Három évvel a „sajnálatos őszi események” és pár nappal az elsőfokú ítélet megszületése után találkoztunk a Kruchina-fivérekkel, akik a zavargások idején elkövetett rendőrségi és igazságszolgáltatási visszásságok legismertebb alanyai voltak. Súlyosan bántalmazták és őrizetbe vették őket, majd házi őrizetre, később lakhelyelhagyási tilalomra ítélte őket a bíróság, de végül minden bűnvádi eljárást megszüntettek ellenük. Az idők változnak, idén ősszel már a kártérítési ügyük jutott el az elsőfokú ítéletig.
Mandiner: Egyiküknek 400 ezer, másikuknak 437 ezer forintos kártérítést ítéltek meg, mi volt a különbség oka? Egy pofonnal többet kapott a rendőröktől?
Kruchina Károly: Egy fél jegy ára volt a különbség, ugyanis volt egy retúr repülőjegyem Ciprusra, ahol dolgoztam, és ahová az elzárás miatt nem tudtam elutazni. Érdekes, hogy a büntetőeljárás ügyvédi munkadíjára 0 forintot ítélt meg a bírónő…
M: Elégedettek az elsőfokú ítélettel?
Kruchina Vince: Ahhoz képest, hogy a magyar állam nevében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium peren kívül száz-százezer forintot ajánlott, igen. A perben kilencmillió nem vagyoni és egymillió forint vagyoni kártérítést követeltünk. Ez lehet, hogy soknak tűnik, de tudomásul kell venni, hogy ma egy olyan világban élünk, ahol a mi felfogásunkkal ellentétben a pénz az értékmérő. Magyarországon ma az a gyakorlat, hogy a jogtalanul fogvatartott állampolgárok százezer forintot érnek, míg a BKV és MÁV felsővezetők és a szocialisták korrupt barátai pszeudó állásokért százmilliókat kapnak.
Az volt a célunk, hogy világossá tegyük: a magyar állam szemében mekkora súlya van az alapvető emberi jogok korlátozásának. Visszatérve az eredeti kérdéshez, cinikusan hozzátehetjük: az ítélet alapján legalább a bíróságnak négyszer annyit ért a jogtalan kényszerintézkedések kártalanítása, mint az államnak, de az is világosan kitűnik a szóbeli indokolásból, valamint a megítélt csekély összegből, hogy a bíróság sem értékeli kellőképpen az állampolgárokat és szabadságjogokat. Természetesen ez nem csak ránk vonatkozik, számtalan olyan példa van, ahol az állam a szerencsétlen, igazságtalanul elítélt cigány polgártársainknak is legalább hasonló mértékben vagy még súlyosabban korlátozta a szabadságát, mégis a bíróságok nevetségesnek tűnő összegeket ítéltek meg. Úgy tűnik, a magyar igazságszolgáltatás két évtizeddel a rendszerváltás után sem tudja értékelni a „szabadságot”.
Kruchina Károly: Ezen nem is lehet különösebben csodálkozni, hiszen a bírák jelentős része még a szocializmusban kapta kinevezését és kezdett dolgozni, vagyis egy olyan korszakban, ahol legfeljebb látszatdemokrácia működött. Két évtized kevés a demokratikus gondolkodás elsajátításához. Ez egy hosszabb folyamat, amit kár volt visszavetni 2006-ban.
M.: Az igazságtalanul elítélt cigányokhoz képest Önök viszonylag olcsón megúszták.
K.V.: Amikor elvittek minket az utcáról, a szülők és az ügyvédek mindenhol érdeklődtek – az ő kitartásuk kellett ahhoz, hogy egyáltalán megtaláljanak minket. Másnap, csütörtökön már voltak ügyvédeink, akik közelharcot vívtak azért, hogy egyáltalán beszélhessenek velünk. Pénteken volt a nyomozati tárgyalás, ahol 130 ítéletet hoztak egy nap alatt, futószalagon.
