Iustitia egyre veszettebbül forgatja pallosát: a rétestésztaként nyúló, majd elkenéssel végződő politikus-perekhez szokott választókat tegnap este meglepetés érhette: a Zuschlag-per ügyésze vádbeszédében szokatlan keménységgel, nyíltsággal, és ami még szokatlanabb: egyszerű, józan szavakkal fogalmazta meg mindazt, ami az ország lakóinak fejében minden nap megfordul az egymást érő botrányok láttán.
Az ügyészség szerint nem állja meg a helyét Zuschlag János vallomása, amely szerint egyedül követte el a cselekményeket. Az ügyész szerint a bizonyítékok egész tárháza bizonyítja a bűnszervezet működését. Az ügyészség bűnszervezet tagjaként, különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekményekkel gyanúsítja Zuschlag Jánost és 15 társát. A vád szerint kilenc fiktív civil szervezet 72 pályázata révén jutattak állami forrásokhoz, amit törvénytelenül használták fel. Német Zsolt ügyész arról is beszélt, hogy a közhatalmi funkciót betöltő személyeknek is felelniük kell, ha bűncselekményt követnek el. Németh Zsolt hangsúlyozta: a vádlottak által tanúsított magatartás-minta törvénytelen, azt a büntetőjog eszközeivel meg kell bélyegezni.
Ennyi.
És amikor arról olvasunk, hogy az ügyész az 5-20 éves büntetési tétel középértékét, vagyis évtizednyi börtönt kér Zuschlagra, akkor azért megborzongunk, és ez így is van rendjén. Még akkor is, ha nincs vaj a fülünk mögött, hiszen ez, az elrettentés az igazságszolgáltatás értelme, ez a büntetőjog célja, ezért rendelkezik az állam az erőszak monopóliumával.
Zuschlagot, mint embert, sajnáljuk, bármi is lesz majd az ítélet. Már eddig is volt ideje elgondolkodni azon, hogy a töriszakról indulva, a szocialista szürkezónába alászállva, érdemes volt-e egész életét, ezen belül is komplett fiatalságát rááldoznia arra, hogy tényező meg elit legyen belőle. És hogy milyen kocsival jöjjön és hogy sofőrje is legyen. Mostantól hidegebb napok várnak rá.
Zuschlag azonban kis (na jó, inkább közepes) hal, feketöves fehérgalléros bűnözők között. Naivitiás-e abban reménykedni, hogy az igazságszolgáltatás nem áll meg a koncnak odadobott figuráknál? Igazából nem lenne ellenemre egy, a kilencvenes évek elejének Olaszországát idéző ügyészi forradalom, amikor is a mindent elborító korrupció miatt az igazságszolgáltatás szervei maguk vették kézbe a dolgok irányítását, és az emlegetett pallossal szép nagy tisztást vágtak bele a dzsungelbe. Nálunk is elkelne már az effajta kérlelhetetlenség: szigorral a törvény nevében, de szigorúan csak a törvény alapján. Nem másképp.
