Valami van a levegőben. Kezdek össze-vissza álmodni mindenféle baromságot. Ez persze nem az én hibám, hiszen mit lát az ember ha belenéz az internetbe? Először is Őfelsége I. Levente apostoli magyar király kinevezte Dr. Semjén Zsoltot Magyarország miniszterelnökévé, végre rovásírásban is lehet Rejtő összest olvasni, Szegeden az Acapella fagyizóban Magyarok nyilai fagyit árulnak, egy vállalkozó kedvű úr megpróbálta megdönteni az egykeréken bringázás világrekordját és persze a nagy ideológiai kiútkeresés jegyében az MSZP főideológusa Trippon „újraértelmezemazmszpbentrianont” Norbert az újpesti MSZP elnöke végre szobrot kíván emelni az elszakított részek emlékére. Valószínű ez utóbbi lehetett az oka annak, hogy Kun Béláról álmodtam a hétvégén. Valami olyasmi volt benne, hogy valahol fizetnem  kellett és Kun Béla arcképe volt minden bankjegyen, nem értettem az egészet, aztán valaki mondta, hogy Kun Béla valójában a magyarok atyja. Sajnos ekkor felkeltem, így az előzményeket nekem kell rekonstruálnom. 

Alternatív törtélem

  Ugye az valahogy úgy lehetett, hogy 1919-ben a tanácsköztársaságosok, a sikeres északi hadjárat után, nem írták alá a Clemanceau-jegyzéket, vagyis nem ürítették ki a Felvidéket, sőt északról bekerítették a román hadsereget, amely kiépített utánpótlási vonalak híján hamar összeomlott, és a bekerítést megúszó erők hanyatt-homlok menekültek vissza a Regátba. Horthy ezt látva csatlakozott a Nagy Vörös Honvédő háborúhoz és 1919 őszére közös erővel állították vissza az ezeréves határokat. (Kivéve Horvátországot, amely inkább szerb-horvát-szlovén királyságot választotta.) Az oroszországi helyzet, azaz a vörös-fehér polgárháború miatt az antantnak egyre nagyobb katonai támogatást kellett küldenie Oroszországba, ezért nem volt rá mód, hogy komolyabban beavatkozzanak a magyar eseményekbe. Ezért jobb híján meghívták országegyesítő Kun Bélát a béketárgyalásokra. Az 1920. június 4-én kötött trianoni békében lényegében érintetlenül hagyták az ezeréves határokat, csak egy megyényi területet adott Magyarország a frissen megalakuló Cseh Köztársaságnak, valamint a románok visszakapták azokat a területeket, amelyet az 1918-as májusi békében a Monarchia megkapott. 

Konszolidáció

  Kun Béla a győzelem után megalakította az első vörös triumvirátust, amelynek tagja volt  Stromfeld Aurél, a hadsereg vezérkari főnöke valamint Sztójay Döme, a Vörös Hadsereg kémfőnöke. Elsősorban a hadseregre támaszkodva hamar leszámoltak a régi katonai és polgári elittel, korán elfojtva ezzel minden lehetséges demokratikus parlamenti reformot. Könnyű dolguk volt, hiszen Magyarországon a nemzetiségi terrorakciók miatt statáriális bíróságok működtek. Így végezték ki többek között Bethlent, Apponyit és Telekit is. (Horthy Portugáliába menekült, ahol folytatta tengerészi pályáját és fontos támasza volt a későbbi elnök Salazarnak.) A statáriális bíróságok egyébként egészen 1922-ig, a rapallói konferenciáig fennmaradtak, amikor is Magyarország a baráti Szovjetunió segítségével kitört a külpolitikai elszigeteltségből és a nyugati hatalmak elismerték a Kun Béla vezette Vörös Magyar Tanácsköztársaságot, amely a szovjet típusú berendezkedést választotta.

