autópályázást kaptunk. A közönség ugyan megszokásból tapsolt, de esemény alatt és után a hangulat igazából olyan volt, mint amikor egy bizonyos körökben népszerű együttes kifejezetten szar koncertet ad: a rajongók persze azt mondják, hogy a fiúk tök jók voltak, de valójában érezhető, hogy mindenki jóval többet várt. Még talán Miss Sün is.

  A Charta munkatársai az igéretekhez híven valóban egy ezresért árulták az őszödi beszédet és a 2006-os Gyurcsány-Orbán vitát tartalmazó CD-t - az anyagok wmv, illetve mp3 formátumban vannak felpörkölve, így lesz nagy csodálkozás otthon, hogy a kínai hifitorony nem játssza le -, vették is, mint a cukrot, sőt a többség még nyugtát is kapott róla (mi mondjuk nem). Ez a mozzanat kevésbé volt érthető, mert ha az asszony videóra venné, hogy mit művel a postással, amíg mi pénzt keresünk az ő átkozott rongyaira, azt mi biztosan nem akarnánk végignézni - ha meg még pénzt is kérne a kisfilmért, akkor minden további nélkül felakasztanánk a saját kezűleg kitépett beleire

  De hát ez legyen a gyurcsányista keménymag dolga, amelynek tagjai a beszéd után szívesen álltak kameránk elé. Igazán lelkesnek csak Gyurcsány Ferenc nővére mutatkozott, bár mint elárulta, még ő is több kakaót várt testvérétől.