Az elmúlt hét év sok mindenről szólt, de a történelmi tudat ápolásáról, a Kádár-rendszer alatt megtört magyar nemzeti identitás építéséről éppenséggel nem. Akármerre nézett az ember a kultúrpolitikában, inkább az 1998-2002 közötti eredmények rombolása, jobb esetben csendes eltemetése folyt.
De hagyjuk az ártalmas emlékezést, hiszen ma dicsérni jöttem a kormányt. Vagy legalább az oktatási tárcát. Egyetlen húzással ugyanis többet tettek a fiatal nemzedékek történelmi neveléséért, mint három Hídember és két Sacra Corona. Persze a kezdeményezés nem az ő érdemük. 2004-ben egy lelkes csapat, Várhegyi Bulcsú programozó vezetésével előállt egy ötlettel: mi lenne, ha egy számítógépes stratégiai játékban modelleznék az 1848-as szabadságharcot. Önszorgalomból el is készítettek egy játszható demót.
Érdekes kérdés, hogy egy programozó, aki a piacon sokkal többet kereshetne a tudásával, miért fog egy ilyen misszióba. Mivel Várhegyit a magyar sajtó eddig inkább rosszindulatúan basztatta, ahelyett, hogy elismerte volna, tőle ezt nem tudhattam meg, találgatni meg nem akarok. Amit csinált, az egyszerűen első osztályú volt, élvezeti értékében az 1848 jobb volt, mint bármelyik tízszer akkora költségvetésű nyugat-európai vagy amerikai játék a kategóriájában. A felvidéki Limpár Péter történésznek hála, realisztikusan mutatta be a korszakot. A realizmus ebben az esetben azt jelentette, hogy politikailag nem volt korrekt a játék, hiszen a mai határainkon kívül eső magyar országrészeket kellett védelmezni sokszor szerb, román és szlovák felkelőkkel, vagy éppen horvát és osztrák erőkkel szemben. Az összekötőszövegek pedig olyan történelmi emlékeket idéztek, amelyeket szorgalmasan próbált elfeledtetni velünk a magyar oktatáspolitika.
És itt jött a csavar, ami már akkor is meglepő volt: A Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium 2005-ben megvette a jogokat a fejlesztőktől, és szabadon elérhetővé tette mindenki számára. Ezzel elindult egy olyan sorozat, ami minden elismerést megérdemel. 2006-ban jött ki a Rákóczi-szabadságharcot feldolgozó Pro Libertate, 2009-ben pedig a Hunyadi hadai. Ebből is világos, hogy az egyébként – bár ez politikai munkásságában nem nagyon látszik, – történész Hiller István miniszterként támogatta a fejlesztőket, ha kevesebb lelkesedéssel is, mint elődje. Szinte ez volt egyébként az egyetlen program a Szadi ötletei közül, amelyik túlélte a váltást, a Hiller-úttörőcsapat olyan lendülettel vágott rendet a liberók között.
Ha a három eddig megjelent játékot megnézzük, akkor elmondható: az a pár tízmillió forint, amelyet a Várhegyi-féle Huszár Games támogatására fordított Magyar és Hiller, a magyar nemzetpolitika ár-érték arányban talán legjobb befektetése volt, nem csak 2002, hanem a rendszerváltás kezdete óta (1990 előtt nemzetpolitikáról nem beszélhetünk, hiszen a „nemzet” szót Kádárék értelmezni sem tudták). Kérdés, hogy ez volt a cél-e, de mégis.
Ezek a játékok nemcsak élvezhetőek még felnőtt fejjel is, de történelmet tanítanak. Nem bifláztatva, egy unalmas könyv lapjairól, hanem úgy, hogy megragadják a fantáziát. Bárki, aki végigjátssza őket, megtanulja a történelmi Magyarország földrajzát, természetessé válnak számára olyan városnevek, mint Brassó, Kolozsvár vagy Gyulafehérvár. Rájön arra is, hogy Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken is élnek magyarok, nem magyarul beszélő románok, szlovákok, szerbek, hanem magyarok. Arról pedig szó sincs, hogy gyűlöletre vagy nemzeti ellentétekre nevelnének, mindössze kendőzetlenül bemutatják, mi is történt valójában. A Hunyadi esetében éppenséggel nagyon is polkorrekt a példa, itt Magyarország szerb, havasalföldi és albán szövetségben, (történelmileg hű, bár a „merjünk kicsinek lenni” szoclib gondolkodás számára valószínűleg szerénytelen módon) a térség vezető erejeként harcol a törökkel.
Várhegyi és Limpár állítólag egy új játékon dolgozik. Talán 1919 lesz a címe. Ha ez igaz, reméljük, a jelenlegi magyar baloldal szembe mer nézni azzal, mi lett volna, ha hőseik, Károlyi Mihály őszirózsásai nem kergetik szét a hadsereget a meginduló szerb-román-cseh invázió hajnalán. Akárhogy is lesz (kapnak-e támogatást a projekthez, vagy nem), gratula Huszár Games! Sőt, gratula Magyar Bálint, ebbe véletlenül beletrafált Szemere Berci dédunokája.
A játék pedig letölthető innen.
