Hosszú hallgatás után végre ismét hírt adott magáról kedvenc Időkerekünk. A stop.hu nagyívű anyagának már a címe is kellően drámai: A magyar állam túszul ejtette a világ legnagyobb homokóráját, s a kötelező világszenzáció és Magyarország büszkesége lehetett volna időkerékista kört is gyorsan letudják a cikk elején.

  A Khronosz Alapítvány (korábbi szóvivő: Gréczy Zsolt) vezetője, Herner János arra panaszkodik, hogy hiába dolgozzák ki a jobbnál jobb terveket az Időkerék-biznisz felpörgetésére, az állam nem vevő azokra. Pedig: „Csupán pár pavilonra volna szükség, amelyben az ajándéktárgyak árusítása mellett számos korhű megoldással gazdagíthatnák az Időkerék funkcióit. Egyik ötletünk például az volt, hogy másodpercet lehetne vásárolni, a licitáló neve, üzenete pedig bekerülhetne a szerkezetbe, ahogyan az a világvárosok turistalátványosságainál már megszoktuk.” A Városliget peremén álló, tökéletesen érdektelen vörös kerékhez vélhetően csak úgy özönlenének a látogatók, ha lenne körülötte néhány pavilon - korhű megoldásokkal, természetesen.

  S hogy mindezt miből? Erre is kész válasza van az Időkerék atyjának: „Az Időkerék fenntartásának költsége közel évi 15 millió forint, ennek az összegnek a 90 százalékát az objektum őrzésére fordítja a vagyonkezelőt, a fennmaradó összegből pedig az állagmegóvást fedezik. Legutóbbi kísérletem az volt, hogy felajánlottam a vagyonkezelőnek: négy év alatt önfenntartóvá teszem a működtetést, mindösszesen az egyébként is erre szánt összegre lenne ehhez szükségem, de még csak választ sem kaptam.”

  Tényleg tízmillió forintnál is többet költünk évente az Időkerék őrzésére? Ki akarná ellopni ezt a nagyszerű műalkotást, ami ingyen sem kellett senkinek? Egy gátlástalan sírköves? Egy aberrált órafetisiszta?