Mi vagyunk egymás földönkívülijei, derül ki a District 9 című filmből, ami jó eséllyel pályázhat a filmtörténet legfurcsább sci-fije címre (nálam pedig az év mozija-kitüntetésre). Must see-kategória, ha a filmbuzik nyelvén akarunk szólni.
Miről is van szó? Egy áldokumentumfilmként kezdődő, maró társadalmi szatíráról, ami idézőjelbe teszi az összes klisét, amit eddig űrlényes sci-fiktől megszokhattunk. In medias res indul a mű, a fő motívum már nem a Nagy Találkozás (ami geil, hősieskedő háború a Függetlenség Napjában, és Bartók Kodály-műre komponált földreszállás Spielberg Harmadik Típusú Találkozásában). A District 9-ban már múlt időben beszélnek a két évtizede Földön landolt űrlények („rákok”, ahogy a filmben nevezik őket) érkezéséről.
Elnézést, alá kellene írni a kilakoltatási jegyzőkönyvet
Ezek a rákok nem Föld-hódító szuperharcosok, és nem világbékét szorgalmazó űrhippik, hanem nyomorult, lúzer lények, akiket az emberek koncentrációs táborba zártak földre érkezésük helyszínén, konkrétan a dél-afrikai Johannesburg mellett, és guberálásból, lopásból tartják fenn magukat.
A dél-afrikai filmrendező, Neill Blomkamp így tud igazán görbe tükröt állítani szülőhazája és a komplett Afrika elé. A rendező a fekete kontinens porába és a hétköznapi valóságba rántotta a földönkívüliekkel való találkozás eddig mindig misztikusan ábrázolt vízióját. A cselekmény onnan indul, hogy az MNU nevű katonai-gazdasági-biotech cég, amely a koncentrációs tábort őrzi (és a földönkívülieken kísérletezik), Johannesburg lakóinak folyamatos tiltakozása miatt a tábor átköltöztetéséről dönt. Blomkamp ügyes trükkel decens dél-afrikai polgárokkal készült - valós - interjúrészleteket vág be, akik a valóságban a szomszédos országokból érkezett menekültektől rettegnek. A District 9 hatását az is emeli, hogy a dokufilmes, híradós megoldások mellett ismeretlen színészek és az angolt vicces afrikaans akcentussal beszélő hétköznapi emberek szerepelnek benne.
A film középpontjában Wikus Van De Merwe, az MNU csetlő-botló hivatalnoka áll, akit kineveznek a költöztetési procedúra élére. Az ő irányításával kezdődik meg az akció, ám hamarosan nem várt fordulatot vesznek az események.
A District 9-ban a biotech cégek, az emberi jogi harcosok, a politikai korrektség miatt impotenssé váló bürokrácia, az űrlényeket terrorizáló néger bűnbandák sorra megkapják a magukét. Egyre inkább az ellentmondó emberi érdekek miatt csapdában vergődő Wikus és az eleinte tanácstalan rákok felé fordul a nézők szimpátiája. Akár léteznek földönkívüliek, akár nem, a lehetséges kapcsolatfelvétel inkább a District 9-hoz hasonlóan, mintsem ünnepélyesen, vagy éppen apokaliptikus keretek között zajlana. Inkább egymásnak, mintsem a földönkívülieknek lennénk ellenségei. A filmben Wikus Van De Merwe jelleme a klasszikus drámai szabályok mentén fejlődik ellenszenves balekből tragikus hőssé. Utána a vízözön meg a macskaeledel.