„Az egyház nem keveset vagy többet kér, csupán annyit, amennyi jár neki”
Erdő Péter bíboros
Cikksorozatunk első részében az egyházfinanszírozás jogi hátterét jártuk körbe. A folytatásban a balliberális kormányzat és a katolikus egyház konfliktusának fejleményeiről olvashatnak.
A kormány az ÁSZ és az egyházak ellenében
Mi is az a kiegészítő támogatás, amiről most a vita folyik? Az állami normatíva nem feltétlenül fedezi a tényleges bekerülési költséget. Míg egy önkormányzat ki tudja azt egészíteni adó- és egyéb bevételeiből, addig az egyháznak erre nincs lehetősége. Ezért az állam – megint csak az egyenlő elbírálás alapján – kiegészítő támogatást nyújt az egyházi iskoláknak, amit a költségvetés határoz meg előre úgy számolva, hogy megnézik, az előző évben az önkormányzatok által iskoláiknak adott kiegészítésnek mekkora az egy gyerekre számított országos átlaga – a következő évben ezt az összeget kapja minden egyes gyerek után is minden egyházi iskola a normatíva felett, kiegészítő támogatásként.
Mivel azonban ez csak egy előzetes kalkuláció, ezért mikor kiderül, ténylegesen mekkora volt ez a költség, azzal korrigálják az összeget, azaz a különbözetet ki kell fizetnie az államnak (ha a tényleges összeg kisebbnek bizonyul az előre meghatározottnál, akkor az egyházaknak kellene a különbözetet visszafizetniük, de erre még nem volt példa). Ez a pótlólagos kiegészítő támogatás, amit a ’97-es, az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény szerint egy összegben kell rendezni a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követő hónap utolsó napjáig. Tehát az előző évi tényleges bekerülési költség a tervezéshez szükséges, az aktuális év tényleges bekerülési költségét pedig csak a következő évben állapítják meg, és a kettő közötti különbség a pótlólagos kiegészítő támogatás.
Jelenleg a vita a 2008-as kiegészítő támogatások pótlólagos korrigálásáról folyik. A kiegészítő támogatás összegét az említett módon a 2007-es költségvetés határozta meg, azonban 2009-ben, az elszámolás során kiderült, hogy a tényleges költség – az ÁSZ és az egyházak szerint – 4,4 milliárddal több volt, amit pótlólagos kiegészítő támogatásként ki kellene fizetni az intézményfenntartó egyházaknak.
„A kormány a 2008. évre pótlólag járó kiegészítő támogatás összegét több alkalommal, többféle számítás szerint próbálta meghatározni. A hivatalosan is megküldött számítások szerint első alkalommal gyerekenként 3828 forint visszafizetési kötelezettséget számoltak ki. Pár napon belül megállapították, hogy az egyházi iskolákba járó gyerekeket illeti meg további 9382 forint, majd rövid idő múlva már újra az egyházaknak kellett volna visszafizetni gyerekenként 6 forintot a számítás szerint. Öt hónap leforgása alatt a 2009 májusára összegyűjtött önkormányzati adatokból ötféle számítást készített a kormány, de egyik számítás sem felel meg a jogszabályoknak, illetve az ÁSZ korábbi útmutatásának” – áll a püspöki kar gazdasági bizottságának februári közleményében.
Az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás szerint a kiegészítő összegeket törvény kell, hogy meghatározza. Erről az összegről évek óta vita folyik, azonban az idei zárszámadási törvénybe semmilyen összeg sem került bele, csupán az, hogy ezt kormányrendeletben határozzák meg az ÁSZ számításai alapján február 15-ig.
„A vatikáni szerződés rögzíti, hogy a katolikus egyház juttatását törvényben kell szabályozni. Már önmagában az, hogy a tavalyi zárszámadási törvény szerint kormányrendelet fogja meghatározni ezt az összeget, ellentétes a nemzetközi egyezménnyel” – nyilatkozta a Mandinernek Becker Pál, az Állami Számvevőszék főigazgatója. Mint mondta, a kormány ráadásul nem a jogszabályokban meghatározott módon számolja ki a támogatás összegét. „Erről már 2008-ban kiadtunk egy jelentést, amiben részletesen kimutattuk a kétféle számítási mód különbségeit. Az eltérés olyan súlyos volt, hogy a jelentésben javasoltuk a személyi felelősségre vonást, ehhez képest a kormány által használ módszer továbbra is ugyanazokkal az eltérésekkel dolgozik” – mutatott rá Becker Pál, hozzátéve: 1,1 milliárd forint a különbség a pénzügyminisztérium és az általuk kiszámolt összeg között.
