Akartok-e történelmet írni? - teszi fel a kérdést blogjában aktivistáinak az LMP. Ha a történelemírás erős túlzás is, az utolsó két hétre tervezett nagy LMP-hajrá sikere mindenképpen komoly teljesítmény lenne, s mindenképpen rokonszenvesebb, mint a jaj-nem-hagynak-nekünk-cédulát nyavalygás. A párt jelenleg 73.109 ajánlásnál tart, ami szép eredmény, figyelembe véve, hogy az EP-választáson összesen 75.522 szavazatot kaptak - egy-egy szavazatot pedig jóval kisebb energiával be lehet gyűjteni, mint egy-egy ajánlószelvényt.
Az LMP még nagyon fiatal versenyzője a magyar politikának (2008 óta létezik és 2009-ben alakult párttá), az infrastrukturális és szervezeti háttere ennek megfelelően nem túl izmos. Összehasonlításként: a Jobbik 2003 óta működik pártként, 2006-ban a számottevő szervezettséggel bíró MIÉP-pel együtt sem tudott minden választókerületben jelöltet állítani, s végül mindössze 2,2 százalékot értek el a válaszásokon. A későbbiekben aztán a Jobbik részben a széthulló MIÉP romjaira építette fel országos szervezetét. Az MDF húszéves rutinja, megtépázott, de még valamennyire még mindig létező országos hálózata ellenére is küszködik a jelöltállítással - minél több helyen nem lesz területi listájuk, annál jobb esélyekkel léphet pályára az LMP.
Már ha sikerül pályára lépnie: azt írják, még 60 ezer ajánlószelvényre van szükségük országosan, ez azonban nyilván csak az elméleti minimum, irreálisan optimális eloszlás mellett. Azzal számol, hogy minden választókerületben összejön a (ráadásul egytől-egyig érvényes) 750 cetli, de egy darabbal sem több - ez biztosan nem fog menni. De a parlamentbe jutáshoz szerintem nem is kell, hogy mindenhol legyen egyéni jelöltje a pártnak, a lényeg az, hogy mindenhol lehessen szavazni rá listán, azaz mindenhol legyen területi listájuk. Sőt, talán még egy vagy két kisebb megye kiesését is be lehet pótolni a máshonnan érkező szavazatokkal. Van még tizenkét napjuk, hogy megmutassák: tudnak küzdeni.
