Yda nevű olvasónk hívta fel figyelmünket az alábbi kedves kis hírre:
Erdélyben közbeszerzési pályázatot írtak ki a 132-es megyei út Hargita megyei szakaszának felújítására (az út a Hargita megyei Szentegyházát köti össze a Brassó megyei Szászhomoróddal és Kőhalommal.) A pályázaton indult, de alulmaradt a budapesti székhelyű Betonút Zrt. és a szilágyperecsenyi Drum Construct Kft. alkotta konzorcium. A számára kedvezőtlen döntés kihirdetését követően a konzorcium beadványt nyújtott be a román Fellebbezéselbíráló Országos Tanácshoz, a határozat megsemmisítését kérve. A beadványt az alábbiakkal indokolták:
- a bizottság figyelembe vette a győztes konzorcium 6%-os árengedményét is, bár a kiírás nem tartalmazott erre vonatkozó kikötést;
- a borítéknyitás alkalmával nem volt leellenőrizve a dokumentumok tartalma;
- a versenytárgyalás magyar nyelven folyt.
Az első két ponthoz nem tudunk hozzászólni, de a harmadik azért szíven ütött volna minket, ha lenne szívünk. Vajon nem akadt a Betonútnál egy magyarul tudó szaki? Vagy nem tudták, hogy Hargita megye lakosságának 85%-a magyar, és magyarul beszél? A Borboly Csabát román névnek hitték? Esetleg a hargitaiak székelyül kommunikáltak, és az ajánlatra azt mondták, hogy berbécsflékeny?
Amúgy ha fellépünk a Betonút honlapjára, a főoldali köszöntő legelső mondata rögtön ez:
A Betonút Szolgáltató és Építő Zártkörűen Működő Részvénytársaság az ország legnagyobb múlttal és tapasztalattal rendelkező építőipari vállalkozása, amely kizárólagosan hazai tulajdonban van.
De így minek?