„Az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendelet pontosan leírja, hogy mit kell bevételként számolni, ez a kompenzáció alapja. A kormány mostani meghatározása más tételeket számol be, mint amit ez a rendelet előír, megint csak indoklás nélkül. 2006-ban és 2007-ben is voltak problémák, de akkor a kormány visszajuttatta az egyházaknak a pénzüket, csak épp más címen” – szögezte le Becker Pál. Az már a mi feltételezésünk, hogy az állam azért más címen juttatta vissza ezeket az összegeket, mert nem fűlt a foga annak beismeréséhez, hogy hibázott.
Csak azt kérik, ami jár
Ebből is látszik, hogy a vita nem újkeletű, az már több éve folyik. A kormány akkor közleményében úgy reagált a 2008. június 4-ei ÁSZ-jelentésre, hogy azt tudomásul veszi, szerinte az azt tükrözi, hogy nem egyértelmű a számítás metodikájának szabályozása, és hogy az egyházi iskolák tanulói így is többet kaptak az állami diákoknál. Az Alkotmánybíróság már akkor megállapította, hogy alkotmányellenes a közoktatási törvény azon rendelkezése, amely a vatikáni szerződéssel ellentétesen állapította meg az egyházi iskolák normatív finanszírozásának mértékét, és meg is semmisítette azt. (Az akkori vitáról bővebben itt tájékozódhatnak.) Már a 2005-2006-os kiegészítő támogatások kapcsán is vita volt, akkor 2,7 milliárddal számolt többet az ÁSZ, mint az állam.
A kormány végül annyit vállalt a február 15. helyett 19-én megjelenő, nyúlfarknyi rendeletben (vonatkozó Magyar Közlöny pdf-ben), hogy júniusig kifizeti az (általa meghatározott 3,3 milliárdnyi) összeget, azaz az egész ügyet a következő kabinetre lőcsöli. Pedig ezeket a pénzeket, mint láttuk, már 2010 január végéig ki kellett volna fizetni. A püspöki kar gazdasági bizottságának közleménye szerint a kormányrendeletben meghatározott pótlólagos támogatás összege gyermekenként átlagosan 34.272 forint, amit másfél éves késéssel, 2010 első félévében két egyenlő részben kell kifizetnie a kormánynak. Így 2008-ra az egyházi iskolákba járó gyermekek 13.429 forinttal kevesebb támogatást kaptak, mint az önkormányzati intézmények diákjai.
A Mandiner állami részről azt a választ kapta: „A Pénzügyminisztérium a közgazdaságilag indokolt módszert választotta a kiegészítő támogatás összegének meghatározásakor. A Számvevőszék és a kormány számítási módszerei közötti eltérés abból adódik, hogy a kiegészítő támogatást növelő közoktatási célú pénzeszköz-átadásokat (államháztartáson belülre és kívülre) az ÁSZ figyelembe veszi a kiadásoknál, ezzel szemben az átvett pénzeszközöket, amelyek csökkentik a kiegészítő támogatást, figyelmen kívül hagyja. Ez az eljárás vélreményünk szerint torzítja a kiegészítő támogatás alapját képező bevételek-kiadások egyenlegét. A kiegészítési támogatások kifizetésének kormányrendeletben történő szabályozása törvényi felhatalmazáson alapul, mégpedig maga a 2008. évi zárszámadási törvény ad lehetőséget a kormánynak erre a megoldásra. A kifizetések nem csúsznak, azokat 2010. év első félévében, június 30-ig két egyenlő részletben kell teljesíteni, szó sincs január végi határidőről. Fontos továbbá megjegyeznünk, hogy a Pénzügyminisztérium a megállapodás érdekében egyeztetést kezdeményezett az egyházak vezetőivel, akik nem éltek a lehetőséggel, nem fogadták el a meghívást. (A Hit Gyülekezete kivételével.)”
Az egyházak egyébként nemhiába nem fogadták el a meghívást, mivel szerintük csak kirakatba tehető általálkozóra hívta őket a kormány, és különben is, törvények betartásáról felesleges egyezkedni.
A kormány egy további rendelkezése alapján az önkormányzati épületben működő egyházi iskolák támogatásából le kell vonni azok működési költséget. Ez az önkormányzatokkal kötött szerződések megsértése, hiszen azok pontosan rögzítik a használat szabályait, számos esetben ingyenes használatra átadván az épületeket – amelyek többnyire vissza nem igényelt egyházi épületek.
