A világért sem szeretnénk elrontani az MDF-jelöltvideóknak köszönhető összmagyar jókedvet, a mai sajtószemlében azonban megakadt a szemünk egy nyilatkozaton, amely mellett nem szívesen megyünk el szó nélkül.

  Herényi Károly így fejtette ki alaptéziseit a kommunizmus áldozatairól a Klubrádióban:

„Részben az áldozatok is felelősek azért, hogy a kommunizmus áldozataivá váltak” - dörögte a balatoni Nils Holgersson, majd így folytatta: „nem lehet egyenlőségjelet tenni a holokauszt és a kommunizmus áldozatai közé. Az, hogy a kommunizmus áldozatává vált valaki, az részben az ő döntése volt. Antikommunista volt, egyéb nézeteket vallott, tehát erről ő dönthetett. Ha akart, kommunista is lehetett (!). (...) Eszébe ne jusson senkinek a két dolgot összekeverni! Húsz éve más sem történik, minthogy megpróbáljuk ezt a két történelmi tragédiát egy szintre hozni, de ez - még egyszer mondom - nem egy szintű, mert az egyik egy népirtás, a másik pedig egy olyan politikai diktatúra negatív következménye és eredménye, ami a történelem folyamán sajnos előfordul, sokkal sűrűbben. A népirtás az hál' Istennek ritkább dolog. De ez nem két azonos fajsúlyú ügy, nem egy törvénybe való.” A jobbján ülő Bárándy Gergely nyilván bőszen bólogatott.

  Tehát a reakciós brigantik csak maguknak keresték a bajt. Maradt volna Mansfeld Péter a valagán egy pohárka rum mellett, akkor nem lett volna akasztás. A Gulágon elpusztult milliók is jobban tették volna, ha nem szabotálják a termény-beszolgáltatást és nem szegődnek az imperialisták ügynökévé. Nagyszüleim is bizonyosan izgágák voltak, azért kobozták el a házat a fejük felől.

  A Benetton gúnyákban újrafogant MDF Bibó István mondataival kezdi ropogós választási programját. Javasolnánk, hogy az idézett félmondaton túli bibói gondolatokat is olvassák el a Szilágyi Erzsébet fasoron, mert valamit nagyon félreértettek.

  Ja, és fiúk-lányok, mikor koszorúzzátok idén Antall József sírját? Kinéznék.