Tisztogatások

  Kun Béla fokozatosan leszámolt politikai ellenfeleivel, az ún. Hatok perében 1925-ben elítélték Stromfeldet, akit nagyon megviselt a börtön, ezt követően nem is politizált többet. Tagja lett a Természetbarátok Turista Egyesülete Államialkalmazottak Osztályának és nagyon sokat tett a természetbarátok képzéséért, a budai erdők bejárásáért és a turista útjelzés felfestéséért is. A triumvirátus harmadik tagja, Sztójay Döme nem járt ilyen jól, őt 1926-ban román kémkedés vádjával agyonlőtték. (Később volt még egy összeesküvés, az ún. köztársaságiak pere, amelyben Garbai Sándort és Peyer Károlyt végezték ki, akik megpróbáltak Kun Béla ellen szervezkedni.)  Ekkor hajtották végre az ipar és a mezőgazdaság teljes államosítását. Nem csoda tehát, hogy komoly ellátási nehézségek léptek fel és gyakoriak voltak az éhínségek. Ezt csak tetőzte a nagy gazdasági világválság. A gazdasági bajokat, az alföldi tömeges éhhalált és az országban tapasztalható általános elégedetlenséget kihasználva fiatal katonatisztek egy csoportja (Szálasi, Bajcsy), megnyerve maguknak Horthy egy korábbi bizalmasát, Gömböst felkelést robbantottak ki 1933-ban. A felkelést végül leverték, a vezetőket kivégezték, csak Szálasinak sikerült Németországba menekülnie és a frissen hatalomra jutott Hitler oldalán ellenkormányt alakított Berlinben Jaross Andorral és Bárdossyval.

Prága-Budapest tengely

  Sem a felkelés, sem az ellenkormány nem tudta megakadályozni azt, hogy megtörve a kisantant egységet, Magyarország végre felvette a diplomáciai kapcsolatot a Cseh Köztársasággal. Akkoriban ennek nagy visszhangja volt, hiszen talán a csehekkel volt a legfagyosabb a viszony, elsősorban az un. zsolnai vérengzés miatt, amikor szlovák munkások tüntettek magasabb bérekért, amelyet a magyar ÁVH brutális módon szétvert. (Egyes források szerint 120-an haltak meg a sortűzekben, amelyeket Szamuely, az akkori belügyminiszter rendelt el.) A szovjet közvetítéssel létrejött béke célja az volt, hogy megakadályozzák a német térnyerést Kelet-Európában. Innentől jól ismerjük a történetet, a nagyhatalmak inkább támogattak egy náci bábállamot, mint egy szovjetizálodó Csehországot. Így 1938-ban a müncheni konferencián Németországnak odadobták Prágát, megszüntetve ezzel az önálló cseh államot.

II. Világháború

  1939 szeptemberében, akkor amikor a német tankok elindultak Lengyelország ellen, Magyarországot is megtámadta két déli szomszédja. A németek által feltüzelt román és szerb hadsereg mélyen benyomult Erdélybe, illetve a Délvidékre. Erre való hivatkozással aztán a szovjet Vörös Hadsereg is bekapcsolódott a harcokba, hogy megteremtsék a szovjet-magyar határt. A harcok a tárgyalóasztaloknál értek véget, ahol az első bécsi döntés értelmében Magyarországnak le kellett mondani Újvidékről, Brassóról, Gyulafehérvárról és Temesvárról. De ez a béke rövid ideig tartott. 1941 júniusában a Barbarossa-terv keretében a hitleri Németország szövetségeseivel - Romániával, Olaszországgal és Jugoszláviával megtámadta a Szovjetuniót és Magyarországot. Hiába az ellenállás, Kun Béla és kormánya Moszkvába menekült, Magyarországot pedig több részre osztották. A Dunántúl egészen a Balatonig a III. Birodalomhoz került, a Felvidéken létrehoztak egy fasiszta szlovák bábállamot Tiso vezetésével, Románia megkapta Magyarországot egészen a Tiszáig, a csetnik szerb állam pedig Pécsig terjeszkedett. A maradék részeken, ami ideiglenes közigazgatást kapott, Szálasi vette át a hatalmat és kezdte meg azonnal a zsidók deportálását a helyben felállított haláltáborokban (Kalocsa, Kecskemét, Kapuvár és Vecsés). Ezekben a táborokban milliós nagyságrendben végeztek ki zsidókat és kommunistákat.

Partizánmozgalom

  A földalatti ellenállás három kulcsfigurája a spanyol polgárháborút is megjárt Rajk László, barátja a KISZ akkori  vezetője Kádár János, valamint a fiatal és ambíciózus Biszku Béla voltak. A partizánmozgalom fő gócpontja az Északi-középhegység volt, 1944 tavaszán a szovjet sikerekkel összhangban a magyar partizánok elfoglalták Miskolcot és kikiáltották a II. Magyar Tanácsköztársaságot, majd az év során, vállvetve a szovjet hadsereggel, visszahódították egész Magyarországot. A románok átálltak a magyarok oldalára, de szovjet parancsra ki kellett üríteniük Erdélyt, és át kellett adniuk a magyaroknak. 1945 februárjában a szövetséges hatalmak a felszabadított Budapesten tartották azt a konferenciát, amelyen megállapodtak a háború utáni rendezésről. A szovjet befolyási övezet ezzel kitolódott egészen Berlinig, a bécsi döntést érvénytelenítették, Magyarország visszakapta ezeréves határait.