További gond, hogy az Államkincstár Nyugat-Dunántúli Regionális Igazgatóságának – kizárólag a nem állami közoktatási intézményekre vonatkozó – körlevele értelmében csak az a nem állami közoktatási intézmény igényelhet normatívát, amelyik a működéséhez szükséges feltételekkel, egyebek mellett önálló adószámmal rendelkezik. Ez veszélyezteti több szerzetesi oktatási intézmény működését, hiszen ezek többsége az intézményt fenntartó rendházzal közös adószámmal rendelkezik – ilyen például a Pannonhalmi Bencés Gimnázium is, ahol a rendház és az iskola közművei is azonosak, így teljességgel indokolatlan volna külön adószámot nyitni a gimnáziumnak. Ráadásul az állami iskolákat nem kötelezték erre, pedig sokuk az önkormányzattal van egy adószámon.
„Az egyház nem keveset vagy többet kér, csupán annyit, amennyi jár neki” – szögezte le ezzel kapcsolatban Erdő Péter. Nem csoda, hogy a püspöki kar jogi útra terelte az oktatási támogatások ügyét.
A kiegészítő támogatás kiszámolásakor figyelembe veszik az intézmények esetleges saját bevételét – amit levonnak belőle –, a fejlesztésekre, rekonstrukciókra fordított összegeket és a működési költségeket. A játék ezekkel az összegekkel folyik. Platthy Iván ezzel kapcsolatban megjegyezte: talán a fejlesztésekre fordított összegeket nem kellene ekkor figyelembe venni, és azt külön jogcímen kifizetni. Régen volt ilyen, de megszüntették.
Mindehhez hozzáteszi: az egyházi iskolák tanára nem közalkamazottak, bérfejlesztésük alku tárgya, és a kisebbségi iskolákéhoz hasonló intervenciós alap sem áll rendelkezésükre, pedig a szektorsemlegesség elve szerint mindez járna nekik. (Az intervenciós alap arra való, hogy ha túl alacsony a jelentkezők száma, és így az a működést veszélyezteti, akkor innen igényelhetnek plusz támogatást a nemzetiségi iskolák.) Felvetette azt is, hogy az „önhiki” is elérhető lehetne az egyház intézmények számára.
SZJA egy százalék
Horn Gyuláék először úgy képzelték, hogy az szja-nak csak egy százalékát lehet felajánlani, és így egy sorba vették volna az egyházakat a civilszervezetekkel. Azonban meggyőzték őket, hogy egy vallási felekezet nem egyenlő egy horgászegylettel, így végül két egy százalék felajánlására nyílt lehetőségünk. Ebben az olasz-spanyol rendszert vették alapul a törvényalkotók. Az egyházaknak az állam az szja egy százalékáról szóló törvény, valamint a vatikáni megállapodás alapján garantálja a teljes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5 százalékát; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az állam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészíti, a katolikus egyháznak juttatott összeg azonban nem lehet kevesebb, mint 1700 millió forint. A fél százalékot később az Orbán-kormány 0,8-ra, a Medgyessy-kormány pedig 0,9-re emelte (az egy százalék összege többnyire 10-14 milliárd forint közt mozog).
A Gyurcsány-kormány aztán az egyházak tiltakozása ellenére úgy döntött: az 1 plusz 1 elvet alkalmazza, és minden egyes felajánlott forinthoz hozzátesz még egyet (ez a 0,5-ös szabályt nem érinti). Az egyházak ezután intenzív kampányba kezdtek, és így 0,7 százaléknyi felajánlást kaptak, amit azonban ezután a kormány nem akart a saját maga által meghatározott módon kiegészíteni, ráadásul az APEH is hirtelen gyanúsan sok felajánlást nyilvánított érvénytelennek, ami összesen egymilliárd forintot jelent. (Egyébként 169 egyház kapott összesen 5 milliárd 107 millió forintot – a 2009-es egy százalékokról részletesen írt a Jogi Fórum.) Platthy Iván ugyanakkor az egész egy százalékot odaadná az egyházaknak úgy, hogy a teljes szja-bevétel egy százalékának vissza nem osztott részét egyházi intézmények felújítására, rekonstrukciójára vagy EU-s támogatások önrészének fedezésére tenné pályázhatóvá.
Hitoktatás állami pénzből, kiemelt adózási státusz
Amíg volt tankönyvtámogatás, az járt az egyházi intézményeknek és a hittankönyvekre is. A hittan fakultatív tantárgy, oktatóját a költségvetés fizeti a pedagógus átlagbérnek megfelelően, az egyházon keresztül. Platthy Iván ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: Európában a legtöbb országban a hittan vagy etika kötelezően választható tantárgy, valamelyiket mindenképp tanulnia kell a diákoknak, hiszen a zsidó-keresztény műveltségi körben ez hozzátartozik az általános műveltséghez.
