Múlt pénteken látott napvilágot a hír, miszerint tavaly novemberről decemberre Magyarországon az ipari termelés - a legeslegeslegpesszimistább várakozásokat is alaposan alulmúlva - 14,6%-kal csökkent. (A Vastagbőr kommentárját az ügyről lásd itt.) Ez történelmi eredmény: amióta a KSH ilyen statisztikát készít, azóta nem volt példa hasonló mértékű zuhanásra. A 3%-nál nagyobb mozgások ritkák, mint a tisztességes szoci, a havi módosulás általában +-2% alatt szokott lenni. Ezzel a magyar ipari termelés visszaállt a négy évvel ezelőtti, 2005. eleji szintre.
Néhány elemzői vélemény: „...Ez a legcsúnyább adat a régióban, ami eddig napvilágot látott, ráadásul még nincs benne a januári gázkrízis miatti kiesés... A 14,6%-os havi visszaesést még évesíteni sem meri az ember - nem tévedés, ez nem egy éves adat! Miközben nem váratlan ez a fejlemény, ezek az adatok nagyon jól mutatják, milyen úton halad Magyarország, s ez nagyon kemény menet lesz.” „Amit mondani tudok, az mind szörnyű... A belső és a külső körülmények egyaránt rosszak, és úgy látni, mivel Magyarország kicsi és nyitott gazdaság, a világgazdasági és különösen az európai kereslet visszaesése tovább fogja súlyosbítani a helyzetet. A 3%-os GDP-visszaesés ezért lehet, hogy már túl optimistának fog bizonyulni.” „Az új adatok megerősítik azt a véleményt, miszerint a gazdasági teljesítményünk tragikus visszaesést szenved el...” „...Mivel az ipar a GDP 31%-át teszi ki, és a jelenlegi helyzetből kiindulva akár 25%-os is lehet az ipari visszaesés 2009 első felében, a GDP is meredekebben fog esni.” „A friss adat azt is előrevetíti, hogy az idén akár 5 százalékos is lehet a GDP-zsugorodás, 15 százalékos ipari termelésvisszaesés mellett.”
Hogy mindez a mindennapi életben mit jelent, azt kedves Olvasóink fantáziájára bízzuk.
Na de mit ír ugyanezen a napon blogjában a Köztársaság miniszterelnöke? Mit tart fontosnak közölni a világgal e katasztrofális adat nyilvánosságra kerülése után néhány órával?
Az iparral természetesen nem foglalkozik, az nyilván nem az ő dolga. Hanem: aznapi, Megállapodásra van szükség című bejegyzésében egyrész lecseszi Navracsics Tibort, amiért az a 300 ft-os euróárfolyamot a kormány nyakába varrja, míg amikor 289-re erősödik a forint, a gonosz fidesznyik nem dicséri meg őt (ezt a logikát már megcsodálhattuk nem egyszer Gréczy Zsolt miniszterelnöki média-főtanácsadó blogjában is). Majd pár sorban leírja, hogy előző nap hosszasan konzultált az Országos Érdekegyeztető Tanács tagjaival, akiknek részéről „egyetértést és támogatást tapasztalt”. Na nem valamiféle program volt a téma, hanem az, hogy „milyen esélyt látnak egy átfogó nemzeti megállapodás megkötésére”. És végül, de nem utolsósorban így büszkélkedik a kormányfő Magyarország utóbbi X évtizedének legnagyobb válsága közepén:
Gulyáslevest rendeltek a gyerekek hétvégére, na meg pogácsát hozzá. Azt egyáltalán nem értem, hogy találták ki, hogy a gulyásleves mellé fasírozottat szeretnének enni krumplipürével, a végére meg legyek olyan kedves, és főzzek egy kis madártejet. Azt hiszem, pogácsát nem sütök. Talán csak kétszer-háromszor próbáltam eddig. Egyszerűbb lesz, ha inkább szombat délelőtt frissen, melegen megveszem. A többi meg egyébként sem túl bonyolult. A levest fölteszem még ma késő este, jobb, ha áll egy napig. Amíg az elkészül, közben megcsinálom a madártejet is, hogy jól lehűljön holnapra. A szombat a gyerekeké lesz. Vasárnap reggeltől pedig már dolgozunk újra. Egyelőre úgy látom, még ebédre sem lesz időm hazamenni, de ez nem baj.
Na, gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat!
Azt már csak félve merjük említeni, hogy Gyurcsány ezt megelőző, csütörtöki blogbejegyzése - ezen a napon is jó néhányan elvesztették állásukat - a következő címet viseli: A holokauszt relativizálásáról. Ebben a kis krokiban a kormányfő - ki hinné? - az ügyészség és a katolikus egyház ellen rohan ki.
Ennek az embernek tényleg nincs jobb dolga?
