Hideg vizes vödrökkel kergetni a csajokat, és közben gyors ütemben lerészegedni bizony jó mulatság. Annyira jó, hogy nemcsak a Régi Magyarok éreztek rá az ízére, hanem egészen távoli népek is. És közülük olyanok is akadnak, amelyeknél a népies vizespóló-konteszt még nem puhult odáig, hogy csupán Marika mama kötelező lekölnizését - és komplett élettörténetének évi egyszeri figyelmes végighallgatását - vagy a PS2 beszerzésére félretett összeg picit kínos, de gyors gyarapítását jelentse.

 Ott vannak például a thaiok,akiknél április 13-án kezdődik a háromnapos Songkran ünnep, vagyis a hagyományos Újév. Az ünnep fénypontja - miután megmosták a Buddha-szobrokat és végighallgatták a kegyes prédikációkat, s a szerzeteseket is ellátták némi kajával - az össznépi locsolkodás. Na, ez nem úgy néz ki, mint nálunk, ott nem tűnnek fel az utcán zöld vagy lila zakót viselő bajszos urak és kisebbségi fiatalemberek, s a csajok sem otthon várják kiöltözve és feszengve a hódolókat. Hanem mindenki kimegy az utcára nagy vödrökkel, lavórokkal, vájdlingokkal meg vízipisztolyokkal, és pofán önti, akit csak ér. Ez nem számít sértésnek, hiszen minél több vizet locsolnak valakire ilyenkor, annál nagyobb szerencséje lesz. Az igazán menők dzsipekkel meg teherautókkal járják az utcákat, s a platóról fröcskölik a járókelőket; a csajok meg megmutathatják, hogy mi lapul az ingecske alatt, így ők is örülnek. (Nem kell aggódnunk, a thaiok ünnepét az éppen most zajló zavargások sem fogják elrontani.)

 Az ünnep egyébként buddhista megtisztulási szertartásokból, illetve buddhizmus előtti népszokásokból ered. A Kínában élő thaiok (daiok) például azt mesélik, hogy volt egyszer egy szörnyeteg, amely rendszeresen cseszegette őket, ráadásul évente egyszer elrabolt tőlük egy fiatal lányt, hogy a feleségévé tegye. Amikor a hetedik luvnyát is elvitte, az elhatározta, hogy véget vett ennek a rossz szokásnak, leitatta a szörnyet, s kiszedte belőle, hogy mi a gyenge pontja. Persze a haja volt az. Úgyhogy a hetedik menyecske összebeszélt a másik hattal, a szörny álmában levágták a haját, a nyakára tekerték egész addig, amíg le nem esett a feje. Ekkor azonban a fej tüzet kezdett árasztani, amelyet sehogy sem tudtak eloltani. Végül az egyik csaj felvette a fejet a földről, s a tűz elaludt. Ha viszont letette, megint tüzelni kezdett. Így aztán a hét nő elhatározta, hogy rotációs alapon mindegyikük egy évig fogja tartani a fejet, így az nem okozhat kárt. Amikor pedig újévkor véget ért a turnus, a daiok tetőtől talpig megmosdatták a fejet addig tartó lányt, mert bizony a fej büdös, mocskos, véres és undorító volt. Ebből alakult ki aztán a vízfröcskölő ünnep.

 Persze ez csak mese, a lényeg nyilván mindig is a csajozás meg az ivás volt. A dolog manapság annyira kezd eldurvulni, hogy a kormány korlátozni igyekszik a fröcskölést, mert az ünnep idején évente több százan meghalnak ittas vezetés okozta balesetben, és a féktelen locsolás is sok sérülést okoz. De persze egy népszokást nehéz felszámolni, nálunk sem sikerült senkinek megszüntetni az adócsalást, így valószínűleg a thaiok is fröcskölnek majd, amíg világ a világ.

 Mi meg bazmeg mehetünk megint Marika mamához.

***

***