Megszólítottuk Bauer Tamást múlt szombaton az antirasszista tüntetésen. Bemutatkoztunk, elmondtuk, hogy honnan jöttünk és néhány kérdést szeretnénk feltenni neki. Beszélgettünk, arról, hogy miért van itt, hogy milyen borzalmak várhatóak, ha hatalomra jut a Fidesz, belépne-e az LMP-be vagy visszalépne-e az SZDSZ-be. Az interjú végén kérte, hogy küldjük el neki az interjút. Tisztáztuk vele, hogy ez egy videóinterjú volt és sok nyilatkozó van, de azért megígértük neki, hogy elküldjük, mielőtt publikáljuk.
A vágás vasárnap estére készült el. Akkor rögtön feltettem a youtube-ra és elküldtem neki a linket, hogy ott megnézheti magát és jelezheti, ha valami kifogása van ellene. Hétfő reggelig nem jött válasz, így kitettük a posztot. Aztán hétfő este jött egy e-mail, mely szerint: „Sajnálom, de van kifogásom. Abban maradtunk, hogy előbb elküldi nekem, és utána teszi közzé. Ön viszont azt küldi el nekem, hogy hol nézhetem meg a Youtube-on, ahol már nyilvános. Ez az eljárás nem korrekt. Ez ellen van kifogásom, ezért kérem, hogy vegye le.”
Oké, tényleg nem volt korrekt, hogy nem pixelágyon vittük a videót két kézben az idős mesternek. Tényleg nem volt korrekt, ezért levettük a videót. És Bauer helyett Fábryt szólaltattuk meg:
De, utóirat gyanánt, lenne néhány észrevételem azzal kapcsolatban, hogy mi a korrekt és mi a nem korrekt.
[Nem korrekt ÁVH-snak lenni. Nem korrekt körmöket letépni.] Nem korrekt kommunistának lenni '56 után. Nem korrekt az oroszok seggét nyalni '56 után. Nem korrekt belépni a pártba '56 után. Nem korrekt kilépni a pártból, AZÉRT mert, a művi terhességmegszakítások engedélyezésének megszigorítása ellen tiltakozunk. Nem korrekt a Hazafias Népfrontban bohóckodni. Nem korrekt a rendszer kivételezettjeként külföldre járni, és a tervgazdaságról előadásokat tartani, közben meg ellenzékit játszani.
Aztán nem korrekt fasizmusról, megtorlásról és csőcselékről prédikálni úgy, hogy a tulajdon édesapánknak egy hajszála sem görbült, egyetlen kényelmetlen kérdést nem kapott a Magyar Köztársaság Bíróságán a vádlottak padján, annak ellenére, hogy a tulajdon édesapánk, ÁVH-s kihallgatótisztként nagyon sok kényelmetlen kérdést tett fel ártatlan embereknek, egy Rákosi nevű hóhért szolgálva. Ilyenkor az a korrekt, ha az ember mélyen hallgat, és hálát ad a jó istennek, hogy nem volt felelősségrevonás a rendszerváltás után. Ilyenkor az a korrekt, ha valaki jó messzirre elkerüli a közügyeket. Ilyenkor nem korrekt fasizmust ordibálni. Mert Bauer úr, mind a ketten tudjuk, hogy ha itt fasizmus lett volna, akár az Antall-nácik, akár az Orbán-nácik alatt, akkor az a minimum, hogy előveszik egy nagy tárgyalás keretében azokat a régi jó ÁVH-sokat.
Aztán nem korrekt provokálni sem.
Mert emlékszem egy régi történetre. Bizonyára Ön is. 2002-ben a választások első fordulója előtt, Orbán országjárása részeként volt egy választási gyűlés valahol BAZ megyében (talán a településnév is eszembe jut majd, ha jobban megerőltetem magam). Sokan voltak. És Ön ott állt a tömeg közepén. Kicsit magányosan, kicsit szerencsétlenül. Emlékszik, ez volt az az idő, amikor a köteles beszéddel riogatta Gyurcsány az országot. Mert hát az ő ötlete volt, valljuk be. Meg volt még valami lúzer SZDSZ-es bohóc is a tömegben, aki valami táblát lengetett. Ott álltak és hallgatták Palpatine Orbánt, és azt várták, hogy majd valami magáról megfeledkezett fidesznáci ad maguknak egy pofont, pont akkorát, hogy beleférjen az esti híradóba. Aztán hetekig lehessen rajta rágódni meg választást nyerni. Ennyit minimum megér egy pofon, nem, Bauer úr?! Aztán nagyon meglepődött, amikor egy kislány odament magához, és adott egy Fidesz választási programot. Mi küldtük, Bauer úr, így utólag bevallhatom. És közben messziről nevettünk. Olyan esetelen volt, amikor átvette. Nem erre számított. Aztán emlékszem, ahogy a gyűlés végén egyedül, egy Fidesz-programmal a kezében elballagott. Sajnáltam magát, tényleg nagyon szerencsételenül festett néhány ezer tapsoló és viktorozó ember között. Sajnáltam, pedig valljuk be, nem volt korrekt, amit csinált.
Ma már nem sajnálom. Ma már nem sajnálom azokat, akiknek nem volt más programjuk, csak a gyűlölet- és félelemkeltés. Mert hát ugye csak ez maradt. Meg az esernyők, meg az 1992 óta begyakorolt koreográfia. És közben tönkrement az ország, tönkrement a gazdaság, maguknak meg nem maradt más, csak azok a kibaszott esernyők és az üvöltve elszavalt „Nem tudhatom”. Bauer úr, néhány kinyitott esernyőnél azért többet érdemelnének a romák, nem?! De hát sajnos nem maradt más.
Azért ne féljen, Bauer úr! Nem lesz itt már semmi borzalom. A fizetett operettnáci ügynököket leszerelik, amint elmegy a maga kormánya. Magával meg már régen nem foglalkozik senki, úgyhogy majd tart jó kis előadásokat a reformról a Táncsics Alapítványnak. Mondjuk itt, a youtube-on, mondjuk 56 ember előtt.
