Érdekes közvéleménykutatást készített a Medián, amiben arra keresték a választ, hogy a Fidesz hogyan viszonyuljon a Jobbikhoz. A HVG-ben közölt eredmény és a fenti grafika alapján leginkább a Fidesz vezetőinek főhet a feje: a párt szavazói súlyosan megosztottak a Jobbik megítélésében: 44 százalékuk ellenfélnek, vállalhatatlannak tartja a radikális jobboldali pártot, 37 százalékuk viszont szövetségesnek szeretné látni Vonáékat. A Jobbik szavazóinak pedig több mint kétharmada szeretné, ha a Fidesz összefogna a párttal, a többiek valami miatt nem akarnak együttműködést a Fidesszel (nyilván vagy ultraradikálisok vagy Orbán ellen beoltott exszocik).

 Játsszunk egy kicsit tudománytalanul a számokkal: ha ezeket az adatokat összevetjük az EP-választások eredményével, akkor arányaiban az összes jelenlegi aktív szavazópolgár 30 százaléka nyitott a radikális jobboldali eszmék felé. Érdemes megjegyezni, hogy Ausztriában épp ilyen arányú eredményt értek el tavaly októberben a radikális pártok (együtt többet, mint a mérsékelt jobboldali Néppárt).

 Ezt a kétfelé néző Fidesz-tábort fogta össze eddig az orbáni kettős beszéd. Ha a megváltozott politikai viszonyok közepette cezúrát húznak a narancsos pártban, és a kampányban-kormányzásban elzárkóznak Jobbiktól (és nem teljesítik a felajzott elvárásokat), akkor a szavazóik akár egyharmada átcsúszhat a radikális párthoz. Ha viszont a Fidesz a radi jobbról akar visszaédesgetni támogatókat, akkor a mostani szavazói nagyobbik része fogja 1. vagy tűrni a kettős beszédet 2. vagy új pártok után néz.

 Utóbbi esetben az MDF vagy az LMP jöhet szóba, ezek a pártok is lecsíphetnek pár értékes százalékot, nemcsak a kiábrándult liberálisoktól, hanem a kiábrándult konzervatívoktól. Persze csak ha Dávid Ibolyáékat nem tartja benn az ügyészség meghallgatásuk után... Az viszont a Fidesz felelőssége, hogy a híres narancsos kommunikáció dob-e valami gumicsontot (konzervatív értékeket, szóhasználatot, neadjisten olyan elvű politikát) a szabadelvű-akármilyen konzerveknek, vagy pedig utóbbiaknak továbbra is az árpádsávba csomagolt ingyenebéd fölötti kacsintgatás jut-e biztatásul?