Kinyúlt pólóm szövetszálai közé fúródott az áprilisi napsugár, mikor szörnyű mackóalsóban, Adidas tornacipőben (Made in China) leszálltam a börzsönyi kis falúu krimója előtt a kerékpárról. Persze sör, bent pedig három 15 vagy 25 éves cigány srác (nehéz korukat belőni) félig leengedett szemhéj alól fürkészte a külvilágot.
Megmozdult bennem az előítélet, de úriember disztingvál. Rendelés után azért kihúzódtam az intézmény előtt hagyott bringák mellé. Fátyolos tekintetű fiú utánam. Gondoltam, hogy itt bizony minimum beszélgetés lesz, de arra nem, hogy ebből rögtön kiderül, mennyi feszültség van benne. Láthatóan barátkozni akart, kicsit elegyedni a messziről jött emberrel, de a szövegébe olyan kliséket szúrt, amik meglehetősen komikussá tették a mondandóját.
- Ne haragudjon már, hogy megszólítom – nyitotta fel teljesen a szemét, de honnan jöttetek?
- Budapestről. (Nem nagyon akaródzott diskurálni.)
- Ez, az, amaz, de nem vagyunk mi rosszak, csak fenn nyomják a feszkót a városi romák. Na, hogy mondjam neked, hogy te is megértsd (minden második mondata ezzel kezdődött, s bevallom, jólesett, hogy így vesződik velem) a romáknak haza kell szállítaniuk ezt-azt, de én például kivittem egy buszos csoportot egészen a Nagyhidegig, nagyon szép helyet mutattam meg nekik. Aztán adtak volna ezért pénzt, de nem fogadtam el. Elkísértem őket a cukrászdáig, a süteményt fogadtam csak el.
Ekkor megfázott barátom, aki végigköhögte a túrát, megköszörülte a torkát. Fordult a kocka.
- Ne morogj te, mert… ne morogj!
- Nem morogtam.
- De morogtál, ne tagadd! Én nyugodt gyerek vagyok, innen még egy bicikli sem tűnt el, de azt nem szeretem, ha valaki morog.
Haverja a háttérből a bringás résznél ugyan közbeszúrta, hogy mi autóban utazunk, de ez akkor fel sem tűnt. Később, rekonstruálva a párbeszédet, megállapítottuk, hogy Á-ból B-be mi is autóban utazunk, tehát közbevetése korrekt.
Aztán arról is hosszasan értekezett, hogy nem veszik őket emberszáma, nyomorban élnek. Állításait az öltözéke hitelesítette. Értésünkre adta, hogy tulajdonképpen mi is olyan városi csávók vagyunk, akik lenézik a szegény cigányt, s bár ő ezt nehezen viseli, azért Z. barátomnak egészen értelmes feje van.
Kicsit hümmögtünk, aztán szevasztok, szevasztok. Nem hívtuk meg egy pohár sörre. Így nézett ki a Börzsöny lábánál a magyar–roma párbeszéd.
