Az elején leszögezem/előrebocsátom/a lábak elé helyezem: a képviselőknek igenis el kell számolniuk a költségtérítéssel és ugyanúgy kell adózniuk, mint bárki másnak.
De.
Az országgyűlési képviselők költségtérítéseinek elszámolásáról szóló népszavazási ívet nem írtam alá. Most némi kajánsággal szemlélem a kezdeményező biblikus átkait, amelyeket a közjogi méltóságokra és a politikai elitre szór, mert elkaszálták az ideáját. Talán azért is, mert őszinte ódzkodás él bennem a Blikk embereket érdeklő problémafelvetéseivel szemben. Pláne, ha azok két, Bódy Sylvi kannáiról meg Terry Black életviteli gondjairól szóló híradás közé vannak becsempészve. Lehet siránkozni, hogy szarban vagyunk, és a politikusaink is szarok, de ha a köpülésben magunk is aktívan részt veszünk, olyan nagyon magas erkölcsi piedesztálon nem állhatunk. Márpedig a Blikk aktívan részt vett az aláírásgyűjtésben, vajon miért? Miközben más, anyagiakban is sokkal jelentősebb, társadalompolitikai ügyekben kussolt vagy elkent. Erről is szépen beszél Murányi Marcell főszerkesztő úr a fentebb belinkelt interjúban. Ez az egyik.
Kisebb probléma az Seres Máriával kapcsolatban, hogy nem az a habtisztán a politikában felbukkant MILF, mint aminek szeretné eladni magát. Már 1994-ben indult a jelentős futóbolond, Medveczki Zoltán pártjának képviselőjelöltjeként (emlékszünk: „rendezze le az asszonyt és menjen el szavazni”) és azóta gyakorlatilag minden választáson jelöltette magát, valamely, a zöld szó jelzős változatait használó párt színeiben (vidéki, nemzeti, szociális usw.) Nagyjából azt is leszarom, hogy milyen kibogozhatatlan kapcsolatban áll a nagykőrösi Daniel Cohn-Bendittel, Stekler Ottóval - utóbbi körülmény egészen nívós orgánumok fantáziáját is meglódította. Az is rendben van, hogy azt a rettenetes zsargont beszéli, amely Magyarországon a rendőrök, ügyvédek és politikusok sajátja, és lehetne menni közéjük nyelvjárást gyűjteni, és biztos van angolvécé, nem úgy mint a csángóknál. „Nem mondom, hogy nincs kapcsolatom vele, de nincs munkakapcsolatom.” „Mint párttal nem vagyok velük kapcsolatban” és társai. Az már kicsit jobban zavar, hogy valaki Civilmozgalom néven indít pártot: kevéssé demokratikus meglátásom szerint minden olyasmit be kéne tiltani, ami a 'civil' szót használja öndefinícióként. Mert vagy a szoci mutyi melegágya (Nemzeti Civil Alapprogram), politikusi hívószó („civil szféra”), a macherek ismertetőjegye („mi civilek”). Egy kivételt hajlandó vagyok tenni, a vajdasági magyar civil mozgalommal (és az erre érzékenyeknek, a Civil Rádióval). A korrupt pártok ellen küzdő négygyermekes boldog családanya aztán maga is pártot alapított, amelynek listáján az EU-választásokon ott volt az elmúlt évek kormányzati személyügyi kavarásaiban szerepet vállaló Telkes József, a kiöregedett operaénekes, a hivatásos katona: semmi baj nincs velük, nyilván politizálhatnak, de az új politikai elit oly kivánatos kialakítását nem velük képzelem el. De még ez is csak az én bajom.
Ami azonban a hipotetikus Civil Mozgalom programjáról eddig kiderült a kegyes közhelyeken túl, az javarészt hóttbalos egyenlősdi vagy naív szcientizmus. Az nyilván csak külső jegy, hogy a programot Társadalmi szerződésnek hívják, ami nekem Zsan-Zsák és János evangéliuma óta büdös. (Maga a Seres-féle szerződés még nem készült el, várjunk türelemmel.) Az elméleti jellegű alapvetések irtózatos méretű, a társadalom életébe való belenyúlással számolnak és a racionális tudás (akármi is legyen az) olyan korlátlan dicsőítését tartalmazzák, hogy arra maga Richard Dawkins is csak csettintene. Ha nem leszel rendes civil, akkor bizony jön majd a bazmeg.
Seres Mária ugyanakkor hirdetheti ezeket a nézeteket, nincs az megtiltva és jól is teszi, ha van rá kereslet. (Van.) Csak szeretni nem kell. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy az elmúlt négy évben mindössze 10%-kal emelt képviselői alapdíj, a Közép-Európában is kiemelkedően alacsonynak számító képviselői díjak éppenséggel nem a legjobb eszközei a korrupció elleni harcnak. S a magyar nép képviselői és általában politikai osztálya iránti (részben megérdemelt) utálata tolta ebbe a, khm, szürkegazdasági irányba a honatyák fizetését. A képviselők tényleg lehetnének feleennyien, de az egész Seres-féle kezdeményezés nem más, mint egy, a közéletbe eddig sikertelenül betörni kívánó, tehetséges aktivista tematizációs kísérlete arra, hogy maga is része lehessen a gyűlölt rendszernek. És nyilván belülről bomlasszon.
Mint egy mensevik.
