Egy film és egy könyv. Majdnem ugyanarról szól mindkettő. Két kisgyerek, mindkettőnek menekülnie kell az országból. Drámai korrajzok a kommunizmusról.

 Az Amerikai rapszódia, a filmrendező, Gárdos Éva gyermekkorának igaz története. A Rákosi rendszer elől menekülő szülők, Budapesten hagyják a kisebbik lányukat, Zsuzsit, aki még csak pár hónapos csecsemő akkor. Elvileg őt is át kellene csempészni a határon, de végül a nagymama nem meri rábízni az unokáját egy idegen asszonyra, aki zsákban, bealtatózva vinné el a kisbabát. 

 A család darabokra hullik. Zsuzsit nevelőszülők bújtatják egy faluban. A nagymamát kényszermunkatáborba viszik. A szülők és Zsuzsi nővére pedig Amerikában telepednek le. Hatévesen sikerül végül visszaszerezni a gyermeküket.

 Nem szoktam sírni filmeken, de az Amerikai rapszódia alatt legalább négyszer könnyes lett a szemem. Kettős dráma: egyrészt a kommunista rendszer borzalmát mutatja be, és az életveszélyes menekülést, másrészt egy kislány rettentő dilemmáját, akinek két családja van. Döntenie kellene, hogy kik a szülei? Kit szeressen? A nevelőszüleit, vagy az igaziakat?

 Hasonló témát dolgoz fel a Csengőfrász című könyv. Az író, festőművész Szabó Balázs is saját történetét meséli el. Szabó Balázs is elveszti a szüleit, de nem a rendszer miatt, hanem egy rettenetes válás után. A nagyszülei nevelik a Balaton partján, édesapját évekig nem látja, édesanyja pedig nem érdeklődik különösebben iránta. Hihetetlenül vágyik édesapja után, aki a legnépszerűbb színész akkor Magyarországon. 1956-ban apja is és ő is részt vesznek a tüntetéseken, szemtanúja a rádió ostromának, a Kossuth téri sortűznek, sőt még az ávósok lincselésének is. A forradalom után két ávós háziőrizetben tartja őket, és a tizenéves Balázs egyedül megszökik. Magányosan, golyózápor közepén kúszik át a határon. Végül édesapjának is sikerül elmenekülni és ők is Amerikában telepednek le.

 Szabó Balázs könyve elképesztően izgalmas. Csodálkozom azon, hogy ilyen kusza családi körülmények ellenére, hogyan maradhatott normális. Egy anya, aki nem szereti a fiát, egy imádott apa, akinek nem jut rá ideje és csodálatos nagyszülők, akik óvják és dédelgetik a magányos unokát. Balázs tipikus elvált szülők gyermeke, akinek ügyesen kell lavíroznia a családi frontok közt. Másrészt el kell viselnie, hogy másodrangú állampolgár, akit kisiskolásként rendszeresen lefasisztáznak a tanárok, polgári származása miatt. Együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy rokonai eltűnnek, éjszaka pedig bármikor megszólalhat a rettenetes csengő.