A sok politikai hülyeség között két izgalmas kiállításra hívjuk fel a figyelmet. Szánjunk rájuk egy-két órát, megéri! A reneszánsz most nyílt, az avantgárd most zár szombaton, úgyhogy kezdjük az utóbbival. A felvidéki születésű A. Tóth Sándor kalandos élete során volt portrérajzoló, népdalénenekes, cserkészvezető, bábjátékos (az Arc-en-Cielben, amely egy magyar bábszínház volt Párizsban a két háború között) és grófi magántanító, aki a rajz és művészettörténet szaktárgyain kívül matematikát és nyelveket is oktatott. Járt tanulmányúton Amerikában, Erdélyben és Bécsben, tehát sokoldalú műveltséggel bíró, autonóm gondolkodású, igazi művész-polgár volt, olyan, amilyenből ma már csak mutatóban akad. Szombaton 10:00 és 18:00 között tekinthetőek meg a képei a Hegyvidék Galériában (Bp. XII. Városmajor utca 16.) - a hely a Déli pályaudvartól két perc, de a Moszkva tértől is csak egy lightosabb séta.

 Nagyobb időutazás a most nyílt grandiózus szentendrei reneszánsz kiállítás, amely előtt még csak azért nincsenek kilométeres sorok, mert a sznobok nem hallottak róla, és persze Budapest határain kívül esik, ami sok lusta embert visszatart. Pedig a HÉV negyven perc alatt zötyög ki kedvenc kamaszkori bohém városkámba, ahol negyedórás gyaloglás után el sem téveszthetjük a Ferenczy múzeumot. (Fő tér 6.) A Bergamói Accademia Carrara ötszáz éves képei a reneszánsz Lombardiát, sőt Itáliát hozzák el a maguk eredetiségében. A tárlat érdekessége, hogy a több milliárd értékű anyagot a magyar főváros elől szerezte meg Pest megye és Szentendre, úgyhogy a vidéki múzeumok egyaránt nem ítéltettek "másodközlésre" - ha ügyesek a vezetőik és persze sikerül ennyi szponzort összeszedniük. dél-kelet-magyarországi olvasóink örülhetnek, mert a kiállítást a hazaszállítás előtt még továbbviszik Békéscsabára is. De most nyár végéig irány Szentendre! Utána kötelező lángos két házzal odébb, majd fakultatív andalgás a Duna-korzón.