K.K.: 2006. szeptember 22-én úgy hoztak meg az a közel 130 előzetes fogva tartást, hogy a törvény által előírt kirendelt ügyvédek meg sem jelentek. Nekünk szerencsénk volt, hogy az AP hírügynökségnek dolgozó újságíró-fotóriporterek tanúként igazoltak minket – így csak 13 napot kellett házi őrizetben töltenünk. A rendőrök vallomása sablonszöveg volt majd mindegyik ügyben: támadás érte őket kővel vagy sörösüveggel, az elfogáskor pedig ellenállást tanúsított a vádlott, ezért azt meg kellett törni és sajnos közben sérülések keletkeznek. Ez volt az un. „bosszú éjszakája”, amikor nem volt rendzavarás, mégis nagyon sok „utcai járókelőt” gyűjtöttek be el a felheccelt rendőrök. Ördögi forgatókönyv pörgött abban a két hónapban. Az MTV székházát nem védték meg, pedig az valóban dolguk lett volna, ellenben pár nappal később és október 23-án embervadászatot tartottak Pesten.
Első fokon többek között egy exrendőr nyomozati bíró döntött az előzetes letartóztatásokról, másodfokon azonban a bírósági tanácsok az elsőfokú döntések 97 százalékát megváltoztatva megszüntették az előzetes letartóztatásokat. Az egyik ilyen korrigáló másodfokú tanácsot, a Takács Jolán-Szívós Mária-Szolnoki János bizottságot a Fővárosi Bíróság elnöke az események után minden ok nélkül szétszedte…
M.: A szeptemberi és októberi események között látnak valami különbséget?
K.V.: Szeptemberrel ellentétben a rendőrség új és egyben alattomosabb módszert választott az október 23-ai megemlékezésen résztvevő állampolgárok megregulázására. Míg szeptemberben szinte minden elvert és előállított járókelő ellen eljárás indult, addig októberben alig emeltek vádat a megemlékezőkkel szemben, viszont sokkal brutálisabban verték meg őket az utcán. Ennek oka igen egyszerű volt, amennyiben előállítás történik, akkor jegyzőkönyv és egyéb okirat is keletkezik az eljárás során, melynek következtében az előállítókat azonosítani lehet. Amennyiben az eljárás során súlyos törvénytelenség történik, a rendőrök a jegyzőkönyv alapján azonosíthatóak, így velük szemben a nyomozó ügyészség eljárást kezdeményezhet. Az viszont közös, hogy mind szeptemberben, mind októberben a rendőrök a jogszabályokkal szembe menetelve azonosíthatatlan egyenruhában és maszkokban súlyosan bántalmazták a megemlékezőket. A rendőröknek sikerült biztosítaniuk a tökéletes anonimitást, szinte senkit sem lehetett beazonosítani a bántalmazásokat követően.
K.K.: A 2006. október 23-án, az Astoriánál tartott Fidesz megemlékezés után történtek minden képzeletet felülmúltak, és úgy emlékezünk rá, mint újkori demokráciánk legszomorúbb napjára. Akkor nem voltak szégyenlősek, késő délután hozzávetőleg 200.000 békés megemlékezőt oszlattak fel maszkban, azonosítószám nélkül, vízágyúkkal, könnygázgránátvetőkkel, lovasrohammal. Köztük egy ellenzéki országgyűlési képviselőt, Révész Máriuszt verték eszméletlenre. Érdemes hangsúlyozni, a rendőrség dolga a demonstráció és a megemlékezők biztosítása lett volna. Fodor Márk, az Amnesty International volt igazgatója szerint arra nem lehet felkészülni, hogy a rendőrség legyen a fő veszélyforrás. Magyarország miniszterelnöke még aznap úgy nyilatkozott, hogy büszke a rendőrség munkájára és kitüntetést érdemelnek az október 23-i teljesítményükért.
Az interjú folytatása a Mandineren olvasható.
