A ma megjelent Heti Válasz részletesen foglalkozik anonym-us barátunk februári levelével. Királyság. Végre. Talán így felrepedhet a hallgatás fala. Annál is inkább, mert Bódis András, a Válasz oknyomozó újságírója talált egy másik levelet is, amely 2009. március 4-én került ki a netre. Ez a másik írás elsősorban a MOL és az OTP elleni orosz agresszióról ír, amelyet Gyurcsányék támogatnak, valamint azzal vádolja Hagyó Miklóst, hogy Stasi pénzek mozgatásából szerezte vagyonát, és mint Gyurcsány-utód, fontos szerepet kaphat a posztgyurcsányi korban. Az írás linkjét forrásaink szerint több száz szoci címre küldték el a március 21-i kongresszus előtt.
Bódis hosszan elemzi a levél tartalmát, és az abban megfogalmazott állításokat veti össze az addig, és az azóta történtekkel. A két levél felvetéseit a Gazprom lobbi, az NBH és a szélsőségek, Szili és Kiss zsarolása, Gyurcsány leköszöntének a megjósolása, valamint a Stasi szál kapcsán elemzi. Az eddig történt események és a háttérinformációk alapján a levelek inkább a valósághoz, mint a meséhez vannak közelebb. (Érdemes elolvasni a lap többi részét is, van benne egy nagy Cseh Tamás interjú, valamint az új polgári közép is bemutatkozik.)
Visszatérve a blogunkra, ígéretünkhöz híven hétfőn beballagtunk a parlamentbe, és szocialista képviselőket próbáltunk rábírni arra, hogy beszéljenek a levélről. Sem Lendvai Ildikó, sem Juhász Ferenc nem kívánt nyilatkozni - nagyon siettek. Annyit azért Juhász Ferenc kérdésünkre elárult, hogy nem vonult vissza a politikától. (A Heti Válasznak Juhász munkatársa azt üzente, hogy „Juhász úr visszavonult a pártpolitikától, és ezen az állapoton nem is kíván változtatni”.) Igazából Gyurcsány Ferenc képviselő urat akartuk megkérdezni a levélről, de ő sajnos nem volt bent a hétfői ülésnapon a munkahelyén.
Sikerült viszont megszólaltatnunk Tóth Károly MSZP-s képviselőt, aki tagja a Nemzetbiztonsági Bizottságnak. Az ő elmondása szerint a honlapunkon keresztül értesült a levélről és kiváncsian figyeli a folytatást, kiderül-e, hogy ez az egész népmese vagy tényleg van valóságalapja. „Népmesei” nyomozásunkban kifogásolta, hogy az egészet leöntöttük egy csokimázzal azaz, hogy a levél írójának kilétét találgattuk.
Az interjú vágatlanul alább hallható. Viszont Tóth Károly szavai, a parlamenti látogatásunk, valamint a levél sokadszori elolvasása után, igazat adunk Tóth Károlynak. Fölösleges a levél írója után kutatnunk. Lehetne szűkíteni a kört. Megvizsgálni a levéltárban, hogy ki volt ott 1989 január végén Siófokon a KISZ nagygyűlésén, ahol már a KB titkáraként vett részt Gyurcsány, és odahívták a városi és megyei KISZ-titkárokat. (A Széchényi könyvtárban átlapoztuk a korabeli újságokat, és bár semmi perdöntőt nem találtunk, a Magyar Ifjúság húsz évvel ezelőtti számaiban vicces dolgokra akadtunk Pálfy G. Istvánról és természetesen a jó öreg Szilvásyról, aki már akkor sem bírt magával, és csak szervezte, csak szervezte a humánpolitikát a KISZ-ben. Erről majd egy külön posztban, a sorozaton kívül emlékezünk meg.)
A személyes benyomásaink alapján van egy határozott véleményünk, de ez mindegy is. Akárki írta a levele(ke)t, tisztelem érte. Mert ilyen vádakat még viccből is veszélyes leírni. 2009 februárjában pedig még veszélyesebb lehetett. Szóval akárki írta, respect. Mi pedig, csatlakozva Bódis kollégához, a levélben megfogalmazott állítások után próbálunk kutatni. Hátha kiesik egy csontváz a szekrényből, mindannyiunk nagy örömére. Ja, és hogy mi a célunk ezzel az egésszel? Csak annyi, hogy ne lehessen személyes- és pártérdekekre használni a magyar titkosszolgálatokat. Mert azok nem arra valók.
