Karácsony alkalmával kiosztjuk az év olvasója díjat Teknősnek. Azért ő kapja, mert kilenc gyönyörű gyermek édesanyja, és mellette megtiszteli blogunkat rendszeres hozzászólásaival is.
Ezzel a családi fotóval és Lelky Lola Teknőssel készült interjújával kívánunk boldog karácsonyt minden olvasónknak és kommentelőnknek!
Lola: Mióta olvasol Reakciót?
Teknős: Nem tudom. A nyomtatott UFI-nak előfizetője voltam talán már a kezdetektől és annak ellenére, hogy érezhetően nem volt az én korosztályomé a hangja, tetszett, hogy picivel más árnyalatban, de ugyanazt az értékrendet képviseli. De a virtuális UFI-t csak ritkán látogattam. Arra emlékszem, hogy a virtuális Reakcióra egy barát hívott, aki tudta, hogy kedvelni fogom az oldalt.
Lola: Mi tetszik, mi nem teszik a blogunkban?
Teknős: Nagyon kedvelem a változásaitokat. Ahogyan érik a blog. Kedvelem az alaposságot, ami ritkán tapasztalható egy hivatalos lapnál is. Kedvelem, hogy gyorsan reagál egy-egy eseményre. Kedvelem, hogy széles palettán tálalja az események értelmezését. Kedvelem, hogy nem moderál. Ami nem tetszik, hogy nem moderál. Időnként öncélú ocsmányság folyik. Nekem az már bántó. Vannak kommentelők, akiket nem szeretek (jellemzően baloldaliak) és nagyon nehezen barátkoztam meg a videókkal, de egyrészt belejöttetek a videózásba, másrészt megszoktam, hogy videóztok.
Lola: Lettek virtuális barátaid az oldalról?
Teknős: Ezen elgondolkodtam. Alapvetően nem barátkozni jöttem a Reakcióra, hanem vitázni. De ha barátot keresnék, akkor Elpet, Tehetetlen Dodó, Tevevanegypupu a kedvenceim. Az ő hozzászólásaikat mindig elolvasom, ha elém kerülnek és 99%-ban egyetértek velük.
Lola: Milyen nálatok a karácsony?
Teknős: Gyakorló katolikusok vagyunk, ami megadja az ünnep lényegét, de alapvetően az otthonról hozott hagyományokat ötvöztük egybe és alakítottuk ki a saját szertartást az ünnepre. Meghatározó az adventi készülődés, saját koszorút készítünk az advent 1. vasárnapja előtti szombaton és minden este közösen imádkozunk. Az idén már nem csak mi szülők vezettük az imát, hanem az öt nagyobb gyerek is megfogalmazza gondolatait a „sötétben várakozásról”. 24-én délután az összes gyerek együtt elmegy szétnézni a városba, hogy járnak-e már az angyalok és mire hazaérnek megérkezik a csodálatos karácsonyfa, ami jelzi, hogy megszületett a kisded. Mindenki nagyon meglepődik ilyenkor. Majd vacsorázunk és a család egy része elmegy az éjféli misére. 25-én reggel Szentmise után közös családi reggeli, majd elmegyünk a nagymamához,( már csak az édesanyám él, mint nagyszülő) ahol a nagycsalád ( én is nagycsaládból származom) együtt ünnepel. 26-án már vendégeket fogadunk, István fiam névnapja okán is.
Lola: Mindenki mindenkinek ad ajándékot?
Teknős: Nem. Csak a kilenc gyerek kap ajándékot a „Jézuskától” a fa alá. Nem szerettük volna, hogy ez az ünnep az ajándékokról szóljon, bár a kicsik nagy izgalommal várják ezt is.
Lola: Mi lesz az ünnepi menü?
Teknős: Már 22-én délután a konyhába vonulok és 24-én ebédig sütök-főzök viszonylag kevés alvással. Készül 8 féle sütemény, amikből négyszeres adagokat sütök. Diós- és mákos bejgli, adventi kalács, egytojásos torta, stolwerk-szelet (ezt a férjem nagymamája nevezte így, nem azonos semmilyen más ilyen nevű sütivel), mézeskalács, zserbó, marcipán golyócskák, túróslepény és a guba alapját is sütöm, nem kifliből készül.
Hagyományos a halászlé, a mákos guba, amelyek december 24-én délben kerülnek elfogyasztásra immár 17 éve. A hagyomány része a kocsonya és a töltött káposzta. (A kisebb fiúk kizárólag töltött káposztát esznek karácsony idején.) Ez utóbbi, hogy a méreteket érzékeltessem, öt kiló darált húsból készül. Az idén az ünnepi vacsora, libamáj sütve és mandulás pisztráng. 25-én szarvasfalatkák és majonézes zellersaláta, 26-án pedig aszalt szilvával töltött pulykamell rizzsel, lesz frissen elkészítve.
Lola: Mit üzensz a többieknek?
Teknős: Kivánok mindenkinek kegyelemben gazdag karácsonyt és reményt! Sok-sok reményt!