A volt államtitkár szerint, mivel műemlékek felének is az egyházak a kezelői vagy tulajdonosai, ezért a műemlékvédelmi pénzek 50 százalékának felhasználására is nekik kellene lehetőséget adni. Ma csak a Mátyás-templom kap címzett támogatást a költségvetésből, korábban azonban ilyen járt például a Szent István-bazilikának vagy épp a Bethesda-kórháznak, és a Pannonhalmi Bencés Apátság, a Dohány utcai neológ vagy a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga is helyénvaló módon részben címzett költségvetési pénzből újult meg.
A vallásszabadságról szóló ’90-es törvény alapján Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. Az egyházi jogi személy törvénysértése esetén az ügyész pert indít az egyházi jogi személy ellen. Ezt a ’97-es törvény kiegészíti azzal, hogy Az egyház belső törvényei és szabályai szerint szedett egyházfenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek.
A kiemelt adójogi státusz sem ritkaság, hanem inkább bevett szokás Európában, de még az állam és egyház szétválasztása mintapéldájának tartott Egyesült Államokban is, mint azt felvázolta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke az ELTE említett konferenciáján (amellett, hogy ott is kaphat állami támogatást egyházi iskola, éppen a semlegesség elve alapján). Az egyházak itthon is többféle adókedvezményt és adómentességet élveznek.
Ennek megítélésekor érdemes figyelembe venni azt is, hogy az egyházak mekkora értéket „termelnek”. Mennyit tesznek hozzá az állami forintokhoz adományokból, miegymásból, például milyen irgalmatlan összeg áramlott be az országba az egyházaknak szánt adományként az előző húsz évben. A miskolci Avason fekvő Fényi Gyula jezsuita gimnázium például a nyugati testvéregyházak támogatásaiból épült fel. Az egyházak adófizető morálja a legjobbak közt van, és érdemes megfontolni, hogy az államnak is milyen hasznos a kapcsolatrendszerük. Az Irgalmas-rendi kórház például egy négyszáz kórházból álló, az egész világra kiterjedő szövetség tagja. Az egyházi fenntartású kórházak légköre pedig jellemzően jobb az államiaknál.
Platthy Iván úgy véli, fontos lenne, hogy az egyházi intézményeket is bevonják az állami struktúrákba, azaz a Bethesda, az Irgalmas-rendi, a Szent Ferenc- vagy a zsidó kórház nyugodtan lehetne kiemelt intézmény, hiszen országos hatáskörrel, felekezettől függetlenül látják el a betegeket. Az egyházak helyet kaphatnának a kistérségi társulásokban is.
Rendezetlen állam-egyház kapcsolatok
Mivel az Európai Unió alapdokumentumai kimondják, hogy az unió párbeszédet folytat az egyházakkal, volt arra javaslat, hogy az ezzel foglalkozó központot Budapesten állítsák fel, ami igen előnyös lett volna Magyarországnak. A terv nem valósult meg, ma pedig még a hazai párbeszéd intézményes háttere is újra tisztázásra szorul.
Az egyházakkal való kapcsolattartást koordináló szervezet ugyanis tartozott már címzetes államtitkárhoz, helyettes-államtitkárhoz, de a művelődési miniszter kabinetjéhez is, és időnként párhuzamosságok is feltűntek a rendszerben. Ahhoz viszont, hogy például az Egyházak Világtanácsa komolyan vegyen egy ilyen kapcsolattartót, minimum címzetes államtitkári besorolás lenne szükséges és az, hogy a kapcsolatok koordinálása a kancelláriaminiszter alá tartozzon, hiszen akkor rendelkezik a tárgyaló fél értékelhető felhatalmazással; de a legfontosabb a tartós kiszámíthatóság volna.
Platthy Iván volt címzetes államtitkár megjegyezte: utoljára Medgyessy Péter kérte meg 2002. december 7-én a történelmi felekezeteket képviselőit, hogy állítsanak fel egy szakértői testületet, és 2003 június végéig tegyenek javaslatot az egyházak közhasznú tevékenysége finanszírozása vitás kérdéseinek tisztázására. Akkor konszenzusos alapon le lehetett volna zárni a vitatott kérdéseket, azonban jött a Gyurcsány-kormány, ami nem volt nyitott ezen problémákra, így a tisztázásból nem lett semmi, viszont beköszöntött az állandó konfliktusok időszaka az egyházak és az állam között.
