Amióta 
Fodor sem válaszolt), hogy miért van jobb helyen az autógumi őrleményünk a (magyarok lakta) romániai faluszélen, mint idehaza? Hogy miért adjuk el a szén-dioxid kvótánkat ahelyett, hogy megtartásával csökkentenénk a Föld károsanyag-kibocsátását? Az ilyen és ehhez hasonló témák minimum Sebestyén Balázs titkos esküvője szintű figyelmet érdemelnének, de úgyis csak azt kapjuk, hogy hajnali négyig mulatott a násznép. Itt tartunk.
A környezetvédelem láthatóan pénzügyi és igazgatási kérdés, ami azért baj, mert kizárja a zöld lobbit a döntéshozatalból, s a környezetvédelmi szempontok csak abból az aspektusból vetődnek fel, hogy jaj, csak meg ne lássa az EU. Nincsenek ott a kupolateremben a figyelő emberek, akikről tudni lehet, hogy a természet védelme az életük. Nem látszanak a pályán azok akikre jó szívvel voksolhatnának, sőt azok sem igazán, akiket legalább annyira izgat a hungarocell és nejlon fólia jövője, mint a csomagolásban rejlő kínai fos. Csak Oláh Lajos van, meg a nagy érdektelenség.
Az embert kiveri a víz, amikor látja, hogy a szerencsi polgármester saját településének hosszú távú érdeke helyett Hujber Ottó erőműötletét sztárolja pártalapon, vállalva a világörökségnek számító Tokaj-hegyaljai borvidék mikroklímájának-, s esetleg a hungaricumnak számító aszúnak tönkretételét is. Nekem kellemetlen, hogy az UNESCO-nak kell beavatkoznia.
Ne legyenek illúzióink, amíg a böfögve fingó mentalitás, a főutak mentén száz kilométer hosszan szétdobált sörös- és cigisdobozok formájában őrzi erős pozícióit; amíg a Tesco-ból a viszünk a nagyinak is alapon százszámra hordják ki a nejlonzacskókat, nincs sok esélye sem az LMP-nek, sem más, a témát kampányának közepébe helyező formációnak a hathatós, országos képviseletre.
Az is meglehetősen elkedvetlenítő, hogy maníros köcsögnek érzem magam, amikor jelzem, hogy a széttört vécécsésze nem válik háztartási hulladékká attól, hogy több darabban került a kukába. Mert részben jogos a kontra: akkor szólj be, ha megmutatod, hova dobjam! Igen, húsz darab csempére, egy-egy ajtókeretre, mosógépre az ember nem hív konténert, a megunt monitort, billentyűzetet pedig automatikusan dobja a szemétbe. Nagyon nem menő bontóba, hulladéktelepekre furikázni, saját autót bepiszkolni.
Azért a nemsitt.hu jó kezdeményezés, de – amint azt az oldalon elhelyezett építési anyagok mutatják – a nagy magyar közgondolkodás nem ebben az irányban keresi a kitörési pontot, amikor valami számára haszontalantól kíván megszabadulni. Egy kimutatás szerint a magyar ember száz méternél nem tesz meg többet a szelektív hulladékgyűjtés érdekében. Nem tudom, hogy az úgynevezett magyar jóléti társadalom mikor jut el arra a szintre, hogy nem csak azt nézi, hogy a rekesz Sárkány sört hol veszi meg, hanem azt is, hogy a nagy élniakarása után hová hányja szerves és szervetlen maradványait.
Tények, hogy azért ti is rosszabbul érezzétek magatokat:
Magyarországon naponta nagyjából 1 millió 300 ezer nylonzacskó kerül forgalomba. Ezeket átlagosan 20 percig használják az emberek, a plasztikszatyrok lebomlási ideje azonban 300-400 év. A szatyrok a környezetre különösen veszélyesek, több védett madárfaj például, tápláléknak véli a műanyagot, ám elfogyasztása után az állat elpusztul. (Stop.hu)
Egy nagyobb városban a szemét fele csomagolóanyagokból, bolti zacskókból, papírdobozokból, valamint az italcsomagoláshoz használt anyagokból származik. Ez a növekedés pedig még nem is érte el a csúcsát. Budapest óvatos becslések szerint is egymillió tonna szemetet termel, ami az országos 4,5-5 millió tonnához képest óriási mennyiségnek számít. Budapesten naponta 17-18 ezer köbméter hulladékot szállítanak el, ami évente hatmillió köbméterre rúg. (Napi.hu)
Budapesten egyetlen legális inert hulladék (sitt) lerakó működik, ez a Ferihegy I. terminálja mögött, az Orgoványi út végén található (pont a XVII-XVIII. kerület határán).Telefonszámuk nincs, nyitvatartásuk (elméletileg) 06-18 óráig Építési törmelék és föld ártalmatlanítása (mennyiségtől függően): 840-2760 Ft/t (humusz.hu)
