Hétfőn a parlamentben a mezei képviselő státusz felé menetelő Gyurcsány Ferenc ellenzékellenes kirohanása elfedett néhány fontos dolgot. A honatyák szavaztak például a paksi atomerőmű bővítését támogató határozatról: nagyjából konszenzus alakult ki, 330-an voksoltak a javaslat mellett, hatan ellene, s tízen tartózkodtak. Ami miatt érdekes a dolog: a jövő nemzedékének ombudsmanja, Fülöp Sándor kemény kirohanást intézett a terv ellen. Szerinte a nukleáris energia „durván sérti a jövő nemzedékek jogait”.
Ezért is érdekes, miképpen vélekednek széles dolgozói tömegek az atomenergia felhasználásáról. A Nézőpont Intézet a Reakció kommuna felkérésére 1000 fő bevonásával, telefonon végzett kutatást, amiből az derül ki, hogy a megkérdezettek 54 százaléka inkább igen, 25 százaléka inkább nem támogatná Paks bővítését. A nagyjából hasonló nagyságrendű elutasítás a hatvan év fölöttieknél a legalacsonyabb (21 százalék), a 30-44 év közöttiek között a legmagasabb (28 százalék). Aki gyerekként-kamaszként élte át Csernobilt, jobban irtózna az atomtól? Vagy a fiatalokat jobban megfogja a Greenpeace antinukleáris romantikája? Még egy érdekes dolog: jelentős különbség a két szavazótábor között. A szocialistákkal szimpatizálók 17, míg a fideszesek 30 százaléka elutasító a bővítéssel kapcsolatban. Mi ennek a magyarázata? A jobberek komcsi ármánynak, míg a balosok Jani bácsi modernizációs örökségének tartják az atomot?
Érdekes a második dia is: minél magasabb az iskolai végzettség, annál nagyobb a hajlandóság Paks bővítésének támogatására.
És szerintetek? Kell nekünk még több atom, vagy jó lenne valami másra berendezkedni? Lesz elegendő tárolókapacitás, mennyibe kerül nekünk ez az egész? Zöld a cucc, vagy éppen ellenkezőleg: Paks bővítése egyenlő a sugárszennyezett folyókkal, mutáns cserebogarakkal, az állandó üzemzavarokkal?
Indulhat a szigorúan szakmai vita.
