Köln leghíresebb szülötte kétségkívül Konrad Adenauer. A modern Németország első kancellárja, aki a szarból hozta vissza az országot, mi az hogy, nagyon is.
De a gyurcsányi utalások nem méltóak ehhez az államférfihoz, aki a német történelem legnagyobb tragédiája után 18 éven át, 1945-től 1963-ig irányította az ország nyugati felét. A nulladik óra után 18 évvel már a német gazdasági csodáról, a jóléti állam világszerte ismert példájáról beszélt mindenki. Köln szülötte ma is példakép lehetne magyarországi politikusainknak, vessük össze, hol tartunk például a mi nulladik óránk után húsz évvel...
Konrad Adenauer 1876 január 5-én, Johann Konrad Adenauer és Helene Scharfenberg harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Az erősen katolikus, kispolgári családi háttér alapvetően meghatározta későbbi személyiségét.
Már fiatalon szerepet vállalt a közéletben, szinte mindegyik egyetemen tagja volt a katolikus diákmozgalomnak. Élete végéig különösen elkötelezett maradt az Arminia Katolikus Diákegylet iránt. Egyetemi évei után csatlakozott a katolikus párthoz (Centrum Párt), 1906 és 1917 között Kölnben polgármesterhelyettes. 1917 és 1933 között, majd 1945-ben Köln főpolgármestere volt. A Porosz Államtanács elnöke volt 1921-től 1933-ig. A nemzetiszocialisták felmentették tisztségeiből, nyugdíjazták, majd 1934-ben és a Hitler elleni merénylet után (1944. július 20.) bebörtönözték.
A háború után részt vett a Rajna-vidéki CDU megszervezésében, amelynek elvei a katolikus társadalmi tanításra épültek. Az országosan egységesülő pártnak is vezető személyiségévé vált. 1948-ban a nyugat-német alkotmányt kidolgozó Parlamenti Tanács elnöke és egyben irányítója. Az 1949-ben kancellárrá választott Adenauer (Nyugat-)Németországban stabil demokráciát kívánt létrehozni, és a háborús vereség utáni elszigeteltség, kiszolgáltatottság leküzdése érdekében célul tűzte ki az ország csatlakozását az akkor alakuló európai, illetve atlanti szervezetekbe. Ez a törekvés vezette őt a francia külügyminiszter, Robert Schuman tervének felkarolására is, ami elvezetett az Európai Szén- és Acélközösség, végül hat állam részvételével az Európai Gazdasági Közösség létrejöttéhez. Az ő kezdeményezésére lett Bonn az NSZK fővárosa.
Tizennyolc évnyi kancellársága alatt helyreállította az ország szuverenitását, elszívta a békepipát az ősellenség franciákkal, aláírta a NATO-hoz való csatlakozást és az EGK alapító dokumentumát, és hajlíthatatlanul ragaszkodott a szovjet megszállás alatt létrejövő NDK el nem ismeréséhez (Hallstein-doktrína). Minisztere és későbbi kancellári utóda, Ludwig Erhard segítségével, a Marshall-terv felhasználásával létrehozták a keresztényszociális jóléti államot, amely egyúttal Európa gazdasági motorja is volt.
Adenauer igazi, modern reakciós volt: a kommunizmus és a nácizmus kérlelhetetlen ellensége, konzervatív-keresztény alapelveket követő, nemzetközi tekintélyű, nemzeti érzelmű államférfi volt. Nélküle más lenne a mai Európa. Ha csak rajta múlt volna, más lenne a mai Európa.
Nekünk Konrad kell.