Azok az ötvenes évek

  A Moszkvából hazatérő Kun Béla óriási katonai parádé keretében fehér lovon lovagolt be Budapestre, elhíresült beszédében megbocsátott a náci rongyokba öltözött városnak. Szálasit, Jarosst, Bárdossyt természetesen kivégezték. Kun Béla 1948-ban, miután minden környező országban végbement a kommunista hatalomátvétel, Magyarország élenjárását bizonyítandó az ország felvételét kérte a Szovjetunióba. Az ország hamar meg is hálálta, hogy része lehetett a nagy Szovjetuniónak, hiszen az 1954-ben Bernben világbajnoki aranyat nyert szovjet fociválogatottban hét magyar játékos is játszott. Nem egy legenda szól arról, hogy az orosz játékosoknak kellett megtanulniuk magyarul, hogy szót értsenek a magyarokkal, akik minden tiltás dacára csak magyarul beszéltek egymással a pályán.

Interregnum

  1955-ban halt meg Kun Béla, aki szovjet kollégájához, Sztálinhoz hasonlóan egyedül és kemény kézzel irányította az országot. Országegyesítő és kommunista honvédő tevékenysége mellett, kritikusai megjegyzik, hogy a személyi kultusza miatt több mint félmillió embernek kellett meghalnia. Utolsó éveinek paranoiáját jól jellemzi, hogy Sztálin 1953-as halála után lényegében kivégeztette a teljes politikai bizottságot. Így végezték ki a négyek bandáját, Nagy Imrét, Rajkot, Rákosit és Gerőt.  Kun Béla halála után kisebb zavargások törtek ki az országban, ugyanis ő minden hatalmát fiára hagyta, azonban a II. világháborúban megedződött és a hadsereg valamint Hruscsov támogatását élvező Kádár átvette a hatalmat. Az ifjabb Kun a Szovjetunióba menekült, ahol belső száműzetésbe kényszerült és ott is halt meg. 

Kádár-rendszer

  Kádár, hogy hatalmát megszilárdítsa, engedményekre kényszerült a nemzeti kommunisták felé, akiket Gimes Miklós vezetett, így a nemzetiek nyomására, Hruscsov beleegyezésével Magyarország 1956-ban kivált a Szovjetunióból és visszanyerte szuverenitását. Kádár emellett némileg enyhített a személyi kultuszon és óvatos gazdasági reformokba kezdett a régió egyik legelmaradottabb országában. Politikai ellenfeleivel természetesen ő is véres kézzel számolt le. A gazdasági reformok mindeközben megtorpantak, és a testvéri Szovjetunióban is menesztették Hruscsovot. Ekkor lépett a színre a II. világháborúban még Kádár oldalán harcoló Biszku Béla, és jobboldali elhajlás vádjával jelentette fel Brezsnyevnél korábbi mentorát, akit 1972-ben le is váltottak. Így a hatalom a Biszku-Komocsin tandem kezébe került, akik visszatértek a kemény kéz politikájához.

Egyedül a lenini úton

  1989-ben a lázongó ifjúságot tankok tanították móresre, hasonlóan véresen verték le egy Tőkés László által szervezett demonstrációt Temesváron is. Ezt követően elkezdődött egy hosszú bezárkózási folyamat. Magyarország kommunista vezetése a hadseregre támaszkodva elutasította a társadalmi, politikai és gazdasági reformokat és atomprogramba kezdett. Ekkor a GDP 32 %-át költötte az ország katonai kiadásokra. 2004-ben Bush elnök híres beszédében Magyarországot Iránnal és Észak-Koreával együtt a gonosz tengelyének nevezete. Ezzel egy időben azonban Magyarország kezdett kitörni az elszigeteltségből és Fehéroroszország mellett gazdasági együttműködésről írtak alá egyezményt Budapesten Kubával, Venezuelával és Bolíviával is. Közben egyre jobb partneri viszony alakult ki a Putyin vezette Oroszországgal is. A társadalmi nyitás jegyében 2008 augusztusában megnyílt az első internetkávézó Budapesten a Műszaki Egyetem szomszédságában, valamint a fiatalok az eddig választható hat frizura helyett immáron tizenkét típusból választhattak, egész pontosan a Politikai Bizottság elnöke Biszku Béla által jóváhagyott 2009. évi VI. törvény tíz fiú- és tizenkét lányfrizurát engedélyezett hivatalosan.

  Igazából nagyon kiváncsi vagyok erre az országra, a nagyszüleim, akik az 1932-es nagy éhínség idején menekültek el többmillimod magukkal, nagyon sok szépet meséltek róla.

New York, 2009. szeptember