Március 15-én este a Nemzeti Színházba volt jegyünk, az Atáliára. A szomszédos Művészetek Palotájában az esti díszelőadásra készültek, a környék tele kordonokkal, néhány méterenként rendőrök, illetve az őrezred emberei álltak. Pekingben, az olimpia ideje alatt kevés helyen (leginkább csak a Tienanmen téren) láttam akkora rendvédelmi készültséget, mint amekkora a magyar kormányfő ünneplését kísérte. Ahogy a - rendőröket nem számítva - teljesen kihalt környéken sétáltunk, és az előlünk félrehúzott kordon megcsikordult a betonon, furcsa érzés fogott el: ilyen lehet a híres phenjani éjszakai élet. Aztán az előadás végeztével a t. színházi közönséggel még megkerültettek egy kiterjedtebb építkezést, mert nem mehettünk vissza arra, amerről jöttünk.
A hűvös márciusi éjszakában így kitűnő alkalmam nyílt elgondolkodni, hogy milyen tünetei vannak a komcsi hatalomgyakorlásnak:
1. Budapestet a nemzeti ünnepeken úgy telerakják beléptetőkapukkal és kordonokkal (legalább 50 tonnányival), hogy az egy közepesen autoriter államnak is becsületére válna. Az állami rendezvényeken több a rendőr, mint az ünneplő. Elkobozzák a cumisüvegeket és a gyümölcsöket is. (Néha a tetőkön mesterlövészek emelik az ünnep fényét.)
2. Büntetőjogilag szabályozzák a tojásdobálást, sőt, már annak előkészületét is. A rendezvényekről már nemcsak a hangosan tiltakozókat viszik el, de a 12 pont egyikét idéző transzparensért is előállíthatja a rendőrség a népet.
3. Míg a rendőrséget általában a leépítés és a forrásmegvonás jellemzi, tömegoszlatási feladatokra és felszerelésekre mindig jut pénz bőségesen.
4. A közszolgálati munkaviszonyba beleszámítanak az MSZMP kötelékeiben eltöltött évek is.
5. Szabad Sajtó díjat kap Andrassew Iván, a Népszava újságírója.
