A szombati (vasárnap hajnali) veszprémi mészárlás sokkolta az országot, pedig nem a semmiből jött, spontánul összeverődött csoport gyilkolt Veszprémben. Tavaly nyáron az enyingi és környékbeli cigányok emlékezetes egészségügyi sétát tettek Siófokon, a Petőfi sétányon:

 Hol volt ezalatt a rendőrség, aminek a legkisebb Magyar Gárda-vonulásra is van több csapatszállító mikrobusznyi testpáncélos embere? Volt-e oszlatás? A pocakosodó fekete mellényesek katonásdija a félelmetesebb, vagy a videón látható irreguláris ődöngés?

 Az IndexVeszprém riportja sokat elárul az enyingi hétköznapokról:

- Maga csak ne sokat kérdezősködjön, mert úgy jár mint a leszúrt kézilabdázó. Itt olyan roma hadsereg van, hogy attól még a helyi rendőrök is félnek, egyikük szájába már dugtak pisztolyt, pedig csak igazoltatott egy vasakkal megrakott autót - így fogadták az indexveszprémet az egyik enyingi kocsmában, ahol olyan hír járja, hogy Marian Cozma és a veszprémi kézisek támadói a településhez köthetők.

(...)

Az emberek nem csak az eső miatt nem szívesen mentek ki az utcára. A helyiek tökéletesen tudják, hogyha azokról a veszélyes személyekről van szó, akiket ismernek a településen, akkor mindenkinek van oka félni. Ezektől a személyektől az enyingiek és környékbeliek távol tartják magát, alvilági körökben is félelmet keltő, igencsak kemény, 100-150 fős társaságról van szó. Úgy hírlik, velük még a fehérvári maffiaper egyik vádlottja, Abu Mohamed sem mert kikezdeni. Elzavarták őt a városból.

(...)

- Tudja, ezek olyan fickók, ha ők azt mondják itt a rendőrnek, hogy nem vagy te kíváncsi a csomagtartóra, akkor az a fiatal járőr úgy döntött, nem érdekli a jármű hátsó része. Nem érdemes ezekkel kötekedni, de még rájuk nézni sem tanácsos. Fegyverük van, s pillanatok alatt csapatokban is tudnak támadni. Mindenki tudja kikről van szó, de senki nem mer hozzájuk nyúlni. A rendőrség is arra büszke, hogy hány sebességmérőt helyez ki, nem arra, hogy őket rács mögé jutassa - mondták nekünk az egyik enyingi szórakozóhelyen, ahová nem tehetik be a lábukat ezek a személyek, mert a tulajdonos csak klubtagsági igazolvánnyal rendelkezőket lát szívesen a sörözőbe.

Aztán sok mindenről beszélgettünk még a vendéglátóhelyen tartózkodó emberekkel. Például arról, hogy Enying este nyolc után kihalt, mintha atomtámadás érte volna. A városban például nincs diszkó. Mesélték, kétszer próbált két üzletember nyitni ilyen jellegű szórakozóhelyet, mindegyik egy-két estét volt nyitva. Egyiket már nyitáskor szétverték, másikban pedig késeléses balhé volt, az is bezárt. A helyi lakosok tökéletesen tudják, merre nem kell menniük, mibe nem kell belekeveredniük.

- A múltkor is megrugdaltak egy embert az utcán, többen látták, ám inkább mindenki elfordította a fejét, nehogy őket is megverjék.

(...)

Próbálkoztunk több helyi lakossal beszélgetni az esetről, az enyingi társaságról, ám amikor megtudták, hogy kikről érdeklődünk, mindenki elzárkózott a nyilatkozattól. Sőt, azt tanácsolták, ne is kérdezősködjünk róluk, mert még a nyelvünket is kivágják.
- Ha maguk nem golyóállóak, akkor menjenek innen el - tanácsolták nekünk.

 Enyingen nem a Magyar Köztársaság szolgáltatja az igazságot, erőszakmonopóliumról sem beszélhetünk, legjobb esetben is -oligopólium van. Az állam oly' sokat emlegetett csődje, ugye. Hány Enying lehet még az országban?

 Rossz belegondolni, hogy ha szombat éjszaka nem külföldi, válogatott kézilabdázók lettek volna az áldozatok, hanem magyar egyetemisták vagy géplakatosok, akkor a mostani eset is csak egy rövid hír lett volna a bűnügyi rovatokban: Halálos késelés a diszkó előtt. Ennyi. Se breaking news, se országos megemlékezés-sorozat, se nemzetközi felháborodás, se szerb háborús veteránok vérbosszújáról terjengő szóbeszéd.