Értjük mi, hogy mi van.

 Az van, hogy a Fidesznek annyi törzsszavazója van, amennyi pont ahhoz elég, hogy a választásokat éppen csak elveszítse. Se több, se kevesebb. Na jó, néha kevesebb. Ez bizony kurva kellemetlen.

 A Fidesz agytrösztje számára – ha van ilyen – adott a feladat: a meglévő két és fél millió mellé szerezni még néhány százezer szavazatot, míg a szoci nyuggerekből és kultúrház-igazgatókból annyit otthon tartani, amennyit csak lehet. Igazi, férfihoz méltó feladat.

 Be is vannak szarva tőle.

 A féknyomos gatya pedig évek óta meghatározza a Fidesz politikáját és kommunikációját. Gyáva volt a 2006-os kampány is, s azóta is a „Jaj, csak nehogy olyasmit mondjunk, amivel bárkit is elriasztunk!” jelszó a meghatározó. Így aztán a Fidesz már időtlen idők óta nem mond semmit. Emlékezzünk csak, a 2006-os választásra az utolsó pillanatban fércelték össze a választási programot, a programadó kongresszusra éppen hogy le tudtak fénymásolni belőle pár példányt a küldötteknek – aztán a választás előtti napokban ezt is félredobták, s megindult az ötletelés a 14. havi nyugdíjjal meg a Budapest-minisztériummal. „Azért nincs programunk, nehogy az MSZP ellopja” – indokolták, s az embernek égett a pofájáról a bőr.

 Nagyjából ezt a vonulatot képviselte Orbán Viktor idei évértékelő beszéde is. Erre nem is érdemes túl sok szót vesztegetni. Sokkal jobb lett volna, ha a Fidesz elnöke felolvassa mondjuk A papucsszaggató királykisasszonyok című magyar népmesét – rövidebb is lett volna, a közönség is jobban élvezi, és még annyi támadási felületet sem kínált volna az ellenfeleknek, mint a pénteki értekezés az új világkorszakról meg a reménytelenség embereiről. Így persze legalább mindenki gyorsan elfelejti az egészet. Mi speciel már el is felejtettük, úgy kellett visszanéznünk, hogy valamit írni tudjunk róla.

 Persze értjük, nagyon is értjük. Meg azt is tudjuk, hogy ha Orbán Viktor kimond két számot, akkor azonnal jön egy hiéna, Nyakó István vagy egy milliomos független nyugdíjasszervezet, és darabokra cincálja. Mégis azt mondjuk, hogy ez így nem fog menni.
 

***

 Jelenleg két ok van arra, hogy valaki a Fideszre szavazzon. Egyrészt, 1998-2002 között Orbán egy hibákkal és hülyeségekkel teli, de elviselhető kormányzást folytatott, s az ő ideje alatt még nagyjából működött az állam, sőt a makrogazdasági mutatók kifejezetten jók voltak. Másrészt az elmúlt hét év MSZP-SZDSZ kormánya a balfaszság, a pancserség, a züllöttség, a korrupció és az antidemokratikus hatalomgyakorlás olyan mélységeibe ereszkedett, amelynél – reméljük – csak jobb jöhet. Ha azonban beleszámítjuk a képletbe, hogy 2002 már igen régen volt, s hogy a Fidesz az elmúlt 7 évben az égvilágon semmi elismerésre méltót, szerethetőt vagy jó szívvel támogathatót nem csinált, a helyzet korántsem olyan rózsás Orbánék számára. Ráadásul a Fidesz kommunikációját tíz éve tervezők mindig remek stratégiákat dolgoznak ki, csak éppen rendszeresen megfeledkeznek arról, hogy az ellenfél is a pályán van, s neki is vannak húzásai. Méghozzá olyanok, amelyekkel szemben a Fidesz rendszeresen alulmarad. Aztán jön a rinyálás baloldali médiatúlsúlyról meg választási csalásról, ami remek ürügy arra, hogy a tanulságok ne legyenek levonva. Orbán Viktor maga tíz éve azt játssza, hogy nem veszi fel a kesztyűt, elbeszél az ellenfél felett – hogy ez a taktika mennyire sikeres, az látható.

 S ha már a kommunikációs harcnál tartunk: a gyávaság és a semmitmondás, amely a Fideszt jellemzi, éppen azok a tulajdonságok, amellyel a szocik a leggyakrabban – és leghatékonyabban – támadják Orbánt és pártját. Éppen az a fő üzenet, hogy míg Gyurcsány meg mer lépni bizonyos lépéseket (persze nem mer, de ez most nem lényeges), addig a Fidesz nem hajlandó változtatni; s hogy míg Gyurcsánynak legalább van valamilyen programja (ez sem igaz, de ez is mindegy), addig a Fidesznek az égvilágon semmi ötlete nincs. Mindez remekül beleilleszkedik a balliberális oldal legfontosabb és leggyilkosabb – s immár két évtizede sulykolt – tételébe, miszerint míg a ballibek, ha nem is tökéletesek, de legalább értenek valamihez, s képesek elirányítgatni egy intézményt, addig a jobboldal ideológus pancserekből áll, akik még egy fontos iratot sem tudnak tisztességesen iktatni.
 

***

 Amúgy tényleg, van valakinek fingja arról, hogy mit csinálna Orbán kormányra kerülve? Persze, lehet találgatni, meg következtetéseket levonni az 1998–2002 közötti időszakból, illetve a Kéri-féle titkos beszédből – azt azonban valljuk be, hogy egy kormányra készülő párttól ez kevés. Nagyon gyorsan össze kéne hívni egy csomó kockafejű, szemüveges szakértőt, és megmutatni őket a kamerának; aztán íratni velük egy háromezer oldalas anyagot, ami tele van számokkal, hárombetűs rövidítésekkel meg idegen szavakkal, s ezt kitenni a kirakatba, erre támaszkodni beszéd közben, ezt cipelni stúdióról stúdióra. És a nagy szavak mellett kis szavakat is mondani.

 Mert a szocialisták és a liberálisok tényleg teljesen szétzüllesztették ezt az országot, s reális esélye csak a Fidesznek van arra, hogy leváltsa őket. 2010-et nem kéne elbaszni. Ja, és a 2010–2014 közötti időszakot sem.